Idén visszafogottabb a nyári ruhavásár
A korábbi évekhez képest jóval kevesebb az idén a leárazás a ruházati termékeknél. Holott a nyári dömpingnek éppenséggel az a célja, hogy kisöpörjék a kereskedő raktárában maradt készletet, illetve becsalogassák a vevőt, aki a későbbi kollekcióból is vásárol majd.
Azonban az idén már jóval kevesebb ilyen akciós hirdetést látni. A nagyobb kereskedőknél akadnak ugyan akár 50-70 százalékos leárazások is, azonban a szakma szerint az idén összességében jóval lanyhább a nyári vásár.
Az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) elemzéséből az derül ki, hogy az ágazat kereskedőinek zöme immáron a túlélésért küzd, és a ruházati termékek árréséből egyre kevesebbet tudnak átengedni a vevőnek. (A másik, praktikusabb ok, hogy a jelenlegi extrém nagy hőségben továbbra is kelendőek a nyári ruhadarabok, így még jó árat lehet kérni értük.)
Az eltelt években a ruházati piac gyakorlatilag az állandósult akciózásokra rendezkedett be. Az ágazat 2007-től, a kiskereskedelmi recesszió kitörésétől egy darabig a folyamatos akciózással tudta karban tartani a forgalmát. Ez meglátszott a ruházati termékek árindexén is, mivel ennek lehetett betudni, hogy a válságévek alatt is alig nőtt a termékkör átlagára.
Azonban mára nemcsak a cégek tartalékai fogytak el, hanem a vásárlóerő is tovább gyengült. A 27 százalékos áfa bevezetése számos vállakozásnak már kitermelhetetlennek bizonyult. Külön probléma, hogy piaci vélekedések szerint a ruházati kereskedelemben a legmagasabb a feketepiac aránya – van olyan vélekedés, hogy a csempészett, zömében kínai textiláru eléri itt a legális piac 400 milliárd körüli forgalmát.
A másik jellemző probléma a forintárfolyam hullámvasútja. A túlnyomórészt importra épülő ágazatban komoly problémát jelent a kereskedőknek, hogy az áru megrendelése és a tényleges teljesítés közötti néhány hétben-hónapban jelentősen elmozdulhat a forint-euró árfolyam, azaz rosszabb esetben jó pár kereskedő a hasznát bukhatja el az akár néhány tíz forintos különbségen. Piaci vélekedések szerint nagyjából 275 forintos euróárfolyamig érdemes ugyanis importálni, utána már inkább betlire játszik a kereskedő, márpedig az idén számos alkalommal járt bőven 300 forint felett az árfolyam.
A legális kereskedők a jelenlegi helyzetben három lehetőség között választhatnak: vagy bővítik a hálózatukat és az így generált forgalomból tudnak továbblépni; azonban meglehetősen kevés szereplőnek van erre mozgósítható tőkéje – bankhitelre pedig nem is számíthatnak jelenleg. A másik lehetőség, hogy a kiskereskedők – egyre többen –a feketeárura rendezkednek be, azaz a kínai piacról készletezik be a termékkörüket. Végül a harmadik lehetőség, hogy tönkremennek. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint három év alatt 28 ezerről 25 ezerre csökkent a ruházati kereskedők száma.
A csökkenés elsősorban a kisebb kereskedőket érinti. A nagyobb tételben vásárló ugyanis jelentősebb árkedvezményt tud kiharcolni magának az importőrtől, így ezek a kereskedők az amúgy is alacsonyabb üzemeltetési költségeik mellett jelentősen nagyobb árengedményekkel tudják csábítgatni a vevőket.
A jelenlegi ruházati kiskereskedelem adatait látva valószínű, hogy még jó pár kisebb üzletre bezárás vár: az idei első negyedéves 62 milliárdos ruházati forgalom még nominálisan is kevesebb a két évvel ezelőtti első negyedévi forgalomnál. Az OKSZ most kiadott becslése szerint a piac mérete a válság előtti szinthez képest tizedével csökkent.
