Költségvetési és politikai uniót kell létrehozni Európában és ennek során a kétsebességes integráció elvét kell követni - fejtette ki a német kancellár egy csütörtöki interjúban.

Angela Merkel az ARD német közszolgálati televízióban hangsúlyozta: a schengeni rendszer és az euróövezet is a kétsebességes integráció következménye. Ez az elv a következő időszakban még erősebben érvényesül majd. A nyitottságot ugyan meg kell tartani, "mindig mindenkinek lehetőséget kell biztosítani az együttműködéshez", de nem lehet "egy helyben járni csak azért, mert egyik-másik tagország még nem akar továbbmenni" - mondta.

Kifejtette: a június végi uniós csúcson egy munkatervet tárgyalnak majd meg. Ennek fő gondolata, hogy "több Európára" van szükség. "Nem csupán valutaunióra, hanem egy úgynevezett fiskális unióra, vagyis több közös költségvetési politikára van szükség, mindenekelőtt pedig egy politikai unióra". Ez azt jelenti, hogy lépésről lépésre egyre több kompetenciát és felügyeleti lehetőséget kell átadni Európának - mondta Merkel.

Az Európai Bizottság (EB) már most is értékeli a tagországok költségvetési politikáját illetve gazdaságpolitikáját, és ajánlásokat fogalmaz meg "az úgynevezett hatos csomag alapján" - utalt Merkel a jórészt a magyar uniós elnökség idején előkészített jogszabálycsomagra, amely szorosabb együttműködést ír elő ezen a két területen.

A német kancellár szerint a gazdasági növekedés ösztönzésére is stratégiát kell készíteni. A költségvetési konszolidáció és a növekedés ugyanannak az éremnek a két oldala. Szilárd államháztartási helyzet nélkül nincsen növekedés, de a pénzügyi stabilitás nem elég, javítani kell egyebek között a versenyképességen is - mondta Merkel.

A napokban német lapok arról írtak, hogy az uniós intézmények az utóbbi hetekben felmerült reformjavaslatokat rendszerbe szervező és új elemekkel kiegészítő tervet készítenek a júniusi uniós csúcsra. A javaslat közös pénzügy-, adó-, kül- és biztonságpolitikát irányoz elő.

Tartalmazza továbbá azt, hogy bővíteni kell az EB ellenőrző jogosítványait a tagállami államháztartások felett, egységes bankfelügyeleti és betétbiztosítási rendszert kell kialakítani, illetve német mintára át kell alakítani a szociális ellátórendszert és a munkaerőpiaci szabályozást. Az EB szerdán terjesztette elő az úgynevezett bankunió megvalósítását elősegítő javaslatait.

A német sajtó beszámolt arról is, hogy a berlini vezetés egy uniós szintű gazdaságösztönző csomagról egyeztet az ellenzékkel, amelynek szavazataira szükség van a fiskális paktum kétharmados parlamenti támogatást igénylő ratifikációjához.

Értesülések szerint a kormány támogatja, hogy emeljék meg az Európai Beruházási Bank (EIB) alaptőkéjét 10 milliárd euróval azért, hogy a bank kiterjeszthesse hitelezési tevékenységét az euróövezeti válságállamokban. Támogatja továbbá a projektkötvények alkalmazását az uniós fejlesztési források felhasználásában, és támogatja az EB javaslatát, amely szerint 7,3 milliárd eurót kellene elkülöníteni az uniós költségvetésben a fiatalkori munkanélküliség csökkentését célzó programokhoz.

A BBC rádiónak eközben George Osborne brit pénzügyminiszter úgy nyilatkozott: a valutauniók "könyörtelen logikája" azt diktálja, hogy az euróövezetnek bankunióra és szorosabb költségvetési integrációra van szüksége. Szerinte a spanyol bankrendszer problémáit "azonnal" meg kell oldani: az ottani bankrendszerbe pénzt kell juttatni, de úgy, hogy ez ne veszélyeztesse a spanyol szuverén fizetőképességet.

Osborne mindazonáltal közölte, hogy derűlátó a spanyol bankrendszerrel kapcsolatban. Részletek nélkül kijelentette, hogy "közeleg a megoldás".

A brit pénzügyminiszter szerint a bankrendszerek az euróövezet "gyenge láncszemei" közé tartoznak, és az euróövezet "túl sokáig tűrte" a gyenge, tőkehiányos bankokat.

Osborne szerint a közös valuta részét kell képeznie a bankuniónak is. Ez azt jelenti, hogy a bankok feltőkésítésére közös alap áll rendelkezésre. Ám ennek feltétele az erőteljesebb euróövezeti szintű bankfelügyeleti rendszer is. Ez lehetővé tenné, hogy a spanyol betétesek bizalommal hagyhassák pénzüket az ottani bankokban.

Osborne hangsúlyozta, hogy mindebben Nagy-Britannia "semmiképpen sem" venne részt, hiszen éppen azért nem csatlakozott az euróhoz, mert az a nemzeti szuverenitás és ezen belül a hazai pénzügyi rugalmasság csorbulásához vezetett volna. Szavai szerint "a brit adófizetőknek nem kell támogatniuk görög bankokat".

Hozzátette ugyanakkor, hogy az általa vázolt bankuniót a 17 euróövezeti országnak létre kell hoznia az euró működőképessége érdekében, ami egyébként "masszív mértékben" Nagy-Britannia érdekeit is szolgálja, mivel ha az euró instabillá válik, az hatalmas károkat okozna a brit gazdaságban is.

A brit pénzügyminiszter a csütörtöki BBC-interjúban megerősítette a konzervatív-liberális kormánykoalíció azon hivatalos álláspontját, hogy Nagy-Britannia nem kíván csatlakozni az euróövezethez, és népszavazáson kell dönteni minden olyan ügyben, ami "a brit szuverenitás bármilyen mértékű átadásával járna Brüsszelnek".

Ez a két kikötés a Konzervatív Párt és a Liberális Demokraták koalíciós szerződésének legsarkalatosabb pontjai közé tartozik. David Cameron konzervatív párti miniszterelnök már a két évvel ezelőtti kormányalakítás után hivatalosan leszögezte, hogy Nagy-Britannia a következő, 2015-ben esedékes parlamenti választásokig bizonyosan nem kéri felvételét az euróövezetbe.

Nagy-Britannia a legnagyobb EU-gazdaság, amely - még az előző konzervatív kormány idején hozott döntéssel - önszántából kimaradt a valutaunió alapító országai közül.

A két éve ismét ellenzékben politizáló brit Munkáspárt, miután 1997-ben földcsuszamlásszerű választási győzelemmel kiütötte az akkor már 18 éve kormányzó, és az euró meghonosítását mereven elvető konzervatívokat a hatalomból, rövid habozás után maga is meglehetős bizonytalan programot hirdetett az euró kérdésében. Ennek lényege az volt, hogy az új Labour-kormány "elvben" elfogadja a valutauniós csatlakozás gondolatát, de csak akkor, ha teljesülnek bizonyos gazdasági-pénzügyi alapfeltételek.

E feltételrendszert - még pénzügyminiszterként - Gordon Brown volt miniszterelnök dolgozta ki, sokak utólagos véleménye szerint úgy, hogy Nagy-Britanniának lehetőleg esélye se legyen a font feladására az euró kedvéért.