Borús légkörben tárgyszerű hangnem. Miután egy hirtelen forgószél végigsöpört a közép-európai devizapiacokon, miután egy friss hágai jelentés szerint a holland gazdaság nem két, hanem 3,5 százalékkal zuhan az idén a világkereskedelem gyors zsugorodása miatt, miután az amerikai GM autógyár döntése nyomán csak Belgiumban 2800 Opel-gyári  alkalmazottat küldhetnek el, s emiatt félreverik a harangokat Flandriában, miután a német pénzügyminiszter már egyes euróövezeti tagországok megmentéséről beszél, az uniós versenyhivatal pedig bankok bedöntéséről, a Bizottság közzétette értékelését tizenhét ország stabilitási és konvergenciaprogramjáról.

- Meg kell őrizni a stabilitási paktum hitelességét, szó sincs egyes államok vagy kormányok megbüntetéséről – hangoztatta Joaquin Almunia pénzügyi biztos, miután a programot már benyújtott országok közül hat esetében túlzott deficitet, azaz a GDP három százalékát meghaladó költségvetési hiányt talált a 2008-2009-es időszakra. 

A januári bizottsági gazdasági előrejelzés alapján ki lehetett találni, mely tagok jöhetnek szóba a most vizsgált tizenhétből: Franciaország, Írország, Görögország, Spanyolország, Lettország és Málta. Utóbbi 2008-ban kismértékben lépte át a határt, s várhatóan 2009-ben már vissza is tér a paktumnak megfelelő pályára.

Magyarország külön eset, mert ellene 2004-ben indították meg a túlzottdeficit-eljárást, s 2006 őszén már harmadszor figyelmeztették, hogy nem tartja magát az uniós ajánlásokhoz, s 2009-ig hosszabbították meg a hiánycsökkentés határidejét. Azóta nem kellett újabb ajánlásokat kiadni, mert a deficit a 2006-os 9,3 százalékról 2008-ban valamivel 3,5 százalék alá esett, idén pedig 2,6 százalékra csökkenhet, bár a február tizenötödikén bejelentett intézkedések nyomán 2,7-2,9 százalék között alakulhat. A Bizottság szerint az államháztartási folyamatok fenntarthatósága a most jelzett szerkezeti átalakítások folytatásától függ, amennyiben hozzájárulnak a gazdasági növekedés serkentéséhez, a költségvetési célok teljesítéséhez, és csökkentik az ország sebezhetőségét.

- Magyarország és Lettország számára nem is kell új feltételeket megállapítani, hiszen ez megtörtént, amikor a nemzetközi intézményekhez fordultak a külső fizetési kötelezettségeik pénzügyi támogatása végett – jegyezte meg Almunia, emlékeztetve az őszi budapesti egyeztetésekre is. A részletesebb elemzésből az derül ki, hogy a fiskális politikának továbbra is megszorító jellegűnek kell maradnia Magyarországon, s a konvergenciaprogramban megfogalmazott, illetve a napokban meghirdetett intézkedéseket végre kell hajtani.

A túlzott deficit korrigálása után azonban a következő években a lefaragás mértéke már korlátozott, s nincs is alátámasztva megfelelő lépésekkel, miközben az államadósság-ráta sem csökken megfelelő ütemben a hatvan százalékos küszöbérték felé. A kiadásokat a közigazgatási, egészségügyi és oktatási reform révén lehet tovább mérsékelni, miközben az adósság mérete és a társadalom elöregedése miatt folytatni kell a nyugdíjrendszerben a 2006-2008-as időszakban megindított változtatásokat.

Nagy-Britannia ellen is korábban indult túlzottdeficit-eljárás, ám az unió arra kényszerül, hogy újabb ajánlásokkal álljon elő még márciusban, miután a hiány a jelenlegi 5,5 százalékos szintről hamar 8,5 százalékra megy fel és még 2013-14-ben sem kerül három százalék alá.

Írországnak és Görögországnak azonnal meg kell kezdenie a deficit lefaragását, nem is annyira az uniós kötelezettség, mint a piaci nyomás miatt. Franciaország és Spanyolország idén még élénkíthet, de jövőre már ki kell igazítania. A többiek helyzete viszonylag jó, Bulgária és a skandináv tagországok többletet halmoztak fel a büdzsében, ebben az értelemben tehát nem adnak okot aggodalomra.   

Annál inkább a közép-európai valuták eheti újabb vesszőfutása, ám Almunia nem tudott mást mondani azzal az osztrák felvetéssel kapcsolatban, hogy nem kellene a nyugat-európai bankok kelet-európai leányait magukra hagyni, minthogy az EU-nak más lehetőségei vannak a közösségen belül, a tagjelölt Horvátországban vagy Ukrajnában és Szerbiában. De rendszeres a konzultáció a teendőkről, nemcsak az érintettekkel, hanem a nemzetközi intézményekkel is.