Hogyan élénkítenék magukat a vállalkozások?
Gláser Tamás, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) alelnöke
A vállalkozások finanszírozásának biztosítására számos, az életszerű működést akadályozó jogszabály megváltoztatására és az off shore cégek visszaszorítására lenne szükség. A polgári és a büntető törvénykönyv sok sebből vérzik, ami egyes ágazatokat teljesen ellehetetlenít. A fő- és alvállalkozó vitájában az építőipari termékek tulajdonjogának érvényesítése például a jelenlegi jogi szabályozásban lehetetlen.
Évekig húzódó perek, bizonyítási kényszer a hitelezők oldalán – a gazdasági jog betartatása Magyarországon sok területen gyerekcipőben jár. Annak is gátat kellene szabni, hogy off shore projekttársaságok révén hatalmas összegek kerüljenek ki az országból adómentesen, miközben az itthon bejegyzett vállalkozások nyögik a közterheket.
Szatmáry Kristóf, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) elnöke
Rossz az az alapgondolat, hogy a stabilitás és az adócsökkentés nem járhat együtt, ennek éppen az ellenkezője igaz. Az első és legfontosabb feladat a közterhek, azon belül az élőmunka után fizetendő költségek csökkentése lenne – minden cégre kiterjedően. Ha azonban mindehhez nincs elég forrás, a különféle adókedvezményekre a kis- és középvállalkozásoknak van legnagyobb szükségük.
Az adminisztráció, a bürokrácia visszaszorítása – bár ellentétben áll az államigazgatásban dolgozók érdekeivel – szintén sokat segítene. Ezen kívül január elsejével át kellene csoportosítani a nemzeti fejlesztési terven belül a gazdaságfejlesztésre szánt összegeket. A BKIK szerint 300 milliárd forint és az unió által engedélyezett legenyhébb pályázati feltételek szükségesek ahhoz, hogy a válságban a cégek nagy része képes legyen megőrizni legalább jelenlegi pozícióját.
A bónusz intézkedésnek pedig az adóamnesztiának kellene lennie. Szerény számítások szerint is több százmilliárd forint fekszik külföldi bankokban. Ha a kormány megengedné, hogy tíz százalék levonás fejében bárki hazahozza összegyűjtött pénzét, már az is nagy nyereség lenne. Bár kérdés, van-e még akkora hitelük az ország vezetőinek, hogy egy ilyen bejelentés után az emberek valóban elhiggyék: nem származik hátrányuk abból, ha visszahozzák vagyonukat.
Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke:
Nem tudok mást mondani, mint az év elején. Csupán a peremfeltételek változtak, azok a lépések nem, amelyekre szükség van. Minél később tesszük meg ezeket, annál rosszabb lesz. A központi költségvetés kiadásait drasztikusan csökkenteni kell, az adórendszer pedig átrendezést igényel. Minél előbb mérsékelni kell főként az élőmunka terheit, hogy növekedhessen a foglalkoztatottak száma.
Az uniós pályázatok támogatási intenzitását fokozni, az ezekkel kapcsolatos adminisztrációt viszont csökkenteni kell. Ezek az intézkedések együtt nagyjából ezermilliárd forintot jelentenének a gazdaság szereplői számára. Levághatjuk a macska farkát darabokban is, de akkor nem érvényesülnek az egymást felerősítő hatások.
Géresi József, az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) alelnöke
A jelenlegi adórendszer követhetetlen, átláthatatlan. Amellett, hogy mindenképp és minél előbb adó-, illetve járulékcsökkentésre van szükség, mert akkor többen fizetnék be a terheket, egyszerűsíteni kell a jogszabályokat. Tisztában vagyunk azzal, hogy nagyon nehéz időszak következik, de az IPOSZ előre menekülne.
Ehhez azonban könnyen, gyorsan, állami garanciával megtámogatott, jelképes kamatú, hosszú távú hitellehetőségekre van szükség. Azoknál a kis- és középvállalkozásoknál, ahol akadnak is tartalékok, néhány hét alatt kimerül a kassza, a raktár. Olyan feltételekkel kiírt állami és uniós pályázatokra is szükség lenne, amelyeken valóban esélyesként indulhatunk. A hazai nagyipart már tönkre tették, nem szabad engedni, hogy a kisipar – számtalan fodrász, kozmetikus, autószerelő, varrónő vagy asztalos – is így járjon.
