Hároméves mélyponton a kínai növekedés
A 2008-as gazdasági-pénzügyi világválság óta nem volt ilyen gondban a kínai gazdaság: a pénteken közölt adatok szerint a süllyedés immáron hatodik hónapja tart, és lassan a 7,6 százalékos éves növekedési tempó fenntartása is nehézségekbe ütközhet. Az elemzők ennél egyébként jobb, 7,7 százalékos adatra számítottak. Az évet ez első negyedév 8,1 százalékos bővüléssel indította a világgazdaság motorjaként számon tartott ázsiai nagyhatalom.
Mindez alaposan feladja a leckét a pekingi vezetésnek, és meglehet, hogy a múlt csütörtöki kamatcsökkentés és a bankok tartalékolási kötelezettségének enyhítése sem hozza meg a várt hatást, a gazdaság hitelkihelyezéseken keresztül történő felpörgetését a második félévben.
Sok jót nem sejtet, hogy júniusban már a kiskereskedelmi forgalomról és az ipari termelésről szóló adatok is lefelé „konyultak”, nem is szólva az új tőkebefektetések volumenéről és a júniusban is csökkenő trendet mutató villamosenergia-felhasználásról, ami a gazdasági fejlődés egyik megbízható indikátora. Az amerikai foglalkoztatottság növekedésében történt megtorpanás és az európai adósságválság rendezetlensége miatti kedvezőtlen piaci hangulat sem segíti Kína helyzetét.
Megjegyzendő, hogy az ipar 9,5 százalékos júniusi teljesítménynövekedése, a beruházások 20 százalékos bővülése és a kiskereskedelem 13,7 százalékos forgalomgyarapodása láttán a világ más tájain örömtüzeket gyújtanának.
A helyzet kezelésére azonnali intézkedésekre van szükség a kormány részéről – hangoztatta a Bloombergnek adott nyilatkozatában Ramin Toloui, a Pacific Investment Management befektetési társaság szingapúri stratégája. A világ legnagyobb alapkezelőjénél azt valószínűsítik, hogy a Ven Csia-pao miniszterelnök óvatosan, az eddig megtett monetáris lépések kiegészítésével próbálja kezelni a problémát, semmint a költségvetés felpuhításával.
Ven ezzel szemben vállalatvezetők előtt tartott minapi beszédében kilátásba helyezte az állami szerepvállalás növelését a beruházásoknál, amiből arra is lehet következtetni, hogy újabb infrastruktúrafejlesztő programok indulhatnak az ázsiai országban, még ha nem is olyan volumenben, mint a világválság idején. Érdekesség, hogy az európai tőzsdéket nem aggasztják a Kínából érkező gyengébb makroadatok, sőt, a mai GDP ütemvesztésre adandó pozitív – értsd: gazdaságösztönző – kormányzati lépésekre spekulálva emelkedéssel reagáltak a hírekre.
Ami a számokat illeti, Kína exportja drasztikusan esett vissza az első félévben. A kivitel 9,2 százalékos bővülése durván elmarad az egy évvel korábbi 24 százalékos tempótól. Ebben elsősorban az európai megrendelések visszaesése a ludas, az adósságválság közepette ugyanis megfontoltabban költekezik a lakosság, erre kényszerítik a kormányzati megszorítások is.
A helyi statisztikai hivatalnál nem látják túl sötéten a helyzetet. Seng Laj-jun szóvivő szerint az utóbbi három évtized erőltetett, rendkívül gyors fejlődésének természetes velejárója egy apróbb korrekció. Hozzátette: megalapozatlanok a kínai gazdaság lefulladását előrevetítő jóslatok, az iparosítás és az urbanizáció átsegíti majd az országot ezen a holtponton. A tervezett 8 százalékos idei növekedés helyett a kínai kormány a 7,5 százalékot célozza meg, ezt már márciusban elismerte a miniszterelnök.
