Roppant furcsa helyzet alakult ki mára a világgazdaságban: az erős gazdaságok meghatározó szereplői inflációra "vadásznak", s próbálják a deflációs helyzetet elkerülni. A veszély jelenleg Európában és Japánban a legerősebb, bár utóbbi országban már több évtizede küzdenek a problémával.

Pedig néhány éve még egészen más helyzet miatt aggódtak a piaci szereplők, amely azt bizonyítja, nem lehet a gazdasági fejlődést tankönyvszerűen megközelíteni. Ekkor a válság kezelésére hatalmas pénzeket öntöttek a jegybankok a piacokra, s e miatt mindenki azt várta, hogy a pénzbőség felpörgeti az inflációt. Ám mégsem ezt történt. Kiderült, hogy a pénz tömege megnőtt, ám a pénzforgás sebessége lelassult – mondta Fórián Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő befektetési igazgatója egy mai háttérbeszélgetésen.

Bár Európában deflációs fenyegetettség a probléma, ezek a veszélyek egyáltalán nem mondhatóak általánosnak. 54 év alatt, mindössze 14 alkalommal volt példa arra – 180 országot vizsgálva –, hogy 3 évig folyamatosan negatív inflációt mértek.

Klasszikus deflációról éppen akkor beszélünk, ha több évig áll fenn a helyzet, s az árak csökkenése miatt halasztják a fogyasztásokat, vásárlásokat, a kereslet visszaesik. Ebből a körforgásból nehéz menekülni, s az igazi negatív hatás a GDP növekedésének lassulása. Néhány hónap negatív inflációs mutatója - mint ami Magyarországon most tapasztalható -, az nem nevezhető klasszikus értelemben deflációnak, deflációs veszélynek.

A defláció kérdése azért is különösen fontos, mert a lakosság és cégek adósságrátája egyaránt roppant magas. Ilyen helyzetben, ha mégis deflációs környezet alakulna ki, az komoly problémákat okozna. Éppen ezért nem véletlen, hogy mindenki azon dolgozik, hogy inflációt generáljon.
Az infláció sem mindegy milyen „minőségű". Az általános közgazdasági definíció szerint akkor jó, ha alacsony. Ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy ezt mi váltja ki, így például ha ezt a kereslethiány, a jövedelmek csökkenése vagy a negatív várakozások generálják az nagyon rossza környezetet jelent. Éppen ezek jellemezték például a 1929-33 gazdasági világválságot. Az egészségesebb „változat" már sokkal jobban hangzik, amikor a verseny növekedése, a növekvő kapacitáskihasználtság, hatékonyabb piacszabályozás, s a technológia fejlődése tartja féken az inflációt. A mostani legnagyobb kérdés, hogy Európa belecsúszhat-e egy olyan helyzetbe, mint Japán – ott 20 éve ilyen problémák vannak -, azaz egy tartós deflációs környezetbe. Japán most nagyon komoly lépéseket tesz a menekülésért.

A befektetési igazgató egy érdekes területre is felhívta a figyelmet. Japánban a teljes lakosság esetében a munkaképes emberek aránya (15-64 év) az 1990-es évek elején volt a csúcson. Azóta ez az arány csökken, s végül is ezt tartják a deflációs környezet kialakulásának egyik fő okának. Komoly félelmeket kelt az elemzők körében, hogy világgazdaság egyik motorjának tartott Kína ebből a szempontból éppen most fordult át a csúcson, s az előrejelzések szerint innen csökkenés várható. Ami egyáltalán nem megnyugtató – mondta a befektetési igazgató. Ráadásul több európai ország esetében is komoly zuhanás tapasztalható.

Az Európai Központi Bank folyamatosan tiltakozik, ha deflációs veszélyről kérdezik őket. Az utóbbi időszak viselkedése – például a múlt héten bejelentett lazítócsomag, amelynek része, hogy bankok EKB-nál elhelyezett pénzére negatív banki kamatot fizetnek – azt mutatja, hogy bizony tartanak ettől a helyzettől.

A nagy kérdés az lehet, hogy Európa lesz a következő Japán, azaz a terület, ahol tartósan deflációs környezet alakul ki. Sajnos több hasonlóság is tapasztalható – mondta Fórián Szabó Gergely. Az adósságráták több országban fenntarthatatlan szinten vannak, az említett demográfiai helyzet is kedvezőtlen, s alacsony a növekedési potenciál. Szerencsére vannak biztató különbségek is, a monetáris politika – huzavonák ellenére is – gyorsabb és adekvátabb válaszokat adott a problémákra. Az európai bankrendszer egészségesebb bőrben van (például jobb az eszközök minősége), mint a szigetországi volt. Európában pedig nincsenek akkora buborékok – például az ingatlan-, vagy a részvénypiacon –, mint amilyenektől Japánban szenvedtek hosszú időn keresztül. Fórián Szabó Gergely véleménye szerint Európának jó esélye van arra, hogy megússza a deflációs gondokat.

Magyarországon az infláció mostanra negatív oldalra került, de az alapmutatók (keresletérzékeny infláció) is bőven cél alatti inflációt jeleznek. Ráadásul semmiképpen sem lehet deflációról beszélni, mert általános és tartós árcsökkenésről nincs szó. A helyzet nagyrészt a rezsicsökkentésre vezethetők vissza. A piaci szolgáltatások inflációja például még mindig 3 százalék fölött van. E mellett arra is ki kell térni, hogy a folyamatosan bővül a háztartások fogyasztása. Ezek alapján Az MNB kényelmes helyzetben van, azaz lehet még lazítani a monetáris politikán, vagyis jöhet még kamatcsökkentés, hiszen a jelenlegi kamatszintek mellett az forintárfolyam és kötvénypiac sem omlott össze. Az más kérdés, hogy a költségvetésnek nem jó, hogy a terv alatt van az infláció.