A tíz legerősebbnek ítélt bank közül négy kanadai illetőségű, míg az első húszban összesen öt képviselőjüket lehet megtalálni. A toplistát azonban immár második éve egy szingapúri „nevenincs” bank vezeti, az Oversea-Chinese Banking Corp. (OCBC), őt a BOC Hong Kong Holdings követi. Őrzi harmadik helyét a kanadai Canadian Imperial Bank of Commerce (CIBC), őt három „honfitársa” követi: sorban a Toronto-Dominion Bank (TD), a National Bank of Canada (NA) és a Royal Bank of Canada. Az első tízbe még két szingarpúri bank fért be, a hetedik helyen a United Overseas Bank, a nyolcadikon pedig a DBS Group Holdings.

„Az ázsiai kistigris szerepét már kinövő szingapúri gazdaság stabil alapokon áll, fejlődése folyamatos, és a termelőtevékenységek finanszírozása az erős, nagy tőkeerejű helyi bankok számára nem okoz gondot” – fogalmazta meg sikerük titkát Samuel Tsien, az OCBC vezérigazgatója, megemlítve, hogy ehhez a kifinomult kockázatkezelési módszerek alkalmazása is nagyban hozzájárul.

Hasonlóképpen foglalható össze a kanadai bankok sikere is, ők azonban a megfontolt terjeszkedési politikájuknak is köszönhetik jó megítélésüket. A tőkeerősség és a konzervatív hitelezési kultúra önmagában kevés, egy külső tényezőről sem szabad megfeledkezni, s ez a rendkívül szigorú, centralizált felügyeleti rendszer.

A helyi PSZÁF, az OSFI a nemzetközi követelményeknél is magasabb tőkemegfelelési mutatót ír elő számukra, ami fokozza a biztonságot és egyszersmind erősíti a bankrendszerbe vetett bizalmat is. Az 1988-ban meghirdetett Bázel I egyezmény írja elő, hogy a bankoknak minimum 8 százaléknyi tőkét kell tartalékban tartaniuk a kockázattal súlyozott mérlegfőösszeghez képest. Ez a tőkemegfelelési mutató, amelynek alsó határát az OSFI 1999 januárjában önkényesen, a bankszektor berzenkedése ellenére 10 százalékra emelte.

Az akkori óvatosság 2008-ban, a hitelválság idején hozta meg a gyümölcsét, amikor is a kanadai bankrendszer világviszonylatban is csekélynek tekinthető veszteséggel vészelte át a nehéz időszakot. Közülük a CIBC járt a legrosszabbul, ő tízmilliárd dolláros leírásra kényszerült bedőlt amerikai jelzálogpiaci befektetései miatt.

Ez azonban a 2080 milliárd dolláros globális pénzintézeti veszteséghez képest nagyon kevés. A CIBC egyébként hamar talpra állt, s rendezte mérlegét egy 2,94 milliárd dolláros részvénykibocsátással, amelyet kilenc hónappal a Lehman Brothers csődje után hajtottak végre az akkor teljesen kiszáradt tőkepiacon.

A biztos háttér tudatában a kanadai bankok egyre több helyütt jelennek meg vevőként. A CIBC például tavaly vásárolta meg az amerikai JPMorgan Chase & Co kisebbségi részvénycsomagját az American Century Investments nevű vagyonkezelő cégtől. Az akvizíció Gerald McCaughey VIBC vezérigazgató szerint hosszú távon a kanadai bankrendszer erősödését és versenyképességének növelését hozza magával. Csak tavaly 14,4 milliárd dollárért vásároltak fel bankokat, főként az Egyesült Államokban, ahol mostanában bőséges a kínálat ezen a téren.

A Toronto-Dominion Bank (TD) már 2004-ben átlépte a határt, akkor is Edmund Clark vezérigazgató vezette a terepszemlét, de az igazi bevásárló körutat 2008-ra szervezték meg. A TD 2008-ban 7,1 milliárd dollárért megvette a New Jersey székhelyű Commerce Bancorp of Cherry Hillt, s ezzel egyből 1284 fiókból álló hálózathoz jutott, miközben odahaza összesen 1150 egységgel rendelkezik. A bank zöld logója már behálózza New York városát is, amelynek négy éven belül a harmadik legnagyobb hitelpiaci szereplőjévé szeretne válni.

„Egyszer adódik az életben egy ilyen lehetőség, és mi megragadtunk, és ki akarjuk használni az előnyeit.” –magyarázta a Bloombergnek Clark, aki büszke arra, hogy a TD a világ négy olyan bankja közé tartozik, amelynek a hosszú távú adósbesorolása a legjobb, „Aaa” minősítést kapta a Moody’s Investors Service-től. A TD szisztematikusan halad előre, a tavalyi szerzeménye a Chrysler Financial Corp. volt, az autópiaci hitelezőt a Cerberus Capital Management tőketársaságtól vásárolta meg.

A kisebb kanadai bankok is aktívak: a legerősebbek listáján 22. helyre befutott Bank of Montreal (BMO), egyben a negyedik legnagyobb kanadai bank tavaly 4,2 milliárd dollárért jutott hozzá a Milwaukee székhelyű Marshall & Ilsley Corp.-hoz.

Royal Bank of Canada pedig múlt hónapban vásárolta meg 1,1 milliárd dollárért a Banque Internationale Luxembourgtól 50 százalékos tulajdonrészét az RBC Dexia Investor Services-ben, s így annak egyedüli tulajdonosává lépett elő.

A globális gazdasági lassulás a hitelezésre is rányomja bélyegét, emiatt a a kanadai bankrendszer tavalyi 13 százalékos nyereségnövekedése az idén 7 százalékos tempóra vált vissza – az RBC Capital Markets előrejelzése szerint. Akkora baj azért nincs, hiszen az elmúlt négy évben a tőzsdén lévő nyolc kanadai kereskedelmi bank teljesítményét jelző Standard & Poor’s/TSX Composite Commercial Banks Industry Index (STCBNK) 4,8 százalékot emelkedett, miközben a 24 amerikai nagybank értékváltozását szemléltető a KBW Bank Index 56 százalékot zsugorodott.

A Bloomberg erőlistáján szereplő kanadai bankok neve minden bizonnyal egy év múlva is visszaköszön a lajstromról. Az ugyanis valószínűtlen, hogy a bármelyikük mérlegfőösszege az alapkövetelménynek számító százmilliárd dollár alá essen, mint ahogy annak is kevés a valószínűsége, hogy éves szinten bármelyikük is veszteségessé váljon, illetve megbukjon hazája stressztesztjén.

A rangsor felállításánál egyébként öt szempontot vettek figyelembe, köztük a szavatoló tőke és a kockázattal súlyozott mérlegfőösszeg arányát, a nemteljesítő hitelek arányát és a hatékonyságot.

Az e szerint összeállított listán az első húszban csupán három amerikai bank szerepel, a JPMorgan Chase (13.), a PNC Financial Services Group (17.) és a BB&T Corp.(20.). Európából két svéd bank, a tizedik Svenska Handelsbanken és a 19. Skandinaviska Enskilda Banken, valamint a brit Standard Chartered (12.) és a svájci Crédit Suisse (16.) jutott fel.