Az olcsóbb termékek népszerűbbek a szegényebb fogyasztói csoportok körében, de az már nem jellemző rájuk, hogy az akciókat jobban keresnék - derül ki a GfK Hungária legfrissebb, a létminimumon élő, szegénynek nevezhető csoport fogyasztását vizsgáló felméréséből.

A szegénységhez vezető főbb társadalmi jelenségek (alacsony foglalkoztatottság, magas munkanélküliség stb.) valamennyi szegény településen megmutatkoznak. Ebből szinte egyértelműen következik, hogy - kivéve az agglomerációs településeket - ha valaki kistelepülésen él és nincs munkája, nagy valószínűséggel a szegény fogyasztók közé kerül.

Ma Magyarországon több mint 3 millió ember él a létminimumon, vagyis szegénynek nevezhető. Ennek a nagy létszámú csoportnak a fogyasztását térképezte fel legfrissebb felmérésében a GfK Hungária. Érdemes kiemelni, hogy annak ellenére, hogy valaki szegény, jelentős költéssel jelenik meg a piacon, viszont számára máshol vannak a fókuszpontok.

A tartósan korlátozott anyagi körülmények között élők életét nagy mértékben befolyásolja mennyi szabadon elkölthető jövedelmük marad a fixen jelentkező költségek mellett. A lakhatás költségei (áram, gáz, hitelrészletek) nőttek az elmúlt években, így ez a napi cikkekre elkölthető forintok összegét korlátozta. Mivel enni és inni mindenkinek kell, felmerül a kérdés, vajon hogyan reagált ez a nagy létszámú réteg a megváltozott körülményekre.

- Minél fejlettebb egy gazdaság, annál kisebb az élelmiszerekre és a napi megélhetésre költött összeg aránya a teljes fogyasztói kosárban. A 2004-2007 közötti javuló tendenciát megtörte a 2008 őszén kirobbant gazdasági válság. Az alapvető termékek aránya nem csökkent tovább országosan, de a megemelkedett lakhatási költségek (hiteltörlesztés, áram és gázdíj) és a csökkenő jövedelem miatt a szegényebb fogyasztók jelentősen visszafogták élelmiszer-vásárlásaikat - mondta el Dörnyei Otília, a GfK Hungária ügyfélkapcsolati igazgatója.

A legtehetősebb települések közel négyszer annyi vásárlóerővel bírnak, mint a legszegényebbek - állapítja meg a GfK Hungária Általános Vásárlóerő Index 2009-2010 tanulmánya. A szegénységhez vezető főbb társadalmi jelenségek, mint az alacsony foglalkoztatottság, a magas munkanélküliség, az alacsony iskolai végzettség megmutatkoznak valamennyi szegény településen. Mindebből szinte egyértelműen következik, hogy - kivéve az agglomerációs településeket - ha valaki kistelepülésen él és nincs munkája, nagy valószínűséggel a szegény fogyasztók közé kerül.

- A kistelepülésen való élet egyúttal azt is jelenti, hogy az itt élők kevesebbszer vásárolnak a modern kereskedelmi csatornákban. Egy kevésbé tehetős vásárló 100 forintból 36 forintot kisboltokban költ el, míg a tehetősebbek, illetve a középosztály tagjai, csak 26 forintot - tette hozzá Dörnyei Otília.

Nem meglepő módon az olcsóbb termékek népszerűbbek a szegények körében, de az már nem jellemző rájuk, hogy az akciókat jobban keresnék. Mindez természetesen összefügg a korlátozott boltválasztási lehetőségekkel, hiszen minél kisebb településen él valaki, annál kevesebb bevásárlási helyszín közül tud választani. Vagyis a mostanában megfigyelhető „árvadász" viselkedésforma, sokkal inkább a városokban élőkre jellemző.

A szegényebb fogyasztói csoportok körében figyelhető meg leginkább az otthoni étkezések dominanciája, vagyis nagyobb mennyiségben fogyasztanak olyan élelmiszer kategóriákat, mint például a szódavíz, a szörp, a tejföl, a pudingporok, amelyek a család napi ellátását biztosítják. A kényelmi termékek közül az otthon használatos hajfesték magas aránya a szembetűnő.

A szegény családok körében magas a gyermekesek aránya. Szociológiai tanulmányok sora tért már ki arra, hogy a gyermeket nevelő családok szegénysége elsősorban az alacsonyabb aktivitással függ össze. A gyermekek ellátásával összefüggő költségeken azonban a többség nem tud és nem is akar spórolni.

Érdekes tanulság, hogy a szegény gyermekes családok napi fogyasztása bizonyos kategóriákban egyáltalán nem, míg más kategóriákban gyökeresen különbözik a középosztálybeliektől. A GfK Hungária ConsumerScan adatai szerint az olyan alapkategóriák, mint például a tej vagy a mosószer bármilyen anyagi körülmények között élő gyermekes háztartásban magasabb fogyasztást mutat, mint a gyermekteleneknél.

Az egyedi termékkategóriák körében azonban már találunk jelentős különbségeket: a középosztálybeli gyermekes háztartásokban közel másfélszer annyi sajt és kétszer annyi joghurt fogy el, mint a szegények körében. Ezzel szemben a kevésbé tehetős gyermekesek körében népszerűbb az étolaj, a zacskós leves, illetve a tészta, viszont nincs olyan vegyi árú, amely esetükben nagyobb mértékben fogyna, mint a középosztálynál.