Jönnek a munkások Nagy-Britanniából, de nem mennek
A nagy-britanniai népesség alakulását nyomon követő, a napokban közzétett felmérés annyiban megnyugtathatja a kedélyeket, hogy legalább az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott közép-kelet-európai országokból érkezettek nem helyeznek nyomást a munkaerőpiacra.
A Belügyminisztérium által nyilvánosságra hozott adatok arra utalnak, hogy a nyolc új tagállamból 2008 utolsó negyedévében 29 ezren utaztak a szigetországba szerencsét próbálni, ami hatezerrel kevesebb, mint három hónappal korábban, egyben a munkavállalási határ megnyitása óta a legalacsonyabb szint.
Phil Woolas, a határvédelemért és bevándorlásért felelős államminiszter „drámai visszaesést” észlel, hozzátéve, hogy nem pusztán kevesebben érkeznek, hanem többen utaznak is vissza hazájukba. Ez különösen a lengyel munkavállalókra vonatkozik.
Az okok közé tartozik a font jelentős gyengülése, a fokozódó nagy-britanniai recesszió, és annak részeként a növekvő, a lélektani jelentőségű kétmillió közelében járó munkanélküliség. Tavaly öszszesen 165 ezer új munkavállalót vettek nyilvántartásba, az egy évvel korábbi 218 ezerrel szemben.
Ugyanazon a napon, amikor a kormány üdvözölte a kedvező fejleményt, munkanélküli brit építőipari dolgozók egy kenti erőműnél tüntettek. Mintegy nyolcvanan tiltakoztak az ellen, hogy az ALSTOM közlekedési és energetikai csoport lengyel alvállalkozói, a Remak és a ZRE nem hajlandók brit jelentkezőket figyelembe venni arra a közel félezer új állásra, amelyek az áramtermeléssel foglalkozó E.On új, graini létesítményének felépítése során keletkeznek. A két vállalat állítólag Lengyelországban hirdette meg a munkahelyeket.
A kedden kiadott statisztika szerint a 60 milliós brit lakosságból minden tizedik, összesen 6,5 millió személy született külföldön.