Kisgyerekes anyukaként kapta meg azt a hírlevelet, amelyben egy kuponos cég küldte el aznapi ajánlatait. Csakhogy Sinné Ádám Anikó figyelmét nem az akciós manikűr, a fogfehérítés, vagy a kedvezményes árú pelenkák keltették fel, hanem az üzleti lehetőség, amit a kuponozásban meglátott. Barátnőjét, Ulbert Anikót, aki akkoriban főállású háziasszony volt, nem kellett sokáig győzködnie, vágjanak bele az akkor még újdonságnak számító üzletbe.

A közös üzletben is barátnők maradtak. Sinné Ádám Anikó (balra) és Ulbert Anikó Nyúl Zsuzsanna

A MaiKupont megálmodó barátnők a háztartási pénzből gazdálkodták ki a befektetést. Első lépés egy informatikus megbízása volt, meg egy webdizájneré, akik életre keltették az oldalt. A két Anikó felcsapott ügynöknek, és nyakukba vették a várost. Először a ruhaboltokat, mert a sokévnyi otthonlét alatt elkopott a ruhatáruk, s tréningben mégsem mehettek üzletet kötni.

– Az első tárgyalásunkra, a Budapesti Virágpiac vezetőjéhez egy szál papírral érkeztünk.Mondtuk, ilyen lesz az oldalunk, vagyis nem ilyen, mert nem kék, hanem narancssárga, és ne keresse még az interneten, mert nem működik, de fog, ha összegyűjtöttük az első csokor saját ajánlatot – mesélik nevetve. Annyira amatőrök voltak, de olyan lelkesek és elszántak, hogy a virágpiac vezetője azonnal leszerződött velük, s azóta is csak velük akciózik.

Amikor már volt elég partner, jött a következő nehézség: potenciális vevőkört, azaz hírlevélre feliratkozók tízezreit kellett összegyűjteni. Ráadásul az óra vészesen ketyegett, hiába született meg a vállalkozás ötlete az első kuponos cég megjelenésekor, mire sikerült elindulni, már öt hasonló volt a piacon. Három-négy éve hirtelen, szó szerint gombamód szaporodtak a hasonló profilú vállalkozások, és sok közülük komoly, sok százmillió forintos biztos anyagi háttérrel indulhatott. Nem így a MaiKupon, amely magyar garázscégként a nulláról indult, szó szerint.

A kezdetben a férjek által mindössze a két asszony játékszerének tartott oldal, pillanatok alatt komoly vállalkozássá vált. A magukat minimálbéres alkalmazottként foglalkoztató tulajdonostársak azonban sokáig nem mertek maguknak rendes fizetést adni, mert mindent a fejlesztésekre fordítottak. Három éve 3500 regisztrált érdeklődővel indultak, ma már körülbelül 600 ezres ügyfélkörük van, akik révén a legnagyobb hazai kuponos céggé emelkedtek. Anélkül, hogy banki hitelt vettek volna fel vagy pénzügyi befektető támogatására szorultak volna.

– Hatvanöt kuponos oldalt számoltunk össze, amelyek az elmúlt három évben becsődöltek, miközben mi folyamatosan növekedtünk – mondja Sinné Ádám Anikó. Üzlettársa, Ulbert Anikó hozzáteszi: –Sokan ott csúsztak el, hogy túl nagy apparátussal indultak, mások meg azért, mert hozzányúltak a vevőktől beérkezett, a szolgáltatás igénybevételéig a kuponos cégnél parkoló pénzekhez.

A tanulópénzt a MaiKupon is megfizette, többszörösen is. Például, amikor a jutalékukkal csökkentett összeget azonnal továbbutalták az akciózó partnerüknek, olyannak is, amelyik felszívódott, mielőtt a kuponokat beválthatták volna nála, majd nekik kellett kifizetniük a pórul járt vevőket. A két Anikó több évtizedes jó kapcsolatát a viták soha nem mérgezték meg. Kevés aranyszabályaik egyike, hogy a problémáikat mindig megbeszélik. Egyikőjük az ötletember, a másikuk a megvalósító típus, jól kiegészítik egymást. Ulbert Anikó elárulja: akkor nyugodott meg, amikor az első vételi ajánlatot kapták a cégükre, és az ár jócskán meghaladta a befektetett összeget. Legutóbb már egy tisztességes lottónyeremény értékét ajánlották az immár tizenhat ember megélhetését biztosító, több tízmillió forintos árbevételű középvállalkozásért, de az üzlettársak nem akarnak megválni a cégtől. Ami már egy önálló utazási kuponoldalt, sőt egy pesti szépségszalont is magába foglal.

A maguk is aktívan kuponozó üzletasszonyok jövőre a médiapiacra akarnak betörni. Azt már pontosan tudják, hogy az ötlettel nem feltétlenül az nyer, akinek a fejében megszületik, és nem is mindig az, aki először megvalósítja, hanem többnyire az, aki a lehető legtöbbet hozza ki belőle.