Rögtön hozzátette azonban, hogy az áldozathozatalnak van értelme, különösen az unióban zajló folyamatok tükrében. A költségvetési hiánycél tartása és a GDP-arányos államadósság kezelhető szintre szorítása révén javul az ország külső megítélése, ami a finanszírozásban is könnyebbséget jelent. Majd. Most ugyanis az euróövezeti adósságválság tovagyűrűző hatásai miatt óvatosak a befektetők.

A kockázati tényezők miatt a tízéves kötvényt már 8 százalékos hozamígérettel sem lehet eladni a piacon, és a bizalom apadását jelzi, hogy az állampapírok átlagos futamideje drasztikusan lerövidült. Ennek ellenére a befektetők értékpapírjaik megtartásra rendezkedtek be, mert Magyarország esetében se csődhelyzetet, se visszafizetési kockázatot nem látnak, és ami lényeges, a magas jegybanki alapkamat miatt a régióban itt egyedül reálkamatot tudnak zsebre tenni.

A befektetői magatartásban Szántó András nem is lát változást, az alapkamatban viszont a január óta 6 százalékon álló irányadó ráta 25 bázispontos „óvatossági” emelését valószínűsíti, de fél éven belül egy 50 bázispontos lökést is elképzelhetőnek tart. Mindez az adóssághegyek eltüntetésének a függvénye.

Az országok már az a pénzt is előre elköltötték, amit csak 4-5 év múlva keresnek meg – szemléltette a helyzet súlyosságát. Ettől a növekedést akadályozó ballaszttól három úton lehet megszabadulni, egyik fájdalmasabb a másiknál, főleg a társadalom szegényebb rétegei számára. Az első a csőd, amit a görögök esetében biztosra vesz a piac, a másik az adósság bizonyos részének elengedése, a harmadik pedig az adósság elinflálása.

Ha szabadjára engedik az inflációt, azzal elértéktelenedik a adósság, sok ország ezt a módszert fogja választani – vélekedett Szántó András, aki szerint nem jött be a Matolcsy-féle vízió, miszerint „kinőjük” az adósságot, ezért kell más utat járni. Az egykulcsos jövedelemadó nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a belső fogyasztás padlót fogott, a gazdaság egyetlen húzóágazatának számító export pedig ezer sebből vérzik.

Az export versenyképességét legalább segíti a gyenge forint, az euróárfolyam az Equilor szakértői szerint 285 és 310 forint közötti sávban fog ingadozni az év végéig. Az ország szekerét azonban nem tolja előbbre a végtörlesztés – állítja Szántó -, sőt minél több devizahiteles él a kedvezményes lehetőséggel, annál rosszabb lesz az országnak makroökonómiai szempontból.

A politikai döntés rendkívüli kockázatokat rejt, az OTP-nek például akár 210 milliárdos egyszeri veszteséget okozhat a végtörlesztés, arról a mellékhatásról nem is szólva, hogy egyszerűen befagy a hitelezés. A bank részvényét a Equilor ki is vette a modellportfoliójából, vételre nem ajánlja. Hogy forinthitelt a végtörlesztéshez kitől kapnak a módosabb ügyfelek, azt egyelőre nem tudni. Elvileg az OTP, az FHB és a takarékszövetkezetek lennének a legalkalmasabbak a feladatra, kérdés, megfutják-e ezt a rizikót.

A végtörlesztéssel kapott forintot a bankok várhatóan az MNB-nél válthatják euróra vagy svájci frankra, ez 3-4 milliárd euróval apasztja a 37 milliárd környékén álló devizatartalékot, további négymilliárdot visz el az adósságtörlesztés, így a tartalék hamar 30 milliárd alá süllyed. Ez még épp a vállalhatóság határán van – mondta Szántó András, megjegyezve, hogy a tartalékból költekező mostani kormány – ellenzékben - elődjét éppen azzal vádolta, hogy a devizatartalék szűkösségével sérülékennyé teszi az országot. Változnak az idők.

Ami a befektetési modellportfoliót illeti, az Equilor a 30-30 százalékban javasol inflációkövető államkötvény, illetve egy éves futamidejű diszkont-kincstárjegy vételét, hozzá 20 százaléknyi Magyar Telekom pakettet ajánl, 10-10 százaléknyi Mol és Richter papír kíséretében. A varsói, a prágai és a zágrábi tőzsdén is jelen lévő társaság azonban a legjobb fejlődési lehetőséget a lengyel Pekao és PKO bankok részvényeiben látja.