Július elsején lép életbe az EMIR, azaz a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló EU-rendelet. A jogszabály értelmében minden – beleértve a nem pénzügyi vállalkozások által történő – derivatív ügyletkötést előre meghatározott formátumú adatlapon jelenteni kell az EU erre a célra kijelölt adatgyűjtő szervezeteinek – hívja fel a figyelmet a KPMG közleménye.

Ez több ezer magyar céget érint, lényegében mindenkit, aki exportál, importál, devizahitellel rendelkezik, és ezekre vagy akár a vállalatcsoporton belüli tranzakciókra fedezeti ügyletet köt, vagy egyszerűen spekulatív célból származékos ügyletekkel rendelkezik – mondja Rakó Ágnes, a KPMG EMIR bevezetéssel foglalkozó munkacsoportjának vezetője. Az intézkedés kiterjed minden derivatív ügyletre, legyen szó deviza-, kamat- vagy árutőzsdei tranzakcióról, bankkal vagy más, akár nem pénzügyi intézménnyel kötött megállapodásról bármilyen szervezett vagy nem szervezett piacon.

Az intézkedés elsősorban a fedezeti céllal vagy vállalatcsoporton belüli elszámolások miatt esetileg derivatív ügyleteket kötő nem pénzügyi vállalkozásokat érinti majd kellemetlenül, hiszen a spekulatív vagy fedezeti ügyleteket rendszeresen kötőknél ezek az üzletek általában bejáratott folyamatok mentén részletesen adminisztrálva vannak, a pénzintézeteknek pedig eddig is kellett hasonló kimutatásokat készíteniük. – Összességében évente több százmilliárd forintnyi derivatív ügyletkötésről kell majd naprakész jelentéseket készíteni, ami jelentős többletterheket ró a vállalkozásokra, ezért nálunk egy önálló munkacsoport alakult a cégeknek történő, EMIR-rel kapcsolatos segítségnyújtásra – mondja Rakó Ágnes.

A fő problémát az okozza, hogy a nem pénzügyi társaságoknak az anyavállalattal vagy többnyire bankokkal fedezeti céllal kötött derivatív ügyleteit a hazai számviteli szabályozás alapján mérlegen kívüli tételként kell kimutatni év közben, ezért nyilvántartásuk jellemzően nem naprakész, vagy nem olyan formában tartják nyilván őket, hogy abból egy informatikai rendszer automatikusan el tudná készíteni az előírt jelentéseket.

Az ügyleteket kötéskor bármelyik szerződő fél lejelentheti, ezért Rakó Ágnes szerint a bankok a náluk létrejött üzletek esetében várhatóan magukra vállalják a jelentési kötelezettséget. Más kérdés, hogy ezért milyen díjat számítanak fel. Nagyobb problémát okoz az intézkedés ott, ahol a derivatív ügylet bank bevonása nélkül valósul meg két fél között. „Tipikusan ilyenek a vállalatcsoporton belüli ügyletek, amikor a hazai és az anyavállalat között kerül sor a többnyire fedezeti célú ügyletkötésre, és ilyenek az árupiacon, elsősorban az energiapiacon alkalmazott, árfolyammozgásokat kivédő fedezeti, illetve nyereség elérése céljából kötött spekulatív célú ügyletek, amelyeknek mindkét végén energiakereskedő cég áll – mondja a KPMG igazgatója.

Rakó Ágnes szerint az intézkedés nemcsak az adminisztratív terhek növekedése, hanem az adatok bizalmas jellege miatt is kellemetlenül érinti a vállalkozásokat. A kötelező jelentés a lehető legrészletesebben tartalmazza a derivatív ügyletek minden adatát, ami a legtöbb esetben súlyos üzleti titkot képez, ezért az érintett cégek Európában sem repesnek az örömtől – mondja a jelentéstételi rendszereket és folyamatokat a KPMG német tagvállalatával közösen fejlesztő hazai csoport vezetője. Németországban éppen emiatt könyvvizsgáltatni szükséges a kötelező jelentést, illetve az azt alátámasztó folyamatokat és rendszereket, és várható, hogy Magyarországon is hasonló szabályozás születik.