Káosz a magyar határon: Jó a rendszer! De kinek jó?
- Jó a rendszer – mondta valaki hivatalos ember hajnali három után a nyugati határhoz közeli Mosoni pihenőhelyen.
- Kinek jó? – hördült fel két kamionos is, akik háromnegyed egy óta próbálkoztak „viszonylati jegyet” venni a benzinkútra kihelyezett automatából. Egy órakor aztán az elektronikus útdíjszedési rendszer üzemeltetője, az Állami Autópálya Kezelő Zrt. is beismerte, hogy HU-GO keringése összeomlott. A hivatalos magyarázat szerint „túlterheléses támadások érték.” Ezen sokan kínjukban nevettek a nyugati határ közelében, mások csak szelíden átkozódtak.
Hogy kinek jó a rendszer, arra már a reggeli órákban kaptunk választ. A benzinkúton zsörtölődő kamionosokhoz odament egy idősebb hölgy, s közölte velük: ne panaszkodjanak, hiszen „jó ez a magyar embereknek”, mert „az ilyen bevételekből lehet csökkenteni a rezsit.”
Férje hamar érzékelte a kamionosok tekintetéből, hogy nem nagyon kellene feszíteni a húrt, gyorsan kituszkolta a boltból a feleségét.
Hajnali háromtól elvileg működött a rendszer, azonban reggel fél nyolckor ismét üzemszünetet rendeltek el. A közleményben ekkor indoklás már nem szerepelt. Csupán azt tudatták: délelőtt tíz óráig „a 3,5 tonna megengedett legnagyobb össztömeget meghaladó tehergépjárművek díjmentesen használhatják a teljes díjköteles úthálózatot.”
A hegyeshalmi határ belépő oldalán, a személyforgalom szomszédságában tanácstalanul vesztegeltek a kamionok. A parkolóban sok bódéban árulnak sztrádamatricát, néhányan náluk érdeklődtek arról, hol lehet „viszonylati jegyet” venni.
- Tudtommal sehol – szólt ki üvegablaka mögül a matricaárus férfi, aztán a parkolóban ácsorgó sárga mellényes fiatalokra mutatott. – Hátha ők tudnak valamit, végül is azért vannak itt.
A fiatalok ekkor nem járták végig az ácsorgó kamionokat, inkább egy csoportban álltak, ha a sofőrök észrevették őket, s odamentek hozzájuk, akkor elmondták nekik a teendőt. Először is a sofőröknek egy nyomtatványt kellett kitölteniük, amelynek az adatait a lányok beütögették a tabletjükbe. Ezt követően adtak egy kódot a gépkocsivezetőknek.
– Ezzel menjenek a benzinkúthoz, nem kell sorba állni az automatáknál, hanem soron kívül fizethetnek a pénztárnál – irányították útba több nyelven is az érdeklődőket.
Elkísértünk egy Dániából érkező, Budaörsre tartó magyar fuvarost a Mosoni pihenőhelyre.
– Muszáj sorba állni, a kód alapján itt nem lehet fizetni – hűtötte le a kamionost a pénztáros.
Két automata üzemelt, törökök, németek, olaszok és magyarok állták körül.
– Előbb végigjöttem Hollandián, mint amennyi idő alatt bejutok a saját hazámba – panaszolta egy fiatal magyar férfi.
– Miért nem vett még GPS-alapú járműkövetőt? – kérdeztük tőle óvatosan...
– Állítólag az sem működik – mondta szitkozódások után. – Ha adtak volna még egy hónap felkészülési időt, akkor már számon lehetne kérni a készülékeket. Egyébként mi még így is jobban felkészültünk, mint a HU-GO üzemeltetői.
A Budaörsre igyekvő magyar kamionos végre sorra került, beírt még három másik célállomást is. Felsóhajtott, ment a kasszához, nyújtotta a bankkártyáját.
A pénztáros csóválta a fejét.
- Ezt a kártyát itt nem tudjuk elfogadni.
Újabb sofőrök érkeztek Hegyeshalomból „soron kívüli” kóddal. A pénztárnál az ő kedélyeiket is gyorsan lehűtötték.
– Nekem azt mondták – szólt közbe egy idősebb sofőr –, hogy Shell-kúthoz menjek, ott elfogadják a kódot. Hol van itt Shell-kút?
– A közelben ne keressed, fater – mondta neki egy tatabányai fuvaros.
– Jó, tízig ingyenes a rendszer, de ha véletlenül újraélesztik ezt a szerencsétlen HU-GO-t, mi lesz utána? Elindulok a vakvilágba, de tízkor éppen hol találok automatát? – tette fel a kérdést valaki az automatára várakozók sorában.
Senki sem tudta a választ.
Tíz óra körül az egyik internetes portál közölte:
„Már van olyan benzinkút, ahol működik jegykiadó automata.”
Gratulálunk! – jegyezték meg többen is.
