Jelentős tartalékok vannak még a takarékszövetkezeti szektorban
Eddig a takarékszövetkezetek 60 százaléka szállt be a devizahitelek forinthitellel történő kiváltásába, a fiókokhoz hozzávetőlegesen 20 milliárd forintnyi értékű hitel ügyében érkezett megkeresés – mondta Varga Antal az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSz) ügyvezető igazgatója a szövetség Takarékossági Világnap alkalmával rendezett ünnepségén. Azonban ez egyelőre eltörpül ahhoz képest, hogy az ünnepségen részt vevő Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) számításai szerint takarékszövetkezetek 500 milliárd forint értékben tudnának részt venni a devizahitelesek megsegítésében.
Ezt az összeget maga részéről Csicsáky Péter, a Magyar Takarékszövetkezeti Bank (MTB) elnök-vezérigazgatója eltúlzottnak találta, úgy vélte: ezt a számot a PSZÁF ezt konszolidált adatok alapján számolta ki, míg a takarékszövetkezetek elsősorban vidéken működnek, ahol esetükben ezt másképpen kell kiszámolni.
Demján Sándor OTSz elnöke nem tanácsolja a takarékszövetkezeteknek, hogy ilyen mértékben részt vegyenek a devizahitel konszolidációban, mivel szerinte a forinthitelnek is megvannak a maga kockázatai. Ha ugyanis nincs gazdasági teljesítmény és növekedés ugyanakkor tartani akarják az életnívót, akkor a forintárfolyam is elszabadulhat, az árfolyamhoz pedig a jegybanknak kamatot kell emelni. Ám van egy kamatszint, ahol az is rosszabbul járhat, aki a devizahitelét forinthitelre átváltja és akkor az államnak kell megtámogatni ezeket a forinthiteleket.
Demján Sándor szerint fontos, hogy a szereplők az adósok számára a létszükséglethez szükséges – lakhatási célokat szolgáló – hiteleket igyekezzenek kiváltani – például négyzetméter normatíva alapján – és ne például egy devizahitelből épült uszodát próbáljanak ilyenformán megmenteni.
Demján és az OTSZ más vezetői is úgy látták, hogy a közeljövőben jelentős érdeklődés várható a takarékszövetkezetekben a devizahitelesek részéről. A szövetség korábban 11,47 százalékos Teljes Hiteldíj Mutató (THM) mellett javasolta az ilyen hitelek kihelyezését. Ettől az egyes helyi fiókokban eltérő, Csicsáky Péter szerint valamivel kedvezőbb konstrukciókat is találni.
Azonban ezek nem 9 százalékos THM-ű konstrukciók. Igaz, a szövetség konferenciájával egy időben tartotta sajtótájékoztatóját a Magyar Takarékszövetkezeti Szövetség, ahol több takarék 9 százalékos THM mellett akar közös terméket kínálni a devizahiteleseknek. Ez egy blöff – reagált erre röviden Demján. Demján Sándor szerint maga a szövetség kiléte is kétséges, de szerinte a 9 százalékos THM-et csak marketingfogásnak tudja elképzelni.
Dícsérve bírált Szász Károly
Elnézést, hogy kicsit ünneprontó leszek – mondta Szász Károly a PSZÁF elnöke felszólalásában. Szász Károly leszögezte: a hazai szövetkezeti hitelintézeti rendszer egy óriás érték, igen fontos eleme a hazai pénzügyi rendszernek, azonban a külföldi, elsősorban nyugati országokhoz képest nálunk jóval kisebb a szektor súlya a rendszerben.
Ugyan nálunk mérlegfőösszeg alapján a takarékszektor részesedése mindössze öt százalékos, ugyanakkor a takarékok fiókhálózata a teljes hazai hálózat több, mit ötven százaléka, ami Szász szerint sokkal jelentősebb piaci részesedést indokolna.
Hasonló figyelhető meg a betétállománynál, ahol a takarékszövetkezetek részesedése tizenhárom százalékos, azaz az OTP után a második legnagyobb szereplő magasan lekörözve a többi nagy kereskedelmi bankot.
Azonban Szász Károly szerint az is jócskán kérdéses, hogy ténylegesen megvan-e ez az érték még ma is és itt nemcsak arra utalt, hogy a kilencvenes években még milliós taglétszámú szövetkezetek mára másfélszázezer tagságúra apadtak.
Sokkal nagyobb probléma – Szász szavaival: óriási veszély – ha a rendszerben felhalmozott érték, tudás, kapcsolatrendszer, tőke egyes magánszereplők, nagyobb tulajdonosok magánérdekeit szolgálja.
Ahhoz, hogy a szövetkezetek a jövőben szigorodó EU szabályozások mellett is megállják a helyüket, illetve a válság után szükségszerűen átstrukturálódó pénzügyi szektorban betölthessék a nekik szánt – tőkekihelyezésben eddiginél is aktívabb – szerepet, ahhoz az eddiginél jóval szigorúbb integrációra van szükség a takarékszövetkezeteknél.
A PSZÁF szerint meg kell erősíteni a szövetkezeti tulajdont, illetve ezzel együtt a tőkeképződést. Ugyanakkor a szövetkezeteken belül a tulajdonosi struktúrát ugyanolyan transzparenssé kell tenni, mint például a részvénytársaságoknál- mondta Szász Károly.
Szász szerint döntő fontosságú az integrációs rendszer megerősítése, szerinte az nem járható út, hogy továbbra is vannak olyan szövetkezetek amelyek nem tartoznak egyetlen intézményvédelmi alaphoz. A PSZÁF úgy látja, hogy sokkal erősebb integrációra van szükség: a szövetkezeteknek egy erős központi bankra van szükség, amely egy intézményvédelmi alappal együttműködik.
Amennyiben ez megvalósul, úgy a takarékszövetkezeti szektor szereplői közösen profitálni tudnak a küszöbön lévő, a pénzügyi szervezetekre, bankokra vonatkozó jóval szigorúbb szabályozásból. Amennyiben ezt nem sikerül keresztülvinni, úgy a takarékszövetkezeti szektor szereplőire a lassú erodálódás vár, ahogy külön-külön relatíve kisméretű pénzügyi intézménnyé alakuló szereplők hosszú távon sem fogják megállni a helyüket.
Demján: irány a főváros!
Stratégiai célnak nevezet Demján Sándor, hogy a takarékszövetkezetek mind több fiókkal rendelkezzenek a fővárosban, ahol a banki tevékenység negyven-ötven százaléka bonyolódik. Demján szerint ez elősegítené a Szász Károly által felvázolt integrációt. Demján szerint az, hogy ma a takarékszövetkezetek súlya igen alacsony arról, javarészt a korábbi döntéshozók tehetnek, mivel olyan szabályozásokat hoztak, hogy a szövetkezetek a „bank” szót sem használhatták. Demján úgy látta: Budapest korábban egyenesen afféle „tiltott város” a takarékszövetkezetek számára.
Az első pozitív megkülönböztetés szerinte a bankadónál jelentkezett, ami Demján szerint „alapvetően járt” a szövetkezeteknek.
