Miközben a Nemzetgazdasági Minisztérium történelmi csúcsokat emleget a foglalkoztatás alakulását illetően, a GKI Gazdaságkutató blogja arról szól, hogy nem minden az, aminek látszik, így a számok mögött sem olyan folyamatok húzódnak, mint amit az örömódák sejtetnek.

A KSH mai adatai szerint tavaly november és idén január között 4 millió 30 ezer fő volt a foglalkoztatottak létszáma, 175 ezer fővel több, mint egy évvel korábban. A 15–64 évesek foglalkoztatási rátája 60 százalékra emelkedett.

Ahogyan a GKI blogjában írják, a KSH lakossági megkérdezésen alapuló felmérése szerint 2013 végén már 4 millió fölött volt az előző héten legalább 1 órát dolgozók száma. Ebből jelentős részt tettek ki a közfoglalkoztatás keretében megélhetést találók, valamint a külföldön munkát vállalók, ezek nélkül még e felmérés szerint sem változott a foglalkoztatási helyzet.

Tovább árnyalja a képet a KSH 5 fő feletti foglalkoztatott létszámmal rendelkező cégek és a teljes (állami és önkormányzati) intézményi kört felölelő adatgyűjtése. Eszerint a közszférában 2008, a válság kezdete óta közel 9 százalékkal bővült a dolgozók száma, igaz, ennek nagyobb része 2010 előtt talált megélhetést az állami intézményekben. 2010 óta ugyanis csak 1,8 százalékos a bővülés. Ha mélyebben vizsgáljuk a kérdést, akkor látható, hogy a létszámnövekedés tetemes részét a közfoglalkoztatottak (közmunkások) teszik ki. Ha őket  kivesszük az adatokból, akkor a közszférában a növekedési ütem 2008-hoz képest 4,7%-ra szelídül, míg 2010 óta 2,1%-os csökkenés figyelhető meg.

Ennek valószínűleg az az oka, hogy a korábban közalkalmazottként, esetleg normál munkaszerződéssel alkalmazottak egy részét elbocsátották, s helyettük közmunkásokat vettek fel, illetve jó néhány iskola átkerült egyházi irányítás alá, s így vált a nonprofit szektor részévé. Más oldalról az egészségügyi intézmények államosításával a nonprofit szektorból is kerültek át a költségvetési intézményi körbe dolgozók.

A versenyszféra – a közszférától eltérően – masszív létszámvesztő volt a vizsgált időszakban. 2008 óta a vizsgált körben csaknem 7%-kal csökkent a foglalkoztatás, de 2010 óta is csaknem 0,5%-kal. A részletes adatok azonban még rosszabb képet mutatnak. A teljes munkaidős létszám ugyanis 2008 óta 10,5%-kal lett kisebb, míg a részmunkaidős foglalkoztatás 31%-ot meghaladó mértékben emelkedett, így védekezve a gyorsan növekvő minimálbér-emelés és a gazdasági helyzet romlásának káros hatásai ellen.

Ha 2010-hez viszonyítjuk a jelenlegi helyzetet, akkor a 8 órás munkát találók aránya 1,2%-kal esett vissza a versenyszférában, míg a részmunkaidősöké több mint 10%-kal gyarapodott. Nem az a baj, hogy a részmunka nőtt, hanem az, hogy a teljes munkaidős foglalkoztatás nem emelkedett

Mindez úgy valósult meg, hogy az állami tulajdonú vállalati körben szinte nem volt elbocsátás (illetve helyettük másokat vettek fel). Vagyis a tényleges magánvállalkozói körben a helyzet valószínűleg sokkal rosszabb lett. Összességében megállapítható a 2013-as adatok alapján, hogy a vizsgált körben az állam – a közmunkásokat nem számítva – még a közszférában sem volt képes a létszámot megtartani, miközben a vállalkozói szférában jelentős létszámvesztést okozott a követett gazdaságpolitika. (Noha, hála a 2010 előtt megkezdett fejlesztéseknek, egyes ágazatokban, főleg az autó- és gumiiparban jelentős létszámbővülés valósult meg.)