Csütörtökön is folytatódtak azok a devizahiteles perek, melyekben a pénzintézetek azt igyekszenek bebizonyítani, hogy tisztességesek voltak az általános szerződési feltételeik. Mint ismert, egy idén nyáron elfogadott törvényben rögzített vélelem szerint a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződései 2004 és 2014 közötti egyoldalú módosítását - kamat-, költség-, illetve díjemelését - megengedő általános szerződési feltételek tisztességtelenek, ám ezt a vélelmet a pénzintézetek az állam ellen indított perekben megdönthetik, ha bizonyítják, hogy általános szerződési feltételeik megfelelnek a jogszabályban rögzített hét elvnek. Ezek közé tartozik az átláthatóság, az egyértelműség, az objektivitás, az arányosság, a szimmetria.

A bíróság a legtöbb eddig tárgyalt esetben elutasította a keresetet, 3 esetben részben helyt adott annak, egy ügyben a felperes visszalépett, egyet pedig felfüggesztettek azért, mert a bíró az Alkotmánybírósághoz fordult.

Csütörtökön a Fővárosi Törvényszék elutasította az UniCredit Ingatlanlízing Zrt. keresetét: az elsőfokú, nem jogerős ítélet szerint az ászf-jük nem tett eleget a devizahiteles törvényben rögzített elveknek, főleg az átláthatóság elvének nem felelt meg. A bíróság az elsőfokú ítélet szóbeli indoklásában kiemelte: az ingatlanlízíng társaság egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő ászf-jei az átlagfogyasztó számára nem biztosították az átláthatóság elvének érvényesülését. Így például az ászf lehetővé tette a lízingcég számára a kamatok és a díjak, illetve egyes költségek változása esetében az emelést, az egyoldalú szerződésmódosításra lehetőséget adó ászf-ből azonban nem lehetett megismerni, mennyi lesz például a díjak, illetve költségek emelkedésének hatására a törlesztés változásának legkisebb mértéke.

A bíróság az ítélet indoklásában rámutatott: az átlagfogyasztó azt sem tudta követni az ászf-ben rögített pontok alapján, hogy indokolt volt-e a kamat-, vagy a díjemelés.

Ugyancsak elutasította a törvényszék a Szabolcs Takarékszövetkezet keresetét az eljárás felfüggesztéséről, illetve azt a kérését, hogy a bíróság forduljon az Alkotmánybírósághoz. A bíró magyarázatában rámutatott: a fogyasztó egy szakképzett pénzügyi intézménnyel szemben álló természetes személy, ezért az Európai Bíróság egy korábbi ítélete alapján fokozottan oda kell figyelni az egyértelműség kérdésére. Azonban a takarékszövetkezet vizsgált szerződéses rendelkezéseinek megfogalmazása túl általános és tág. Az ítélet szóbeli indoklásában nagy hangsúlyt kapott a felmondhatóság kérdése, mivel a bíró szerint nem tisztességes, hogy a fogyasztó kizárólag az ügyleti kamat megváltozása esetén mondhatja fel a szerződést.

Az Argenta Credit Pénzügyi Szolgáltató Zrt. magyar állam ellen indított devizahiteles perében a törvényszék szeptember 23-ára halasztotta a határozathozatalt. A pénzintézet jogi képviselője hosszasan érvelt az átláthatóság elve mellett, álláspontja szerint a pénzintézet megadta a megfelelő tájékoztatást, hogy a fogyasztó körültekintően járhasson el. A felperes jogi képviselője továbbá kiemelte: a fogyasztó nem fogyatékos, egyes kvalitások elvárhatók tőle és a szakkérdések megértéséhez tanácsadóhoz fordulhat.

Az alperes magyar állam képviselője elmondta: a felperesi képviselő utóbbi kijelentésével elismerte, nem egyértelműek és átláthatóak az Argenta által megfogalmazott általános szerződési feltételek. A tárgyalás napján a törvényszékhez közérdekű bejelentés érkezett a pénzintézet egyik ügyfelétől. Szerinte a hitelintézet működése nem felel meg a jogszabályoknak és felügyeleti eljárás is zajlik ellene. A felperes ezt az állítást cáfolta.

Szintén elhalasztotta az ítélethozatalt a Fővárosi Törvényszék másik két devizahiteles perben, az egyiket a Hatvan és Vidéke Takarékszövetkezet, a másikat a Szigetvár Takarékszövetkezet indította a magyar állam ellen. A bíróság a Hatvan és Vidéke Takarékszövetkezet ügyében szeptember 23-ra, a Szigetvár Takarékszövetkezet - és az abba 2012-ben beolvadt Balatonföldvár Takarékszövetkezet - ügyében szeptember 25-re halasztotta a határozathozatalt.

A szigetvári és balatonföldvári takarék ügyében a felperes hitelintézet képviselője rámutatott: a felek eltérően értelmezik az "átlagos fogyasztó" fogalmát, vagyis azt, hogy milyen követelményeknek kell megfelelnie a devizahiteles szerződés adósának. A felperes szerint a fogyasztónak kellő körültekintéssel kell eljárnia. A takarékszövetkezet jogi képviselője elmondta: a szerződések a szükséges szakkifejezéseken túl nem tartalmaznak a megértést nehezítő fogalmakat, ráadásul a hitelszerződések tervezetét a fogyasztók jóval a szerződéskötés előtt megkapták, vagyis volt idejük áttanulmányozni, ha valamit nem értettek, a hitelintézettől vagy szakértőtől felvilágosítást kérni. A felperes képviselője megjegyezte: nézete szerint a bíróságnak azt kell eldöntenie, hogy a devizahitel-szerződések egyes kérdéseit rendező 2014. évi 38-as törvény "szigetszerű entitás" a magyar jogban, vagy az európai és a magyar jogrendszer szerves része. Ez utóbbi esetben ugyanis - mondta - aligha lehet elutasítani a hitelintézet keresetét.

Az alperes magyar állam jogi képviselője a tárgyaláson kifejtette: az átlagos fogyasztó nem rendelkezett megfelelő ismeretekkel ahhoz, hogy megértse a szerződésekben szereplő olyan fogalmakat, mint például a hozamgörbék egymáshoz való elmozdulása, swap-ügylet, repokamat. Emellett az általános szerződési feltételek megfogalmazása túl általános volt, nem elég konkrét; nem derült ki belőlük a fogyasztó számára, hogy a hitelintézet pontosan milyen esetekben módosíthatja egyoldalúan a szerződést. Emellett az alperes szerint az objektivitás elvét sértette, hogy a takarékszövetkezet önállóan is előidézhette az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő egyes okokat. Ráadásul néhány olyan ok is szerepelt az oklistában, amelyből nem következett az egyoldalú szerződésmódosítás szükségessége. Nehezítette a szerződés megértését, hogy olyan okok is szerepeltek a listában, amelyek egy takarékszövetkezetnél föl sem merülhettek, mert nagybankokra vonatkoztak - mondta. Az állam jogi képviselője kiemelte azt is, a vizsgált időszak elején egyáltalán nem szerepelt a kifejezetten a fogyasztó számára kikötött felmondási jog a takarékszövetkezet szerződéseiben.

Az alperes képviselője végül megjegyezte: a szimmetria elve alapján a fogyasztó számára kedvező irányú változásoknak is meg kellett volna jelenniük a szerződések módosításakor. A takarékszövetkezet képviselője elmondta: a kamatemelések után több esetben csökkentek a kamatok, vagyis a fogyasztók számára kedvező változásokat is érvényesítették a szerződésekben.