Bankok és biztosítók, takarékszövetkezetek, lakástakarék- és nyugdíjpénztárak, államkincstár és befektetési alapok – könnyű elveszni a számos befektetési szolgáltató számtalan ajánlata között, amelyet megtakarításunk fialtatására kínálnak. Könnyebben el tudunk igazodni a konstrukciók között, ha mérlegelünk néhány alapvető szempontot. Tisztázzuk, mekkora összeget tudunk, illetve akarunk megtakarítani, a pénzünket mennyi időre tudjuk nélkülözni, mekkora hozamot szeretnénk elérni, és ezért hajlandók vagyunk-e kockázatot vállalni.

Először azt kell eldöntenünk, mi a célunk a megtakarításunkkal. Más szempontokat kell figyelembe vennünk, ha általános okkal spórolunk, hogy tudjunk mihez nyúlni szükség esetén, illetve akkor, ha például ingatlanvásárlásra vagy idősebb korunkra, a nyugdíjas évekre teszünk félre. Léteznek általánosabb megoldások, például a bankbetét, lakossági állampapírok, vagy befektetési jegyek, illetve elterjedt a megtakarítással kombinált életbiztosítás, a speciális konstrukciók, így a lakás-takarékpénztár vagy az önkéntes nyugdíjpénztár.

Az állam ráadásul bizonyos célokat támogat is: így például a lakhatás és az előtakarékosság az idős korra olyan területek, amelyeket adókedvezménnyel ösztönöz. A jelenlegi alacsony inflációs és kamatkörnyezetben pedig nagyon sokat számít, ha az állam pluszforintokkal járul hozzá megtakarításunk növeléséhez. Amennyiben már tudjuk, mi a célunk a befektetéssel, azt is meg kell határoznunk, mekkora összeget tudunk erre fordítani. A különböző nagyságrendű megtakarításokhoz más típusú befektetések közül érdemes választani: pár ezer forintért nem éri meg részvényt vagy befektetési jegyet venni.

Ha még nincs spórolt pénzünk, de havonta félre tudunk tenni néhány ezer, esetleg néhány tízezer forintot, azt célszerű befektetési jegybe, vagy állampapírba, lakástakarékpénztárba helyezni. A következő lépés a befektetés időtávjának, illetve likviditásának meghatározása. Nem mindegy, hogy pénzünkre mikor lesz szükségünk, vagy ha váratlan kiadásaink adódnak, milyen gyorsan és milyen feltételek mellett tudunk hozzájutni.

Ha például hosszú lejáratú értékpapírt vásárolunk, számolnunk kell azzal, hogy elfogadható áron történő értékesítése hosszabb időt is igénybe vehet. Egy lekötött betét lejárat előtti felszabadításával pedig elveszíthetjük a kamatokat. Amennyiben rövid távú befektetésben gondolkodunk, a nyíltvégű pénzpiaci befektetési jegy lehet a jobb megoldás, mert itt rugalmasan férhetünk hozzá a pénzünkhöz. A többi befektetési jegy és az állampapírok esetében érdemes valamivel hosszabb, akár többéves időtávban tervezni, egy unit-linked biztosítás és egy önkéntes nyugdíjpénztári befizetésnél pedig legalább tízéves intervallumot ajánlanak a szakemberek.

Mindezek után el kell gondolkodnunk azon, mekkora hozamot várunk el befektetésünktől. A hozammal kapcsolatban két alapvető dologra kell figyelnünk: egyrészt befektetésünknek legalább reálhozamot kell termelnie, vagyis érje el, de lehetőség szerint haladja meg az infláció azonos időszakban várható mértékét. Másrészt azzal is számolnunk kell, hogy amennyiben az így szerzett jövedelem után adót kell fizetni, ez csökkenti a ténylegesen elért hozamot. Általában igaz, hogy a várható nyereséggel együtt a kockázat mértéke is nő.

Részvénybefektetéssel például akár igen rövid idő alatt is kiemelkedő profitot lehet elérni, kockázata azonban lényegesen magasabb, mint a bankbetété vagy az állampapíré. Ezért, mielőtt megtakarításunkat befektetnénk, azt is el kell döntenünk, mekkora kockázatot vagyunk hajlandók vállalni, illetve mekkora az az összeg, amelynek az elvesztését még tudjuk vállalni. Érdemes a kockázatos és a biztonságos konstrukciókat is kombinálni, így „több lábon állhat” a személyes befektetési stratégiánk.