A munkahelyek elvesztése hajléktalansággal fenyegeti az alkalmi munkásokat - számuk jelenleg 1,5 millió körül van - mert  többségük a munkájukat szervező ügynökségek munkásszálásain él, és  ha nincs pénz, onnan is kiteszik őket.

A korábbi, azelőtt sem túl lendületes japán gazdasági  fellendülést az alkalmi munka terjedése is támogatta, de a  vállalatok nem hálásak. - Az alkalmi munkásokat tárgynak tekintik.  Egy vállalatvezető csak int egyet az ügynökségnek, és már el is  küldték a dolgozókat - mondta a veszélyeztetett helyzetű fiatal  dolgozók tokiói szakszervezeti képviseletének vezetője, Kavazoe  Makoto az AFP hírügynökségnek.

Az alkalmi munkások ugyanis nem a foglalkoztatónál vannak  alkalmazásban, nem az fizeti őket, hanem az elhelyező ügynökség.  Ezért munkajogi helyzetük bizonytalan, csakúgy, mint a fizetésük. -  Ha lejár egy szerződés, az ügynökség másik munkát szokott hozni. De  most válság van, és ebben a helyzetben védtelenek vagyunk - mondta a  szakszervezeti vezető.

Régebben a teljes foglalkoztatásra törekvő japán  gazdaságpolitika miatt tilos volt az alkalmi munka ilyesfajta  formája, de a japán nagyvállalatok 2004-re kikövetelték a munkapiac  liberalizálását. A vállalatok nem a munkásokkal szerződnek, így  nincsenek munkajogi korlátok vagy kötelezettségek az alkalmi  dolgozókkal szemben. Jobb időkben sokat alkalmaznak közülük, rossz  időkben minden további nélkül "fel is út, le is út".

A helyzetet súlyosbítja, hogy az alkalmi munkások a fizetésüknek  közel a felét általában kénytelenek rendszeresen visszaadni az  ügynökségüknek, ugyanis az ügynökség szállásán laknak, annak a  bútorát bérlik. Ez és a többi, ügynökségnek járó díj a dolgozó  részéről havi átlagban 150 ezer jen (360 ezer forint), és ez  lehetetlenné teszi, hogy az alkalmi munkások bármiféle önálló  egzisztenciát alakítsanak ki, mondta a szakszervezeti vezető.

Elmondta: a volt alkalmi munkások közül már ezrek és ezrek róják az utcákat hajléktalanul. A szakszervezet arra figyelmezteti a  kormányt, hogy éppen a mostani válságban időszerű rákényszeríteni a  vállalatokat, hogy azonos bért fizessenek az alkalmi munkások után,  illetve korlátozni az alkalmi munka lehetőségét, rendes  munkaszerződést írva elő a lehető legtöbb iparágban minden dolgozó  számára.