Illés Zoltán, a Fidesz környezetpolitikusa még januárban azt találta mondani, hogy a kis és közepes radioaktív hulladéknak helyet adó vájatok fúrása során előre nem látott, a természetet és az emberi egészséget veszélyeztető vízbefolyásokkal szembesültek a kivitelezők. Illés egy orosz szakvéleményre hivatkozott, ám később kiderült, hogy Szergej Uruszov egyszerű látogatóként alig másfél órát töltött a helyszínen, de vizsgálatokat nem végzett. Az Orbán-kormány egykori minisztere, a fizikus végzettségű akadémiai elnök, Pálinkás József vélhetően tisztában van azzal, hogy miért és mi készül Bátaapátiban, s ezért vállalta el a fogadóépület átadását.

Az ipari tárca már 1976 óta kereste a megoldást a Paksi Atomerőmű hulladékának elhelyezésére - évtizedeken át kevés sikerrel. 1983-ban a Baranya megyei Magyaregregyet látták megfelelőnek erre a célra, ám kiderült, a környéken tucatnyi bővizű forrás található. Egy évvel később szóba került Ófalu, ott azonban a talaj vízáteresztő képessége volt a megengedettnél nagyobb. 1993-ban tárcaközi program indult azzal a céllal, hogy az atomerőműben élettartama alatt keletkező mintegy 18 ezer köbméter sugárszennyezett hulladék, valamint az erőmű majdani leszerelésével közel ugyanennyi kis és közepes aktivitású hulladék végleges elhelyezésére megoldást találjanak. A többéves geológiai szűrés, kutatás, biztonságtechnikai és gazdasági vizsgálat eredményeként a korábban elvetett Ófalutól néhány kilométerre fekvő Bátaapátiban indulhattak meg a részletes geológiai és telephely-jellemzési munkák és az engedélyezési folyamat.

Bátaapátival kapcsolatban is felmerültek ellenérvek: földrengésveszélyes a terület, töredezett a gránit, és emiatt túl sok víz folyik be és el. Az elemzésekből végül az derült ki, hogy Bátaapáti megfelelő helyszín. Az érintett települések fejlesztésére fordított milliárdok szintén megtették a magukét: a helyben élők döntő többsége elfogadja a lerakót.

Az atomerőmű területén jelenleg több mint 8300, egyenként kétszáz literes hordóban tartják a kis és közepes radioaktivitású hulladékot, de a löszre épült létesítmény nem alkalmas a radioaktív hulladék tartós elhelyezésére. A mostanra elkészült bátaapáti felszíni létesítményekben háromezer hordót tárolhatnak átmenetileg, amelyeket később betonkonténerekben a 2010-ig megépülő tárolókamrákban helyeznek majd el. A gránitba vájt kamrákat a hulladékcsomagok elhelyezését követően betonnal töltik ki. A teljes rendszer hatvanmilliárd forintba kerül, és hatszáz évig biztosan a kamrákban tartja a sugárzó anyagot.