Visszavettek lendületükből az európai tőzsdeindexek, amelyek négy és fél éves csúcsot ostromolnak, miután Mario Draghi, az EKB elnöke ismertette a jegybank új előrejelzését, amely szerint 0,5 százalékos recesszió vár az eurózónára ebben az évben, szemben a decemberben jelzett 0,3 százalékkal. S jövőre is lassúbb iramú növekedés ígérkezik, egyszázalékos csupán, a három hónapja prognosztizált 1,2 százalék helyett. Ám Draghi szerint az alapfolyamatok nem változtak, az előrejelzés azért módosult, mert az igen gyenge negyedik negyedév áthúzódó hatását is számba vették. Továbbra is gyenge azonban a belső kereslet, elégtelen az export teljesítménye. De a gazdaságok fokozatosan élénkülhetnek a második félévtől kezdve, ha folytatódnak a reformok, ha sikerül a hitelezést fellendíteni, a pénzügyi piacok töredezettségét enyhíteni, s ha bővül a kereslet a külső piacokon.

S miközben az Eurostat friss adatai szerint az eurózónában 11,9 százalékra emelkedett a munkanélküliségi ráta, az Egyesült Államokban még szerdán történelmi rekordot döntött a New York-i tőzsde Dow indexe, s a jegybank (Fed) Bézs Könyve bizakodó hangot ütött meg az amerikai gazdaság növekedési kilátásait illetően. Ennek nyomán felerősödtek a találgatások, hogy a Fed mégis a vártnál hamarabb hagy fel a mennyiségi könnyítéssel, a nagyon laza monetáris politikával, ami új helyzetet teremthet a most még pénzbőségben úszó piacokon is.

Frankfurtban viszont azzal érvelt Mario Draghi, hogy a támogató jegybanki politika mindaddig érvényben marad, amíg szükséges. Az EKB-nak számításba kell vennie, hogy a minden bizonnyal nekilóduló, a lakáspiacon máris az élénkülés jeleit mutató Németországban aligha van szükség alacsonyabb kamatra, másrészt a válság által a nemzeti határvonalak mentén széttöredezett pénzügyi belső piacon a jegybanki döntések egy része hatástalan marad. Sokkal drágábban jutnak hitelhez főként a kis- és közepes vállalkozások Olaszországban vagy Spanyolországban, mint Németországban vagy Ausztriában. Mint Draghi megjegyezte, az EKB nem sokat tehet: a bankok forráshoz jutását segítette az olcsó hitelei révén, de a pénzintézetek eszközeinek a minőségét nem tudja javítani, és természetes, hogy a lanyhuló gazdaságokban a bankok kerülik a kockázatokat. Hozzátette: ismeretlen vizekre evezne a jegybank, ha a kereskedelmi bankok számára fenntartott, jelenleg nullaszázalékos kamatát csökkentené, azaz negatív kamatot számítana fel, hogy a pénz a reálgazdaságba áramoljon, mert e tekintetben a nemzetközi tapasztalatok egyáltalán nem meggyőzőek.

Az EKB ülése előtt nemcsak a tőzsdei hangulat javult, hanem spanyol és francia államkötvényeket is csökkenő hozammal bocsátottak ki, vagyis az olasz politikai válság nem terjedt át más tagállamokra. Egyébként is úgy értékelte Mario Draghi, aki az olasz jegybank elnöke volt, mielőtt az EKB élére választották volna, hogy az itáliai választások eredményeit a piacok láthatóan nyugodtabban értékelik, mint napokkal ezelőtt, s függetlenül a kormányalakítási nehézségektől, a fiskális kiigazítás folytatódni fog, a korábbi döntések nyomán szinte automatikusan. Az elért eredményre kell építeniük az olasz politikai erőknek, hogy csökkentsék az államadósság hozamát, így több forrás maradjon hitelezésre, és ennek nyomán állásteremtésre.

Az eurózóna iránti piaci bizalom javul Draghi szerint, ezzel magyarázható, hogy nem terjed át a fel-felbukkanó bizonytalanság egyik tagállamról a másikra. Kétkedő kérdésre azt válaszolta, hogy a tavaly júniusi politikai egység az európai bankfelügyeleti rendszer létrehozását illetően nem roppant meg, s reménykedőn beszélt arról, hogy a valutaövezeti országok átlagos GDP-arányos költségvetési hiánya a 2011-es 4,2 százalékról 2,8 százalékra csökkenhet ebben az évben.