Fogyasztóvédői fórumokon itthon és külföldön egyaránt gyakran előkerült téma volt a közelmúltban, hogy miképpen lehetne az angolszász jogban elterjedt „class action” intézményét a hazai jogba is beilleszteni. Ez a "jogintézmény" adott, egyedi fogyasztóvédelmi ügyekben született bírósági döntéseket terjeszt ki a hasonló típusú esetekre.

Korábban a Bajnai-kormány mandátumának lejárta előtt a parlamenten már átment nálunk egy ilyen javaslat, ám akkor Sólyom László köztársasági elnök a törvényszöveg pongyolaságaira hivatkozva visszaküldte azt a parlamentnek, a 2010-es kormányváltás után pedig a Fidesz már nem foglalkozott a kérdéssel – legalábbis mostanáig.

A most parlament előtt lévő fogyasztóvédelmi törvény módosítása már számos olyan elemet tartalmaz, ami alapján idővel nálunk is lehet csoportos pereket indítani kartellező, környezetszennyező, vagy fogyasztók nagy tömegét egyéb módon megkárosító cégekkel szemben.

Mit is jelent a class action? Az USA-ban sok károsult fogyasztót érintő ügyekben a bíróság kérésre mérlegelheti, hogy egy, adott ügyben egy fogyasztói jogsértést tipikusnak fogad el, és az abból az adott perből levont döntést érvényesnek tekinti a cég többi sok ezer fogyasztójára is.

Konkrétan: az USA-ban az illetékes fogyasztóvédelmi hatóság (de lehet környezetvédelmi, vagy éppen versenyjogi hatóság is) megállapítja, hogy x cég egy adott termékével, annak reklámjával kárt okozott egy nagyszámú fogyasztói körnek, és ezért bírságot szab ki. 

Míg külön-külön a fogyasztóknak okozott kár önmagában kicsi, így valószínűtlen lenne, hogy néhány tíz vagy száz dollár miatt valaki pereskedne egy cégóriással. Azonban a cég mégsem ússza meg annyival, hogy mellényzsebből kifizeti a bírságot – ahogy ez egyelőre többnyire nálunk történik.

Az ottani, class actionre szakosodott ügyvédi irodák ugyanis azonnal rárepülnek az ügyre, és elkezdik gyűjteni a károsultakat – nem ritkán több tízezer károsultat tudnak így összetoborozni, a per végén pedig borsos kártérítést fizethet a cég – így a fizetési kötelezettsége az általa okozott kárral egyenértékű is lehet, így már nem éri meg neki a jogsértő tevékenység, mint nálunk, ahol a cégek gyakorlatilag a fogyasztói árba beépítik a későbbi versenybírság vagy fogyasztóvédelmi bírság összegét.

Bár a felperesi pertársaság a magyar jognak is régóta része, ám a problémát az jelenti, hogy a nyertes felperesi csoport, ha pert is nyer az adott céggel szemben, a károsultaknak külön-külön indított eljárásban be kell bebizonyítania a saját, egyéni kára mértékét.

 A Nemzetgazdasági Minisztérium által benyújtott törvényjavaslat szerint azonban a jövőben a bíróság, külön kérésre, az összes fogyasztóra meghatározhatja az ítéletében a jogosult fogyasztók körét, továbbá utasíthatja a vállalkozást a kár megtérítésére.

Ehhez a fogyasztónak először az ítéletre hivatkozva kell jelentkeznie a vállalkozásnál, és ha az nem áll kötélnek, akkor csak egy egyszerű, biankó végrehajtási eljárást kell indítania a céggel szemben. Ráadásul az ilyen perindításra jogosultak a nyertes per esetén a vállalkozás költségére hirdetéseket tehetnek közzé az országos sajtóban, hogy így is toborozzák a károsultakat.

Ugyanakkor a törvényjavaslat hiányossága – eltérése az angolszász jogtól –, hogy itt csak fogyasztóvédelmi hatóságok vagy fogyasztóvédelemmel foglalkozó egyesületek indíthatnak ilyen ügyeket, független ügyvédi irodák nem.

Igaz, mint azt korábban lapunknak egy, a témában jártas ügyvéd kifejtette, nálunk a "class action-szerű" perek másik fő akadálya, hogy a hazai jogszolgáltatás lényegében kiszámíthatatlan. Amíg Amerikában a jog ismeretében többé-kevésbé kiszámítható egy ügy végkimenetele, addig ez nálunk jóval bizonytalanabb. Így viszont egy komoly anyagi befektetést igénylő, hosszadalmas perbe nem szívesen szállna be egy ügyvédi iroda.