Sok elemző arra számít, hogy az előrejelzéseket folyamatosan felfelé kell módosítani, vagyis 2014 a pozitív meglepetések esztendeje lehet, erősödő dollárral, továbbra is szárnyaló tőzsdékkel, már-már vészesen alacsony ütemű inflációval, de a mennyiségi lazítás néven közismertté vált amerikai monetáris politika szűkítése nyomán emelkedő hozamokkal és kamatokkal. S egymástól elváló jegybanki politikákkal: az amerikai (Fed) lassít, a Bank of England szintén, miközben a japán a defláció ellen élénkítéssel küzd, az európainak (EKB) pedig deflációs veszéllyel kell szembenéznie.

Derűs hangulat lett úrrá a piacokon az év első teljes munkahetén, amikor ülést tart az EKB és a Bank of England. S amikor új fontos foglalkoztatási adatok jelennek meg az Egyesült Államokban, eligazítást nyújtva a Fed politikáját illetően, amelynek meghatározó alakja február elsejétől a szenátus által a héten megerősített Janet Yellen eddig alelnök lesz a kétszer négy évet az intézmény élén eltöltött Ben Bernanke helyett. Igaz, január végén még Bernanke vezeti a nyíltpiaci bizottság tanácskozását, amelyen dönteni kell az eszközvásárlások további sorsáról, miután decemberben havi 85 milliárdról 75 milliárd dollárra szűkítették a hosszú távú kamatok mérséklését, s ekként a gazdaság élénkítését szolgáló programot – ahogy az élénkülés jeleit érzékelték, s a munkanélküliségi ráta ötéves mélypontra, hét százalékra esett.

A befektetőket megnyugtatta sok friss adat. Az amerikai külkereskedelem például jól teljesít, s ezért vélhetően a negyedik negyedévi növekedési ütem a vártnál magasabb lesz. Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezére pedig bejelentette, hogy a pénzügyi szervezet emeli a 2014-re korábban adott 3,6 százalékos globális növekedési előrejelzését. Ez annak lehet következménye, amiről néhány nappal ezelőtt az Amerikai Közgazdasági Társaság ülésén Ben Bernanke is beszélt, hogy az amerikai gazdaságot visszafogó adóemelési és kiadáscsökkentési intézkedések ebben az évben már nem érvényesülnek.

A Bloomberg által megkérdezett vezető banki szakértők nagyjából háromszázalékos növekedést vetítenek előre az energiaforradalom által is serkentett amerikai gazdaság számára, s a két százalékot jóval meghaladó iramot Nagy-Britanniának, ahol a jegybanknak az ingatlanpiaci buborék kialakulását megelőző fékező döntéseket kellett hoznia. Kedvező fejlemény, hogy az eurózóna is bővül ebben az évben, igaz, az amerikai iramnak csak harmadát diktálja, de mégis, ez már nem recesszió.

S hogy a válság legrosszabb szakaszán talán túljuthatott az eurózóna, jól jelzi, hogy az Európai Unió és az IMF programját teljesítő Írország a héten mindössze 3,5 százalék körüli hozammal bocsátott ki államkötvényeket, idei finanszírozási szükségletének felét máris begyűjtve. E siker nyomán hanyatlik a görög, az olasz, a portugál és a spanyol állampapírhozam is.

S miközben e fejleményt a politikája igazolásaként foghatja fel Mario Draghi, az EKB elnöke, újabb nagy kihívással kell szembenéznie már a csütörtöki ülésen. A munkanélküliség még mindig 12,1 százalékos, a maginfláció pedig 0,7 százalékos mélypontra zuhant, s a teljes inflációs mutató is csupán 0,8 százalék. Októberben és decemberben is egy százalék, azaz jóval a kétszázalékos cél alatt ragadt a pénzromlás üteme, s ez – a Der Spiegelnek adott minapi Draghi-interjú szerint – veszélyes.

Egyes elemzők már japán mintájú deflációt vizionálnak, miközben az eurózóna pénzügyi piaca továbbra is töredezett. Hiába egységes és immár mindössze 0,25 százalékpontos az alapkamat, az üzleti kamatok nagyon eltérőek a tagországokban. – Ha ez a helyzet nem változik, megkérdőjeleződik a monetáris unió életképessége – mondta a Financial Timesnak Hew Pill, a Goldman Sachs elemzője, aki korábban vezető beosztásban dolgozott az EKB-ban.

Vagyis Draghinak el kell töprengenie, hogy érdemes-e a kamatot nulla százalékra csökkenteni, vagy a kereskedelmi bankok számára negatív kamatot felszámítani a jegybanki betéteik után, netán az amerikai típusú mennyiségi könnyítés útjára lépni, amikor a Fed éppen visszalépni készül.

A helyzet megkívánta eltérések ellenére a fejlett ipari országokban történelmi mélyponton marad a kamat, s a jegybankok a növekedés serkentését szolgálják. A monetáris és pénzügyi intézmények fóruma (OMFIF) által publikált előrejelzésben az olvasható, hogy Kínában hét-nyolc százalékos növekedés várható, miközben a parlamenti választásokra is készülő Brazíliában, Indiában, Indonéziában, Dél-Afrikában és Törökországban bizonytalan helyzet alakulhat ki, de a kisebb feltörekvő gazdaságok közben jó alkalmakat tartogatnak a befektetőknek.