A hazai víziközműtársaságok összeolvadási folyamata, egyszersmind a tarifák közti különbségek fokozatos mérséklése mellett tettek hitet a Dr. Szabó Iván ügyvédi iroda által szervezett nemzetközi vízügyi konferencia hazai felszólalói. Fónagy János, az Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára felhívta a figyelmet, hogy a 2014-2020-as uniós költségvetési ciklusban 360 milliárd forint áll rendelkezésre a vízhálózat korszerűsítésére, amelynek 70 százalékát csatornaberuházásokra szeretnék fordítani.

A csak a konferencia miatt ideutazó Daoiz Uriarte uruguayi politikus beszámolója szerint ott 1990-ben a szektor egy része magánkézbe került, ám meglátása szerint ez csak a díjak emelkedésével és piacosításával járt. Ennek következtében a keveset fogyasztó szegények fizették érte a legtöbbet. Ezután alkotmányba foglalták a tiszta vízhez való jogot, és 2010-ig tárgyalásokkal az állam kivásárolta a magántulajdonosokat. Így ma egyetlen víziközműszolgáltató létezik, a legalacsonyabb tarifa havi 15 köbméter fogyasztás alatt összesen négy dollár, azaz körülbelül 60 forint köbméterenként. A felújításokat hosszú lejáratú világbanki hitelekből biztosítják, de továbbra is nehézségeket okoz a gyéren lakott területek közművesítése.

Mónica García Quesada szakértő előadásából viszont az derült ki, hogy az EU-ban alapvetően három elkülöníthető szabályozási típus él az állami kontrolltól az önszabályozásig. Létezik magántulajdonú, állami, ökormányzati és vegyes működtetés, valamint állami, térségi és önkormányzati szabályozás is.

Szalóki Szilvia, az összeolvadások engedélyezését és a későbbi tarifák megállapítása érdekében a cégek költségeit jelenleg is felmérő Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal (MEKH) nevében – a többiekhez hasonlóan – emlékeztetett, 1990 előtt öt nagy és harminc kisebb víziküzműtársaság működött. Ezt követően privatizációs hullám indult meg, ám a szabályozás ezt nem követte: megfogalmazása szerint elég volt a szolgáltatás megkezdéséhez, ha egy cég le tudott szerződni egy önkormányzattal, e tekintetben törvény nem írta elő a szolgáltatás műszaki és egyéb alapvető feltételeit.

A 2011-ben megszületett törvénnyel nem csak ezt rendezték, hanem előírták, hogy 2016 végéig minden szolgáltatónak legalább 150 ezer ügyfelet el kell látnia. Így, míg 2010-ben 410 különálló vállalkozás működött a piacon, jelenleg 47-nek van engedélye. Ezek közül 35 lát el 150 ezernél több fogyasztót, a többinek tehát rövid időn belül be kell olvadnia. Szerinte ez a folyamat önmagában nagyarányú költségcsökkenést és egymáshoz közelítő tarifákat hoz. (Jelenleg van olyan település, ahol 80, és van olyan, ahol 1300 forint a víz köbmétere.)

Szabó Iván ügyvéd, a Magyar Víziközmű Szövetség vízipari tagozatának elnöke a tervezett állami közműtársaság kapcsán - korábbi információinkat megerősítve - elmondta: cél, hogy a jelenlegi cégekről leválasszák a szolgáltatási-számlázási ágazatot, amit az állami közműholding végezne, a jelenlegi társaságok pedig rendszerüzemeltetővé minősülnének át. Ebbéli költségeiket a MEKH vizsgálatai alapján a központi szolgáltatótól megkapnák. Vélekedése szerint nem csak a társaságok belső működésében, hanem az adórendszerben is vannak "tartalékok", így indítványozta a (vezetékek méterenként évi több mint száz forint) közműadó, valamint felügyeleti díj kivezetését.

Lapunk értesülései szerint egyelőre nem tisztázott, hogy a költségfelülvizsgálat végeztével pontosan milyen költségelemeket ismerjen el a hivatal. A leginkább vitatott kérdés a fejlesztési szükséglet és a "garantált nyereség", pontosabban a "tőkeköltség", vagyis az a hozam, amit mondjuk egy bankban kapnánk a berendezések értéke fejében. Míg Szabó Iván korábban úgy nyilatkozott, hogy hasznot nem kellene beépíteni az elismert költségek közé, ismereteink szerint a MEKH mér ilyen költségtényezőt is. A beruházások esetén pedig a jövőben határozzák meg, hogy mi számít tényleg szükségesnek és mi nem. A MEKH-nek október 15-ig kell indítványaival előállnia.

Az biztosnak látszik, hogy e folyamat eredményeként a helyhatóságok többségében csökkenhetnek a tarifák, és az is, hogy ez a csökkenés nem lesz egy, a rezsikampányban jól kommunikálható egységes szám az egész országra nézve. Ráadásul a vízszolgáltatók kisebb részében a folyamat - igaz, visszafogottan, de mégiscsak - áremelkedést okoz.