Legalább az elektronikus útdíjak bevezetése kapcsán indított uniós kötelezettségszegési eljárást megúszhatja elmarasztalás nélkül a magyar kormány. Úgy tudjuk, az Európai Bizottság arra hivatkozva vizsgálja a rendszer megvalósítását, hogy hazánk közbeszerzés nélkül választotta ki a 3,5 tonnánál nagyobb tehergépkocsiknak a megtett úttal arányos díjakat számlázó rendszer szállítóját.

Forrásaink szerint azonban a brüsszeli gyanakvás alaptalan: a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató (NISZ) Zrt. 42 milliárd forintos keretösszegű beruházásának eljárására nem csak a fejlesztésre végül szerződtetett i-Cell Kft. és az ARH Informatikai Zrt. kettőse kapott meghívót. A nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva titokban lebonyolított, így kétségtelenül nehezen átlátható beszerzés eredménye versenyben dőlt el. Információnk szerint ugyanis a megrendelés teljesítésére a Fornax Zrt. csapata is adott ajánlatot.

A Népszabadság úgy tudja: a tavaly áprilisban néhány nap alatt lebonyolított meghívásos közbeszerzési eljárás kimenetelét elsősorban a pályázók ajánlataiban szereplő árak, kisebb részben a vállalt teljesítési határidők határozták meg. A 2013. július 1-jei bekapcsolásakor az ország 6513 kilométernyi úthálózatát lefedő díjszedő rendszer kiépítésére érkezett ajánlatok titkosítását egyelőre nem oldották fel, az i-Cell és az ARH beruházásának költségét ennek ellenére Seszták Miklós a közelmúltban elárulta.

A fejlesztési tárca vezetőjének közlése szerint a HU-GO névre keresztelt díjrendszer 36 milliárd forintból épült ki. Vagyis a kialakítása hatmilliárd forinttal kevesebbe került a célra kormányhatározatban jóváhagyott keretösszegnél. És lényegesen olcsóbb volt a Fornax ajánlatánál is.

Az osztrák Kapsch partnereként versenybe szálló magyar cég értesüléseink szerint 56 milliárd forintért vállalta volna a díjrendszer megépítését és üzemeltetésének egyéves támogatását. Azaz a NISZ titkosszolgálati védőernyő alatt bonyolított versenyét már az ajánlatok felbontásakor eldönthette, hogy a Fornax az i-Cell és az ARH párosánál húszmilliárd forinttal drágábban, a rendelkezésre álló költségvetési forrásokat 14 milliárd forinttal megfejelve építkezett volna. Mindezek után annak már kevesebb jelentősége volt, hogy a két szállító eltérő ütemezés mellett dolgozott volna saját rendszerén.

Az i-Cell és az ARH tavaly július 1-jén, egy rövid kényszerleállást követően éles üzembe kapcsolta saját díjszedő szolgáltatását, és az év végéig fejezte be az ajánlatában leírt ellenőrző rendszer kiépítését. A Fornax műszaki elképzeléseiről ugyanakkor keveset lehet tudni. Az uniós kötelezettségszegési eljáráson munkálkodó brüsszeli szakértők azonban ha kérdezik, bizonyára részletesen megismerkedhetnek majd a cég ajánlatával.

Így megtudhatják, hogy a Fornax tavaly tavasszal, állítólag három nap alatt összeállított pályázatába mennyit emelt be először 2005-ben kipróbált, műholdas helyzetmeghatározásra épülő járműkövető szolgáltatásaiból. És választ kaphatnak arra is, hogy az értesüléseink szerint a versenytársa által kiépítettnél összetettebb díjrendszerének fejlesztése milyen ütemezésben zárult volna le 2014 tavaszán.

Akárhogy is, az Európai Bizottság arról könnyen meggyőződhet, hogy a magyar kormány a költségvetésbe betervezett útdíjbevételekre tekintettel kijelöléssel vagy az uniós elvárásoknak megfelelő versenyeztetéssel döntött az útdíjrendszer építőjének kilétéről. Ha a magyarázkodni kiutazó szakemberek az i-Cell és az ARH kettősének ajánlata mellett be tudják mutatni a Fornax pályázatát is, már csak azt kell eldönteni, hogy a meghívásos eljárás megfelelt-e a közbeszerzéssel szemben támasztott feltételeknek.