Gyurcsány megakasztotta a klímaegyezséget
Semmi sem dőlt el csütörtökön az Európai Unió csúcsértekezletén – legalábbis klímaügyben. A késő estébe nyúlt vacsora után a kormányfők kezdték elhagyni a tanácskozás helyszínét, igaz, reménykedő hangot ütöttek meg, hogy a csúcs másnapján azért sikerül egyezségre jutni. Gyurcsány Ferenc kormányfő és csapata azonban maradt, s virradatig alkudozott. A tárgyalási folyamatról azonban érdemi információt nem adott. Éjszakai elnökségi kiszivárogtatás szerint azonban a magyar követelés elfogadhatatlan, mert túl sok pénzt követel az 1990 és 2005 közötti kibocsátáscsökkentése ellentételezéséért.
A kérdés igen összetett, s a gazdasági válság közepette számos ország kétségeinek adott hangot, hogy a globális levegőszennyezés 15 százalékáért felelős EU vajon miképpen tudja elérni a széndioxid kibocsátás húsz százalékos csökkentését 2020-ig, hogyan teljesíthetők az igen ambiciózus tervek, s főként, ki fizesse a számlát.
Csütörtökön délután már az európai néppárti vezetők találkozóján is felmerült, halasztani kéne az egész ügyet, s megvárni, mit lehet nemzetközi szinten elérni, Szép, hogy az EU utat mutat a világnak, de most ez drága vállalkozásnak látszik. Merkel kancellár – aki a német elnökség alatt zászlajára tűzte az éghajlatváltozás elleni küzdelmet – nem hátrálhat meg, de a nehézipar nyomása alá került. Ha 2020-ig 20 százalékkal csökkenteni kell a levegőbe jutó széndioxid mennyiségét, hogy a globális fölmelegedés folyamata lassuljon, az az érintett cégeknek sokba kerül. A bizottsági javaslat szerint már 2013-tól aukciókon értékesítenék az eddig ingyenesen kiosztott szennyezési kvótákat, vagyis a vállalatoknak fizetniük kellene a környezetkárosítási jogért, a többlet kibocsátásáért pedig büntetést leperkálni. Németország, illetve az áramtermelésben kilencven százalékkal szénerőművekre támaszkodó Lengyelország, továbbá az egészet drágálló Olaszország tiltakozott, mentességeket és könnyítéseket sürgetett.
A magyar álláspont azt nehezményezi, hogy a bizottsági eredeti javaslat 2005-öt jelöli meg bázisévként, s nem veszi figyelembe, hogy a károsanyag-kibocsátás 1990 és 2005 között 30 százalékkal csökkent a nehézipar leépülése és korszerűsödése miatt, hanem további húsz százalékos erőfeszítést követel.
Csütörtökön több francia elnökségi javaslat is kiszivárgott. Ezek mindegyike különféle kivételezéseket tartalmazott. A karbonkereskedelmi rendszerbe bevont energetikai és nehézipari – például cement és vegyipari – számára nem 2013-ban kezdődne a kvóták teljes árverezése. Németország vélhetően kicsikarta, hogy egyes nehézipari ágazatok 2020-ban is csak a kvóták hetven százalékát szerezzék be árverés keretében. De azon szektorok, amelyek a nemzetközi versenynek nagyon kitettek, vagy esetleg áttelepíthetik működésüket az unión kívüli térségbe, száz százalékos mentességet is kaphatnak. A lengyel erőművek a kvóták hetven százalékához ingyen jutnának hozzá 2020-ig. Igaz, fejlett országokban akár száz százalékos is lehet az aukciós arány.
További javaslat azt tartalmazta, hogy 20 százalékos általános csökkentési vállalás kétharmadát a karbonkereskedési rendszerbe be nem vont ágazatokból – közlekedés, mezőgazdaság, háztartások, hulladékgazdálkodás – lehetne összehozni. Ez nem a cégekre, hanem az országokra vonatkozó kötelezettség. s ha valamely állam az unión kívül hajt végre „tiszta” fejlesztést, azt is beszámíthatja. Magyar szempontból is lényeges, hogy a karbonkereskedésből származó bevételek hány százalékát osztják vissza a szegényebb tagállamoknak. Eredetileg tíz százalékos szolidaritási alap létrehozását vetette fel a Bizottság. A németek ezt ellenezték, az érintett országok kevesellték. A francia elnökség most hajlandó 12 százalékra felvinni az arányt, de Magyarország ennél többet, húsz százalékot kért. A magyar kormány azt is szorgalmazta, hogy az említett, karbonkereskedésbe be nem vont nemzeti vállalás alulteljesítéséből származó megtakarítást eladhassa a rosszabbul energiagazdálkodóknak. Vagyis, ha kevesebbet szennyez, mások pénzért több káros anyagot bocsáthassanak ki. Egyes számítások szerint e rendszer bevezetése esetén Magyarország 2013 és 2020 között összesen 200-400 milliárd forint bevételhez juthatna.
Az éjszakai alkudozás, javaslatmódosítás után pénteken reggel folytatódik a csúcs, központi témája a klímacsomag marad, hiszen a francia elnökség mindenképpen megállapodást akar elérni, már csak azért is, hogy az unió a kiotói szerződés jövőre esedékes megújításakor egységes és iránymutató állásponttal rendelkezzék. A Bizottság ehhez még hozzáteszi, hogy a gazdaságok zöldre festése a legjobb megoldás a pénzügyi és gazdasági válságra, a technológiaváltásnak ösztönző ereje lenne.
Ez jól hangzik, de a tagországok kormányainak a rövid távú kihívásokkal is szembe kell nézniük.
Erre utalt egyébként csütörtökön délután a néppárti találkozón résztvevő Orbán Viktor Fidesz elnök is, aki azt mondta, hogy a klímaügy húsba vágó kérdés Magyarország számára. Hozzátette: rövid távon egyes iparágak, például a cement, nehéz helyzetbe kerülhetnek, miközben nem lehet eltekinteni a hosszabb távú éghajlat-politikai aggodalmak megfogalmazásától sem. Megkérte Szájer Józsefet, az EP magyar néppárti delegáció vezetőjét, hogy szerezzen pontos képet a magyar álláspontról. Az európai törvényhozás a jövő héten szavazna a klímacsomagról, s Orbán szerint ebben nemzeti egységet kell kialakítani, nem lehet pártalapon dönteni és voksolni. Gyurcsány csütörtökön este Brüsszelből üdvözölte ezt, s kimerítő tájékoztatást ígért.
