Heten az alapkamatcsökkentés mellett
A monetáris tanács augusztus 24-i ülésén mérsékelte 50 bázisponttal, 8 százalékra a jegybanki alapkamatot, a kamatvágás mértéke megfelelt az elemzői várakozásoknak. Az 50 bázispontos csökkentést támogatta Bihari Péter, Bihari Vilmos, Hardy Ilona, Karvalits Ferenc, Király Júlia, Neményi Judit és Simor András, míg 75 bázispontos lazítást javasolt Bánfi Tamás.
1. Makrogazdasági és pénzügyi piaci fejlemények
Júliusban a fogyasztóiár-index 5,1,a maginfláció 5,2 százalék volt, ami rendre 1,4, illetve 2,0 százalékpontos emelkedést jelent az előző hónaphoz képest. A korábbi hónapokhoz viszonyítva kiugró változásban meghatározó szerepe volt a termékek nagy részét érintő ÁFA-, illetve jövedékiadó-változásnak. A vártnál jelentősen alacsonyabb volt a júliusi tényadat, ami részben a feldolgozatlan élelmiszerek vártnál erőteljesebb korrekciójából, részben pedig a maginflációs kör meglepően alacsony áremelkedésének köszönhető. Ez arra utal, hogy a recesszió miatti erős versenyhelyzet hatására a vállalatok az ÁFA-emelés technikai hatásától elmaradó áremeléseket hajtottak végre. Bár elképzelhető, hogy az ÁFA-emelés begyűrűződése több hónapig elhúzódhat, az ÁFA-hatás a korábbi várakozásoknál összességében kisebb lehet - derül ki a monetáris tanács ülésének jegyzőkönyvéből.
A KSH előzetes adatközlése alapján 2009 második negyedévében a bruttó hazai termék 7,6 százalékkal (naptári hatásokat figyelembe véve 7,5 százalékkal) csökkent az előző év azonos időszakához viszonyítva. Az elmúlt negyedévben a magyar gazdaság nagyságrendileg a májusban felvázolt pályán alkalmazkodott a megváltozott gazdasági környezethez. Tovább mélyült a magyar gazdaság visszaesése, amit fokozott a pénzügyi rendszer és a költségvetés egyidejű prociklikus viselkedése. Termelési oldalon a gazdasági teljesítmény csökkenése legerőteljesebben továbbra is a nemzetközi konjunktúrától erősen függő ipari termelés és export-értékesítések lassulásában érhető tetten, ugyanakkor a beérkezett havi adatok az ipari termelés szintjének stabilizálódásának folytatódására utalnak. Felhasználási oldalon leginkább a belföldi kereslet gyengülése magyarázhatja a visszaesést. A belső kereslet azonban a májusi prognózishoz képest nagyobb arányban esett vissza, így a kibocsátás csökkenése a külső egyensúly erőteljesebb javulása mellett zajlott.
A külkereskedelmi áruforgalom egyenlege júniusban rekord mértékű, 315 millió eurós többletet mutatott. A bővülő exportrendeléseket egyelőre nem követte az ipari exportértékesítés növekedése, a növekvő áruexportban a mezőgazdasági termékek kivitelének lehetett kiemelt szerepe. Az importhoz kötődő egyedi hatások kifutásával az áruforgalmi egyenleg javulása a belföldi gazdasági szereplők erőteljes alkalmazkodására utal, és a nettó exportot illetően pozitív kockázatot jelent.
Májushoz hasonlóan az augusztusi előrejelzés is tartós és jelentős negatív kibocsátási réssel számol. Továbbra is arra lehet számítani, hogy a magyar gazdaság visszaesése, az európai gazdasági folyamatokkal összhangban, 2010 közepéig eltarthat, 2011-től pedig határozott gazdasági növekedés következik.
Az árfolyam az elmúlt hónapban 265 és 275 forint/euro között mozgott, az időszak első felében még folytatódott a korábban is jellemző felértékelődési trend, augusztus elejétől azonban már inkább gyengülés volt megfigyelhető. Az árfolyam-alakulást alapvetően a nemzetközi befektetői hangulat határozta meg, a forint lényegében a régiós tendenciákkal összhangban, bár továbbra is nagyobb ingadozásokat mutatva mozgott. A Reuters augusztus elején végzett, közép-kelet-európai devizaárfolyamra vonatkozó felmérése alapján az árfolyamvárakozások minden időhorizonton a felértékelődés irányába mozdultak el. Az elemzői konszenzusok alapján a következő év során 265-275 forint/euro szint között mozoghat az árfolyam. A piaci árakból kinyerhető, árfolyam-várakozásokra vonatkozó információk továbbra is kedvező képet mutatnak.
A pénzügyi rendszer forint- és devizalikviditása kielégítő. A bankok hitelportfoliójának romlása a tavaszi Stabilitási jelentés prognózisával összhangban van. 2009 júniusáig a magánszektor hiteleinek 7 százaléka mutatott 90 napnál hosszabb fizetési késedelmet, miközben a portfólióromlás eredményrontó hatása szintén megkétszereződött, 2 százalékára emelkedett. Várakozásainkkal ellentétben a portfolióromlás eredményt érintő negatív hatását az első félévben több tényező kompenzálta: a pénzügyi műveletek kiugró eredménye valamint a költséghatékonyság jelentős javulása. Ennek következtében a bankrendszer első félévi profitja szinte változatlan maradt az elmúlt év azonos időszakával összehasonlítva - írja a jelentés. Ugyancsak kedvező fejlemény, hogy – jelentős részben az anyabankok profit-visszaforgatásának illetve tőkeemelésének hatására - a bankok tőkeereje javult, rendszerszinten a tőkemegfelelési ráta 2009. júniusban 12 százalék felett volt.
A nem pénzügyi magánszektor és a bankok eszköz- és forrásoldalon tovább alkalmazkodnak az új makrogazdasági környezethez. A vállalati hitelállomány júliusban tovább csökkent. A háztartási hiteleknél az állomány továbbra is stagnált, illetve kis mértékben csökkent. A lakossági folyószámlahitelek növekvő igénybevétele kompenzálja a lejáró hitelek hitelállomány-csökkentő hatását. Az elmúlt hónapban a betételhelyezésen belül a vállalatinál lassulás, míg a lakosságinál gyorsulás volt tapasztalható.
2. A Tanács helyzetértékelése és kamatdöntése
A Monetáris Tanács tagjai egyetértettek abban, hogy az augusztusi inflációs jelentés alapján a kedvezőtlen reálgazdásági környezetben továbbra sincs inflációs nyomás a magyar gazdaságban, és a monetáris politika számára fontos időhorizonton az infláció a jegybanki 3 százalékos cél alá kerülhet. A hazai inflációs és növekedési kilátások, valamint a globális pénzügyi piaci folyamatok egyaránt lehetővé teszik a monetáris kondíciók enyhítését. A Monetáris Tanács megítélése szerint a legfrissebb információk megerősítik a mély és elhúzódó recesszió képét. A beérkező adatok alapján egyes lefelé mutató kockázatok realizálódtak, előre tekintve ugyanakkor nem változtak a növekedési kilátások. A kedvezőtlen gazdasági környezetben a vártnál erőteljesebb belföldi fogyasztás- és beruházás-visszafogás tapasztalható, ami a külső egyensúly alakulására is kedvezően hatott. Egyes tanácstagok arra figyelmeztettek, hogy a globális növekedési kilátások továbbra is igen bizonytalanok, és nehéz előrejelezni, hogy a visszaesésnek egy vagy több hulláma lesz-e.
Az inflációs folyamatok értékelése kapcsán a tanács tagjai egyetértettek abban, hogy a jelenlegi kilátások alapján 2010-ben az inflációs cél teljesíthető. Többen arra hívták fel a figyelmet ugyanakkor, hogy a 2009. júliusi fogyasztói-árindex adat kedvezőbb volt mind a jegybank, mind a piaci szakértők várakozásainál. Meglepetést elsősorban a vártnál kisebb mértékű ÁFA átgyűrűzés okozott. Több tag úgy értékelte, hogy amennyiben az adóemelés átgyűrűzésének mértéke a várakozásoknál alacsonyabb lesz, ez a vállalatok év végi bérezési magatartását is befolyásolhatja, fékezheti a jövőbeli bérinflációt, és kevésbé kell tartani az inflációs várakozások magas szinten történő rögzülésétől. Többen úgy látták, hogy az inflációs pálya felfelé mutató kockázatai enyhültek a májusi inflációs jelentésben felvázolthoz képest, és változatlan monetáris kondíciók mellett a jegybanki középtávú cél jelentős alullövése sem zárható ki
A tanácstagok egyetértettek abban, hogy a reálgazdasági és inflációs kép megerősíti a monetáris
kondíciók enyhítésének lehetőségét és szükségességét. Többen úgy értékelték, hogy a nemzetközi pénzügyi piacokon megfigyelhető hirtelen javulás nem folytatódott júniust követően. Elhangzott olyan vélemény is, hogy a globális piacokra továbbra is magas volatilitás jellemző, és a váratlan, illetve nagyfokú ingadozások veszélyét figyelembe kell venni a kamatpolitika kialakításakor. Egyes tanácstagok úgy látták, hogy a reálgazdasági kockázatokra tekintettel a körülmények által lehetővé tett legnagyobb mértékű kamatcsökkentés végrehajtására van szükség. Mások ugyanakkor arra figyelmeztettek, hogy a túlzottan gyors kamatcsökkentés fenntarthatatlan kamatcsökkentési várakozások beárazódásához, és a monetáris kondíciók indokoltnál nagyobb mértékű enyhítéséhez vezethet.
