A tízéves francia államkötvények hozamai tizenhat éve nem látott magasságokba emelkedtek kedden délelőtt, a német kötvényhez képest a kockázati felár meghaladta az egy százalékot, miután hétfőn késő este a Moody's bejelentette: felülvizsgálja Párizs legjobb minősítésű adósi besorolását. Ennek indoka pedig az, hogy a francia bankok feltőkésítésének és a valutaövezeti mentőakcióknak a költsége túlfeszítheti a költségvetési húrokat. A francia kormány e kihívásra azzal reagált, hogy a büdzsé jobb egyensúlyát idő előtt megteremti, ez persze rövid távon azzal a veszéllyel járhat, hogy lassít a gazdaság. A hitelminősítő cég figyelmeztetése persze egyben utalás arra is, hogy milyen nehéz lesz egyezségre jutni vasárnap, amikor előbb a huszonhetek, aztán a tizenhetek, tehát az eurózóna állam- és kormányfői találkoznak. A hétvégén egyébként Párizsban tanácskoztak a G20-ak csoportjának pénzügyminiszterei, s a megbeszélésen nagy nyomás nehezedett ismét az eurózóna tagországainak képviselőire, hogy mihamarabb keressenek tényleges megoldást a görög válságra, s igyekezzenek a fertőzés elől elzárni Olaszországot és Spanyolországot. Pár napja Franciaországról még nem esett szó.

A gyors és átfogó megoldás esélye akkor kezdett javulni, amikor Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök bő egy hete arról beszélgetett, hogy a görög adósság egy tetemes részét le kell írni, ebbe a korábban számítottnál jobban be kell vonni a magánbefektetőket, de hogy emiatt ne alakuljon ki újabb pánik, vagy pénzügyi krízis, fel kell tőkésíteni a bankokat. Felturbózzák az eurózóna mentőalapját (EFSF) is. A továbbiakban pedig meg kell erősíteni az eurózóna irányítását, szorosabban össze kell hangolni a gazdaságpolitikák és a költségvetések kialakítását, figyelemmel persze a versenyképességre, s meg kell változtatni a az uniós alapszerződést.

De a vitát e kérdésekről még a franciák és a németek egymás között sem döntötték el, a kisebb euróállamok nehezményezik a két nagy nyomását, míg az olaszok azzal sem értettek egyet, hogy az uniós csúcsot egy héttel elhalasztották, hogy a német-francia egyezkedés részleteit kidolgozzák. Most viszont már német kormányforrások is arról beszélnek, hogy senki se számítson csodára vasárnap, a hosszú idő alatt felhalmozódott problémákat nem lehet egyik percről a másikra elsimítani. Ez viszont megint aggasztja a piacokat, amelyek az utóbbi másfél évben megrendezett rendszeres és rendkívüli csúcsok után minduntalan csalódtak.

Berlin és Párizs például nem jutott egyetértésre, hogy az alapszerződés módosítása a huszonhetekre vagy a tizenhetekre vonatkozzon-e, bár mindkét esetben minden tagállamnak ratifikálnia kellene az új szöveget. Nem sikerült még tisztázni, hogy Görögország hitelezői belemennek-e 21 százalékos helyett ötvenszázalékos leírásba, miközben a bankok ellenzik a feltőkésítési terveket, s azzal fenyegetőznek, ha emelik a tőkekötelezettségi mutatót, akkor inkább visszafogják a hitelezést. Nagy kérdés, hogyan lehet a görög mentőakciót elhatárolni, nehogy más tagállamok is így próbáljanak megszabadulni az adósság egy részétől, miként kellene az EFSF 440 milliárd eurós hitelezési kapacitását növelni, anélkül, hogy a tagállamok most a költségvetéseket terhelő újabb vállalásokat tennének.

Az uniós pénzügyminiszterek pénteken találkoznak Brüsszelben, hogy előkészítsék a valójában két vasárnapi csúcsot, amelynek második részéből kihagyják az eurózónán kívüli országokat, holott George Osborne brit pénzügyminiszter már megkezdte a szigetországi adófizetők felkészítését arra, hogy hozzá kell járulniuk az eurókrízis költségeihez a Nemzetközi Valutaalap (IMF) bevonása miatt. Minthogy az IMF-nek nagy szerep juthat a válságkezelésben, de nincs annyi forrása, mint amennyire az eurózónának szüksége lehet, ezért valószínűleg növelni kell a tagországi hozzájárulásokat a valutaalapnál is.