Fontos látni, hogy a gazdasági válság fordulóponthoz érkezett és a közelmúltban beindult infláció tartósan magas árszintet eredményezhet elsősorban a fejlődő térségben, de nem kizárható, hogy megjelenik fenyegetésként a fejlett országokban is - vélik a Concorde Értékpapír Zrt. elemzői. Sok múlik a kormányok és a jegybankok döntésein, és azon, hogy időben lépnek-e, ellenkező esetben ugyanis az infláció elszabadulhat.

A helyzet kezelése szigorúbb monetáris politikát, kamatemelést jelentene, melyeknek köszönhetően megfékezhető az infláció, mert visszafogja a keresletet. A kérdés az, hogy ezt az egyes országok intézményei megteszik-e? Elképzelhető olyan forgatókönyv, mely szerint az infláció elszaladása jelentősen befolyásolja a megtakarított vagyonok mértékét, ezért a jelenlegi helyzetben érdemes olyan befektetési célpontok után nézni a Concorde szakemberei szerint, amelyek árfolyama a reáleszközök árához van kötve.

Nem is volt olyan régen, amikor a sajtó és a szakmai közbeszéd a világgazdaság összeomlásától volt hangos. Mindenki a maga módján reagált is ezekre a folyamtokra: a befektetők a biztonságos, defláció-biztos eszközöket keresték, melynek nagy nyertesei a csökkenő hozamú fejlett gazdaságok voltak, a gazdaságpolitikusok pedig kieresztették a gyeplőt úgy a költségvetési, mint a monetáris politika terén.

A világ azonban ma teljesen más állapotban van, mint volt bő két évvel ezelőtt. A növekedés visszatért, és ha csak kevéssé is, de a munkavállalók helyzete is javult. Az aggályok persze nem szűnnek meg, csak átalakulnak: most épp attól félhetünk, hogy a korábban nyújtott (és sok esetben még vissza sem vont) gazdaságpolitikai ösztönzők a régen látott magas infláció korszakába vezetik vissza a nagy gazdaságokat – mondja Samu János a Concorde makroelemzője.

Biztosak lehetünk ugynanakkor abban, hogy a világba visszatért az infláció? A nyersanyagárak emelkedése nem pusztán a gyorsuló gazdasági növekedés által szított kereslet és a különböző okokból fakadó kínálati korlátok folytán bekövetkező relatív árak természetes átrendeződését tükrözi? Ha igen, akkor tényleg szükséges lenne a mainál jóval erősebb jegybanki szigor?

Persze akár jogosak is lehetnek a kételyek a jegybankok eszközeivel és mozgásterével kapcsolatban. Nem nyilvánvaló az, hogy a nagy keresletélénkítések kapcsán felhalmozott óriási adóssághegyek a növekedési célt az infláció elleni küzdelem felé emelik? Talán már úton is van a hiperinfláció?

Az, hogy infláció esetén mibe érdemes fektetni pénzünket, nagyban függ attól, hogy milyen időtávban gondolkodunk, valamint attól is, hogy milyen az inflációra adott monetáris politikai válasz – tette hozzá Móró Tamás, elemzési vezető. A történelmi visszatekintésből látszik, hogy az inflációs csúcsok első időszakában a reáleszközök - így a nyersanyagok, ingatlan, arany - ténylegesen az inflációnál magasabb áremelkedést értek el, azonban amikor a monetáris politika reagálni kezdett a kamatok emelésével, akkor ezen eszközök ára nominálisan is esni kezdett.

Fontos tehát az időzítés - persze nem napi szinten - valamint fontos az is, mit gondolunk arról, most hogyan fog reagálni a monetáris politika. Már napjainkban is látszik némi divergencia ebben, hiszen amíg a FED az élelmiszer- és energiaáraktól tisztított maginflációra fókuszál, és ennek alapján nem lát okot a beavatkozásra, addig a teljes inflációs mutatót szem előtt tartó ECB már riadókészültségbe helyezte magát.

A jelentős részben dollárbázisú nyersanyagárakat tekintve valószínűleg a FED lépései fontosabbak, így a globális inflációs nyomás egyik motorja elképzelhető, hogy felpörög.