A befektetési egységhez kötött biztosításoknak a költsége magas. A biztosítást adott időre, 10-15 évre vagy még hosszabb időre kötik, ez idő alatt forgatják a befizetett díjat, amelyből a végén a remények szerint kövér hozamok lesznek. A magas díj úgy jöhet össze, hogy az alapajánlathoz egy sor egyéb, valójában soha ki nem használt elemet, biztonsági féket és miegymást is el lehet adni. Mintha megvennénk egy brutálisan drága okostelefont, amelyet csak telefonálásra használunk, másra nem.

Visszamondás esetén

A biztosítást idő előtt is vissza lehet ugyan mondani – ekkor a biztosító visszavásárolja –, de ezzel nem jár jól az ügyfél. A költségeket ugyanis úgy vonják le az évek során, hogy az az első években mindig nagyon magas, majd lassan csökkenni kezd – vagyis ha két-három év után akarnánk visszaadni a biztosítást, akkor szinte filléreket kapunk vissza az addig befizetett pénzből. De ha a tízéves biztosítást nyolc év után mondanánk fel, akkor már majdnem az egész korábbi befizetés visszajön, de még mindig hozam nélkül. Vagyis nem érdemes idő előtt felmondani, s akkor is bukhatjuk, ha átmeneti fizetési problémáink akadnak.

A hozam várható teljesülését úgy lehet megtippelni, hogy megnézzük a biztosítás teljes költségmutatóját. Ez az érték azt mutatja meg, hogy mekkora hozam kell ahhoz, hogy nullán legyen a befektetés. Vagyis ha a tkm öt százalék, akkor ahhoz, hogy az ügyfél szintén öt százalék hozamot érjen el, a befektetésnek tíz százalék hozamot kell produkálnia mindösszesen. Ez még össze is jöhet, de egy tíz százalék feletti tkm-ű biztosításnál elég nehéz komolyan hinni, hogy 15 százalékos hozamot tud majd produkálni stabilan a konstrukció.

Ennek fényében nagyon jól meg kell gondolni, kell-e ilyen biztosítás. Főleg azért, mert ha valamiért nem tudja az ügyfél fizetni a díjat, a biztosítást felmondja a biztosító, az ügyfél pedig alig kap vissza valamit. Az életbiztosítások két altípusát is érdemes megemlíteni. Az egészségbiztosítást és a nyugdíjbiztosítást. Előbbinél akkor kap az ügyfél bármit, ha beteg lesz – itt a lényeg azon van, hogy az ügyfél azonnal kap valami segítséget, akár anyagit akár természetbenit, hogy át tudja vészelni a betegséget.

Ön gondoskodik magáról?

A nyugdíjbiztosítás már az öngondoskodás része. Lehet klasszikus és unit linked is – előbbi akár egészen alacsony költségmutatójú is lehet, akár két százalék körüli tkm-mel. Ezzel szemben a befektetési egységhez kötött verzió magasabb díjazású, de a hozamígéret is nagyobb. A Magyar Biztosítók Szövetsége listázza az egyes biztosításokat, így ki lehet szűrni, melyik a gyanúsan magas költségmutatójú.

Alapesetben a nyugdíjbiztosítás halál, nyugdíjazás vagy a nyugdíjkorhatár elérését követően válik hozzáférhetővé – halál esetén nyilván az örökös kapja. A legalább tízéves biztosítások után adókedvezmény jár – a befizetett összeg húsz százaléka, legfeljebb évi 130 ezer forint –, viszont semmiféleképpen nem lehet felvenni csak nyugdíjba vonulás után. A cél, hogy a tb-nyugdíj mellett az idősek más, saját nyugdíjat is kapjanak. A hosszú távú megtakarítások közül érdemes kiemelni a nyugdíjelőtakarékossági számlát (nyesz), amelyre az első évben lehet bepakolni pénzt, majd azt bárhogyan lehet forgatni.

A főszabályként szintén csak nyugdíjba vonulás után hozzáférhető számlán elhelyezett összeg után is jár az adókedvezmény. Ez rendkívül babrás termék, hiszen a számlatulajdonosnak magának kell kitalálnia, mit kezd a számlára tett pénzzel, majd magának kell befektetnie és kezelnie. Aki nem jártas a pénzügyekben, vagy egyszerűen nincs kedve vagy ideje az indexeket bújni, annak nem való ez a fajta megtakarítás.

Pénztári tagság

Inkább valamilyen pénztári tagság, amellyel leveszi a befektetéssel kapcsolatos gondot az ügyfél válláról a szolgáltató. Szintén jár utána adókedvezmény, a felhalmozott vagyon viszont elvileg hozzáférhető. A hozamot tíz év után fel lehet venni gond nélkül adómentesen, ám a vagyont magát csak úgy, ha visszafizeti az ügyfél a kedvezményt, és még adózik is. Viszont nyugdíjba vonulás után ilyen megkötés nincs. A pénztárak az utóbbi években tíz százalék feletti hozamokat is simán produkáltak, miközben a felszámolható költséget maximalizálja a jogszabály – vagyis összességében tisztes reálhozamot értek el a pénztárak. Hasonló plafon vonatkozik a nyugdíjbiztosításokra is, ám azok egyelőre jóval magasabbak ennél.