Huszonkilenc bankot neveztek meg a G20-ak minapi csúcstalálkozóján, amelyek létfontosságúak a nemzetközi pénzügyi rendszer olajozott működése szempontjából. Köztük nyolc amerikai. Ezek a bankok az úgynevezett Bázel III. elnevezésű, és az évtized végéig fokozatosan bevezetendő új szabályozás nyomán akár 2,5 százalékkal szigorúbb tőkekövetelményt kell teljesítsenek, mint a kisebb pénzintézetek, amelyek alapvető, leginkább mozgósítható, tehát likvid tőkehányada szintén elérheti a 9,5 százalékot.

Az Európai Unióban a görög válság hatására nemrégiben előrehozták az új feltételek bevezetését, s kilenc százalékban állapították meg a nagyobb bankok válságtűrő képességének növeléséhez szükséges elsődleges tőke hányadát, de a nemzeti szabályozó hatóságok között így is nagy vita témája, hogy egészen pontosan milyen tőkeelemek meglétét figyeljék. Az amerikai nagybankok tiltakoznak, hogy hátrányba kerülnek például az európai versenytársakkal szemben, mert az öreg földrészen szerintük kicsit lazábban értelmezik a szabályokat, mint az Egyesült Államokban.

Az újraválasztásáért csatába szálló demokrata párti Barack Obamának kettős kihívással kell szembenéznie: hogyan élénkítse a gazdaságot, vagyis a hitelezési tevékenységet a szabályozással szemben rendre fellépő bankok ösztökélésével, s miként szerezze meg a Wall Street elfoglalását célul kitűző népi mozgalom tagjainak rokonszenvét is. Ez igen nagy feladatnak ígérkezik.

Mint arra a figyelmet felhívta Robert Reich, a Clinton-kormányzat munkaügyi minisztere, egyetemi tanár, nem állt meg az a folyamat, amely közvetve az ingatlanfinanszírozási válságba torkollott, vagyis, hogy a lakosság egy százalékának kezében összpontosul az amerikai nemzeti jövedelem húsz százaléka, szemben a hetvenes évekkel, amikor ez az arány még csak kilenc százalékos volt. A Bush-korszakban ez a jövedelmi egyenlőtlenség ösztönzött a lakáshoz jutás könnyítésére, az amerikai álom életben tartására.

A közvélemény hangulatának változása, a bankok elleni düh fokozódása a szabályozás szigorítását hozta magával, ám a friss adatok arra utalnak, tarthatatlan a pénzintézetek azon álláspontja, hogy az új környezetben mind nehezebben boldogulnak. A tíz legnagyobb amerikai bank ma már az eszközállomány hetven százalékát birtokolja, míg húsz évvel ezelőtt csak tíz százalékát tudhatta magáénak. A legnagyobb bankok – amelyeknek eszközállománya meghaladja a 100 milliárd dollárt – tíz százalékkal bővültek csupán 2008 vége óta. A Bank of America, a Citigroup, a Wells Fargo és néhány más nagy bank 34 milliárd dollár nyereséget ért el idén az első félévben, ez majdnem annyi, mint 2007 azonos időszakában, s jobb, mint annak előtte bármikor. Ugyanakkor a válság rendet vágott a korábban csaknem hétezer bankból álló amerikai rendszerben. A krízis kirobbanásának évében csak 25 pénzintézet ment tönkre, 2009-ben 140, 2010-ben 157, s idén eddig 87.

A The Washington Post elemzése a friss kormányzati adatokból arra a következtetésre jut, hogy a bankok mellett a Wall Street-i cégek – ide tartoznak a bankok értékapapír-kereskedelmi üzletágai is – több hasznot könyveltek el az Obama-kormány első 2,5 évében, összesen 83 milliárd dollárt, mint Bush elnökségének nyolc éve alatt, amikor ez az összeg 77 milliárd dollárt tett ki. A pénzügyi vállalkozások tavaly csaknem 21 milliárd dollárt fizettek ki prémiumként, s az átlagos Wall Street-i fizetés 16 százalékkal emelkedett, elérte a 361 ezer dollárt, ami ötszöröse annak, amit New Yorkban más magáncégnél meg lehet keresni. Ennek oka részben az, hogy a két kormányzat gyorsan és nagy összegű mentőakciót hajtott végre, ami viszont a közvélekedésben úgy csapódik le, mint a gazdag bankárok támogatása az egyszerű amerikai polgárok életének jobbítása helyett.

A Michigani Egyetem két kutatója, Ran Duchin és Denis Sosyura a bankmentés első körének hatásait vizsgálta, s azt találta, hogy a pénzintézetek a tőkekövetelmények tekintetében biztonságosabbá váltak, minthogy visszafogták a hitelezést, aminek bővítésére az állam a támogatásért cserébe nem kötelezte őket. Viszont a társaságok a közpénzeket arra használták fel, hogy kockázatosabb befektetésekbe kezdtek. Ezt részben lehetővé teszi, hogy a Dodd-Frank pénzügyi törvénykezés számos elemét még ki kell dolgozni, részben pedig az növelte a nyereséget, hogy a nagyobbá vált bankok az alacsony kamatú környezetben olcsóbban tudják finanszírozni magukat, a „túl nagy, hogy megbukjon” szemlélet pedig vonzza a befektetőket, mert ezek a hatalmas pénzintézetek nem bukhatnak meg.

Az is kedvezett, írja az amerikai napilap, hogy a recesszió idején a felduzzadt munkanélküli segélyekhez társított ügyfélkártyák tetemes díjbevételhez juttatták a bankokat, akárcsak az, hogy a pénzügyi megszorításokkal küzdő államok az alkalmazottakat a Wall Street-i cégek által szervezett nyugdíjalapok felé terelték.