Steen Jakobsen, a dán Saxo Bank vezető közgazdásza szerint egyre több jel mutat arra, hogy az ázsiai feltörekvő országokban bontakozik ki a legújabb válsággóc. A 2008-ban Amerikából kiinduló pénzügyi világválság, majd a 2010-től datálódó európai adósságválság után 2013-tól már Ázsia lassulása okozza a legtöbb fejtörést a világgazdaság számára. A most a szemünk előtt kibontakozó feltörekvő piaci válságot sem az amerikai jegybank (Fed) likviditásbővítő-gazdaságélénkítő QE3 programjából való fokozatos kihátrálásával, hanem a 2009-ig lendületes fejlődést felmutató távol-keleti országok teljesítményének látványos romlásával magyarázza a szakember, aki kedden Budapesten ismertette nézeteit.

Steen Jakobsen

A gond az, hogy amíg az ázsiai térségben a GDP-arányos beruházási ráta menetel felfelé, s eléri a 45 százalékot, addig ennek nincsen gyakorlatilag semmilyen extra növekedési hozadéka: épp ellenkezőleg, a régió országait folyamatos lassulás jellemzi, az átlag lassan a hatszázalékos éves bővüléshez közelít. A beruházási boom Kínában indult, a 2008-as válságra adott válaszul 550 milliárd dollár értékű fejlesztéseket indítottak be.

Ennek dacára az egykor két számjegyű GDP-bővülésük lassan 7 százalékra süllyed, miközben a tőkemegtérülési mutatóik egyre rosszabbak. Fundamentális problémákkal küzdenek a Kína köré csoportosuló ázsiai országok, és Jakobsen meglátása szerint kormányaik központilag próbálják lassítani, fenntartható szintre méretezni a gazdasági fejlődésüket.

Ezt a törekvést támasztja alá a közgazdász zerint a BRICS-országok folyó fizetési mérlegében az utóbbi években tapasztalt radikális elmozdulás, a szufficit mértékének erős visszaesése, ami azt jelzi, hogy a korábbi exportvezérelt gazdaságpolitikából a belső piac, a hazai fogyasztás felpörgetése irányába helyeződik át a hangsúly. A Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika alkotta BRICS-csoport fizetésimérleg-többlete 2006-ban a GDP 5 százaléka volt, ez az idén 0,59 százalékra zsugorodik.

Ebben versenyképességi problémák is megmutatkoznak. A feltörekvők versenyképessége nem javul érdemben, miközben például az Egyesült Államok az utóbbi évtizedekben megalapozott palagáz-forradalomnak köszönhetően hihetelenül olcsó energiaforráshoz jutott, ami nagyban segíti a versenyképességüket. Ellenpéldaként szolgál Németország, ahol az olcsó atomenergiáról a zöldenergiára való átállás költségei átmeneti versenyképesség-romláshoz vezethetnek.

Steen Jakobsen szerint Magyarország is versenyképességi csapdában rekedt, a régiós versenytársak, közülük is elsősorban a csehek és a lengyelek elhúztak tőlünk. A régió legalacsonyabb beruházási rátáját (16,5 százalék) produkáló Magyarország befektetővonzó képességét a közgazdász szerint számos tényező rontja.

A kiszámíthatatlan gazdaságpolitika, a jegybanki függetlenség feladása, beruházókat elriasztó adópolitika, a háztartások és az állam eladósodottságának kiemelkedően magas szintje, a hitelhez jutás nehézségei, a bankrendszer helyzete, a termelékenység javulásától elrugaszkodó minimálbér-emelés, a valódi szerkezeti reformok elmaradása - ezek a legfontosabb negatív tényezők.

És ki fektetne be szívesen egy olyan országban, ahol a bedőlt hitelek aránya húsz százalék körüli? - tette fel a költői kérdést Steen Jakobsen. Pozitív példaként említette Csehországot, ahol kiegyensúlyozott mérlegek mellett befektetőbarát környezetet teremtettek. A növekedési mutatók kapcsán megjegyezte, hogy Magyarország kibocsátása még mindig a 2008-as szint alatt van, így az 1-1,5-2 százalékos bővülési előrejelzésekkel is csak a lemaradásunkat hozzuk be, közeledve a kiindulási állapothoz. A térség többi országai előbbre járnak e téren. Jakobsen számára Magyarország a tetszetős makrogazdasági adatok ellenére is nagy csalódást okozott, világjáró körútján itt szerezte a legrosszabb tapasztalatokat.

Mindent egybevetve Magyarország 70 százalékban magának köszönheti, hogy itt tart, a forint és a magyar eszközök leértékelődése legfeljebb 30 százalékban köszönhető a külső körülményeknek. A helyzet gyökeres javulására Steen Jakobsen egyelőre nem lát okot, sőt szerinte az ázsiai válság közvetetten és erősen sújtja majd az országot, hiszen a zömmel német nagyvállalatoknak beszállító magyar cégek megrendelései is visszaesnek.

A német "motor" sem hozza ki magából a maximumot, Európa legerősebb gazdasága egyszázalékos növekedésre van hitelesítve a Saxo Bank vezető közgazdászának szemében. Az euróövezet jövőjét is borúsan látja, elsősorban a hitelkereslet durva megcsappanása és az unió keretei szétfeszítő szélsőséges pártok előretörése kapcsán, amelyek a májusi európai parlamenti választásokon komoly negatív meglepetést okozhatnak majd.