Kevés pénzért dolgozunk, és ez így is marad
Vannak arra utaló jelek, hogy nem fog sokáig kitartani az az út, az a feldolgozóipar-centrikus fejlődés, amelyet mások mellett – például a németek, csehek, szlovákok mellett – Magyarország is követ – kongatta meg a vészharangot Bartha Attila, a Magyar Tudományos Akadémia kutatója egy rendezvényen.
A most létrejött Millennium Intézet konferenciáján azt igyekeztek körüljárni kutatók és egy szakszervezeti vezető Andor László volt munkaügyi európai uniós biztos moderálása mellett, hogy mitől lesz több és jobb munkahely idehaza, milyen folyamatok játszódnak a munkaerőpiacon. Bartha szerint a humánerőforrás-kapacitási probléma, egyszerűbben szólva a kellően képzett munkaerő hiánya – esetleg a stabil makrogazdasági környezet megbillenése – miatt kérdőjeleződik meg az „összeszerelő-üzem” típusú fejlődés folytatódása. Veszély az is, mutatott rá, hogy még ezen keretek mellett is létrejöhet ugyan optimum, „de alacsonyabb bérszint és gyengébb munkavállalói védelem mellett.” Márpedig már most is szerények a magyar bérek, összevetve a közép-kelet-európai versenytársainkkal, ráadásul extrém módon gyengék a magyar munkavállalói jogosultságok, „hamarabb dolgozzuk betegre magunkat” – érzékeltette Bartha a jelent.
A másik – például a britek vagy az észtek által követett – modell az üzleti szolgáltatások dinamizmusán alapul: innovatív vállalkozói kultúra és az ezt segítő szabályozói környezet jellemzi. Magyarországon ez nem elterjedt, de van pár magyarországi bázisú cég, például a Prezi, amely ezt a gyakorlatot folytatja.
A jövőben két társadalmi csoport lehet a nyertese a folyamatoknak. A magasan képzett, innovatív munkavállalók mellett a legtöbbet a rugalmas és nehéz körülmények között munkavégzésre képes és hajlandó munkavállalók profitálhatnak a változó körülményekből. Nem is feltétlenül az innovatív területeken jön létre a jövőben a legtöbb új munkahely, inkább a gondozási, szociális területen – vetítette előre Bartha.
Miközben az elmúlt hat évben ömlöttek Magyarországra az uniós források (durván 9000 milliárd forintnyi közösségi pénz landolt hazánkban 2009 óta), addig a fejlesztési pénzek hatékonysága – munkaerőpiaci szempontból mindenképpen – elkeserítő. Az elmúlt hat évben létrejött durván 450 ezer munkahelyből (amelynek jó része külföldre való kivándorlásból és közmunkából is fakadt) mindösszesen 81 ezer írható az ezermilliárdokat átölelő fejlesztéspolitika számlájára, de ebből is csak úgy 16 ezer munkahely az, amely tartósan meg is marad, a többi az uniós források abbamaradása után megszűnik – festette fel Balás Gábor, a Hétfa Kutatóintézet egyik alapítója.
A résztvevők egyöntetűen ostorozták a kirívóan rövid időtartamú és viszonylag alacsony, a munkahely elvesztése után három hónapig járó álláskeresési járadékot.
A másik – például a britek vagy az észtek által követett – modell az üzleti szolgáltatások dinamizmusán alapul: innovatív vállalkozói kultúra és az ezt segítő szabályozói környezet jellemzi. Magyarországon ez nem elterjedt, de van pár magyarországi bázisú cég, például a Prezi, amely ezt a gyakorlatot folytatja.
A jövőben két társadalmi csoport lehet a nyertese a folyamatoknak. A magasan képzett, innovatív munkavállalók mellett a legtöbbet a rugalmas és nehéz körülmények között munkavégzésre képes és hajlandó munkavállalók profitálhatnak a változó körülményekből. Nem is feltétlenül az innovatív területeken jön létre a jövőben a legtöbb új munkahely, inkább a gondozási, szociális területen – vetítette előre Bartha.
Miközben az elmúlt hat évben ömlöttek Magyarországra az uniós források (durván 9000 milliárd forintnyi közösségi pénz landolt hazánkban 2009 óta), addig a fejlesztési pénzek hatékonysága – munkaerőpiaci szempontból mindenképpen – elkeserítő. Az elmúlt hat évben létrejött durván 450 ezer munkahelyből (amelynek jó része külföldre való kivándorlásból és közmunkából is fakadt) mindösszesen 81 ezer írható az ezermilliárdokat átölelő fejlesztéspolitika számlájára, de ebből is csak úgy 16 ezer munkahely az, amely tartósan meg is marad, a többi az uniós források abbamaradása után megszűnik – festette fel Balás Gábor, a Hétfa Kutatóintézet egyik alapítója.
A résztvevők egyöntetűen ostorozták a kirívóan rövid időtartamú és viszonylag alacsony, a munkahely elvesztése után három hónapig járó álláskeresési járadékot.
