A hétfőn közzétett dokumentumok és az IMF-alapokmány negyedik cikkelye szerint folytatott konzultációs anyag megállapításai jól érzékeltetik: Írország a vártnál jobban teljesíti a programot, már a piacról is képes finanszírozni magát kedvező hozamok mellett, miközben a világgazdasági és az eurózóna-beli feszültségek súlyos kockázatokat tartogatnak.

Júniusra az időarányosan kitűzött célok teljesültek, egyes esetekben túl is teljesültek, pedig a tavalyi másfél százalékos növekedési ütemet idén – a külső tényezők romlása miatt is – nem tudja megismételni az ír gazdaság, amelynek irama talán félszázalékos lesz. Ám 2011-ben úgy ért el viszonylag látványos növekedési ütemet az ír gazdaság, hogy előtte három esztendőn keresztül zsugorodott a nemzeti össztermék (GDP). A növekedés motorja azonban az export, s azon belül is néhány olyan szektor, amely kevésbé érzi meg a globális ingadozásokat. A vegy- és gyógyszeripar, valamint az információs technológiai ágazat kivitelének a megrendelői nem az eurózónában működnek, hanem Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban. Az export 45 százaléka ebbe a két országba irányul.

Ha a külső és a belső kereslet is élénkül, akkor az ír gazdaság – építve a versenyképesség, a termelékenység javításában és a munkaerőköltségek csökkentésében elért eredményekre – 2,5-3 százalékkal növekedhetne 2014 után.

A belső kereslet az ingatlanárak zuhanásának árnyékában szintén apad azonban, a beruházások is csökkennek, s a bankokat még nem sikerült olyan állapotba hozni, hogy érdemben felújíthatták volna a hitelezési tevékenységet elsősorban a kis- és középvállalati szektor számára. A munkanélküliség is aggasztóan magas, 15 százalék körül alakul, s elvándorlásra ösztönöz.

Az IMF értékelése szerint a GDP negyven százalékába kerülő rendkívül súlyos bankválság után – amely az ingatlanpiaci felfutás következménye – a kormánynak sikerült stabilizálnia a helyzetet, a nemzetközi programot időarányosan teljesíti, s ennek következtében idén, 2010 után először, sikerült a nemzetközi tőkepiacról is finanszíroznia magát. Külföldi befektetők jegyezték le a júliusban több mint négymilliárd euró értékben kibocsátott öt- és nyolcéves kötvényeket, méghozzá hat százalék alatti hozamon. Ezt azt sugallja, hogy Dublin leválhat a programországokról. A nemzetközi intézmények és immár a magánbefektetők révén finanszírozása megoldottnak látszik egészen 2014-ig.

A magas munkanélküliség, a háztartások nagy adóssága, az eurózóna válsága miatt Dublinnak folytatnia kell a háromfrontos akciót. Az IMF azt ajánlja, hogy a pénzügyi szektor reformját a jelenlegi elszántsággal vigye keresztül a kormány, akadályozza meg az eszközállomány romlását. A költségvetés rendbetételét is végig kell vinni, a kiadásokat jobban a növekedés szolgálatába állítani, átalakítani az egészségügy és az oktatás finanszírozását és szélesíteni az adóalapot, azaz az adófizetők körét. További nagy erőfeszítéseket kell tenni a munkanélküliség csökkentésére, a szociális programok átgondolásával, a munkakeresés támogatásával és a képzési programok rendszeres felülvizsgálatával.

Bizakodón említi az IMF által hétfőn közzétett anyag, hogy az EU-tagországok vezetői elkötelezték magukat, hogy elválasztják egymástól a bankok és az államok pénzügyi problémáit, lehetővé teszik, hogy az eurózóna pénzügyi alapja közvetlenül támogassa a bankok feltőkésítését, s áttekintik az ír pénzügyi szektor helyzetét a jól működő kiigazítási program fenntartása érdekében.

A jelenlegi számítások szerint az ír államadósságnak a GDP-hez viszonyított aránya 2013-ban tetőzhet 119 százalékon, s 108 százalékra csökkenhet 2017-re. Ha azonban az eurózóna pénzügyi alapja 24 milliárd euróval támogatná a bankreformot, akkor az adósság aránya már 2013-ban 105 százalékra esne vissza. Ha viszont a növekedés a vártnál lassúbb iramú maradna, akkor az adósság a GDP 129 százalékára kapaszkodna fel 2017-re.

A költségvetés hiánya még mindig a GDP nyolc százaléka felett alakul, igaz, a programban kitűzött célnál kissé jobban. A 2009–12-es időszakban a recesszió közepette az ír kormány főként kiadáscsökkentések révén javította az elsődleges egyenleget, amely a vártnál szintén kedvezőbb képet mutat. Ám ahhoz, hogy a deficit 2015-re a GDP három százaléka alá ereszkedjék, további, s egyre nehezebb intézkedésekre lesz szükség. Az IMF – a társadalom szociálisan legsérülékenyebb rétegeinek védelmezése mellett – a célzottabb kiadásokat ajánlja, ideértve az egészségügy és az oktatás reformját is.