Sikersztorinak nevezték a 2008–2009-es globális pénzügyi válság közép- és kelet-európai, s benne a magyar kezelési módját a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértői, akik csütörtökön Londonban mutatták be erről összeállított tanulmányukat.

A 300 oldalas kötet, amelyet az IMF európai ügyosztályának két vezető munkatársa ismertetett az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) londoni székhelyén, a Magyarországról szóló fejezetben felfedi, hogy a magyar hatóságok 2008. október 9-én, csütörtökön fordultak segítségért a valutaalaphoz. Az aznapi eseményeket leíró rész szerint az IMF-nek a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke telefonált, közölve, hogy "elszabadult a pokol" a piacon, miután reggel sikertelenül zárult az állampapír-aukció, az állampapírok elsődleges forgalmazói beszüntették az árjegyzést, a devizapiaci feszültség mértékét jelző swap-felárak megugrottak, a forint gyengült, és az OTP részvénye nyomás alá került (az OTP-részvények ára aznap 14,33 százalékkal esett).

Ismerve a magyar gazdaság sebezhetőségeit, nem volt meglepetés, hogy ilyen gyors és súlyos hatásai voltak Magyarországon a Lehman Brothers amerikai nagybank összeomlása után elhatalmasodó globális pénzügyi válságnak, ugyanakkor üdvözlendő volt az a gyorsaság, amellyel a magyar hatóságok annak idején segítséget kértek – áll az IMF tanulmányában. A telefonhívást is gyors válasz követte, az IMF igazgatótanácsa már 2008. november 6-án jóváhagyta Magyarországnak a készenléti megállapodást.

Az IMF-tanulmány szerzőinek adatai szerint Magyarország külső bruttó finanszírozási igénye potenciálisan rendkívül magas, 2008 negyedik negyedéve és 2009 vége között 39 milliárd euró volt. Az arra az időszakra várt beáramlások – az EU-folyósítások, a működőtőke- és egyéb magántőke-befektetések – értéke 19 milliárd euró volt, így a finanszírozási hiány 20 milliárd euróra volt tehető. Ezt a rést töltötte ki az IMF 12,5 milliárd eurós, az Európai Bizottság 6,5 milliárd eurós, valamint a Világbank egymilliárd eurós juttatásából összeállt csomag.

A magyar gazdaság ezután kevesebb mint egy év alatt stabilizálódott. A piacok kedvezően reagáltak a programra; ezt mutatta, hogy a magyar szuverén törlesztéskockázatra köthető piaci biztosítási csereügyletek (credit default swaps, CDS) árazása 2009 tavaszára jelentősen és tartósan esett, a 2009 júliusában végrehajtott sikeres devizakötvény-kibocsátás pedig erőteljes jelzés volt arra, hogy visszatért a globális befektetői bizalom Magyarország iránt – áll az IMF-tanulmányban.

A kötet szerint a kormányváltás a program "idő előtti befejeződéséhez" vezetett 2010 júliusában. A tanulmány szerzői szerint "ennek következtében" Magyarország ismét nyomás alá került, amikor az euróövezeti válság 2011 második felében intenzívebbé vált.

A tanulmányt bemutató IMF-küldöttség egyik tagja, Bas B. Bakker, a valutaalap európai ügyosztálya felzárkózó európai piacokért felelős részlegének igazgatója az MTI-nek a tanulmány ismertetése előtt adott interjúban ugyanakkor azt mondta, hogy ma már korántsem olyan sürgető a helyzet Magyarország szempontjából, mint a globális pénzügyi "leolvadással" fenyegető 2008 végi időszakban volt. A vezető IMF-tisztviselő szerint a kockázati felárak az egész közép- és kelet-európai térségben "drámai mértékben" csökkentek.

Bas B. Bakker szerint a helyzet megváltozását jelzi, hogy 2008-ban a felzárkózó európai térséget a piac sokkal kockázatosabbnak tartotta, mint Nyugat-Európát, most azonban Észtország kockázati mérőszámai időnként alacsonyabbak Hollandiáénál, Bulgária és Románia befektetési eszközeinek árazásai pedig jobbak Spanyolország és Olaszország felárainál.

Arra a kérdésre, hogy az úgynevezett Második Bécsi Kezdeményezés mennyire tekinthető sikeresnek a térségi bankrendszerekben zajló mérlegalkalmazkodási – vagyis hitelforrás-csökkentő tőkeleépítési (deleveraging) –folyamat visszaszorításában, az IMF-tisztviselő az MTI-nek azt mondta: bár a jelenleg érvényben lévő Bécsi Kezdeményezés inkább elővigyázatossági jellegű, kezdete óta azonban a térségi mérlegalkalmazkodási folyamat jelentősen lassult.

Az eredeti Bécsi Kezdeményezés alapján – amelynek kidolgozásában az EBRD és az IMF kulcsszerepet játszott – a Lehman Brothers 2008. őszi csődjét követő globális piaci pánikhelyzetben a nyugat-európai bankok kötelezettséget vállaltak közép- és kelet-európai érdekeltségeik finanszírozásának fenntartására, és ehhez annak idején jórészt tartották is magukat.

Az EBRD ez év elején Londonban bejelentette, hogy elindult a "Bécs 2.0" Kezdeményezés, vagyis egy új koordinációs folyamat, amely ezúttal az euróövezeti adósságválság negatív pénzügyi hatásaitól hivatott megvédeni a felzárkózó Európa bankrendszereit.

Az IMF részlegvezetője a közép- és kelet-európai térség válságkezeléséről összeállított tanulmányt ismertetve kijelentette: 2009-ben a piac a felzárkózó európai térséget tekintette Európa "beteg emberének", ma már azonban ez a megkülönböztetés nem létezik, és a régió megmutatta, hogy a belső kiigazítás és a külső segítség kombinációjával mély válságból is képes kikeveredni.

Az IMF-tisztviselő előadásában a kiigazítás egyik példájaként Bulgáriát említette, ahol 2008-ban a folyómérleg-hiány elérte a GDP-érték 25 százalékát, most azonban zéró körül van a folyó deficit.

A pénzügyi válság örökségei közé tartoznak olyan problémák, mint a nem teljesítő banki kinnlevőség-állomány megugrása, és a régió további sorsa nagyban függ attól, hogy mi történik az euróövezetben, ám összességében a felzárkózó európai térség válságkezelése sikersztori – jelentette ki csütörtöki londoni előadásában az IMF részlegvezetője.