Görögország helyzete nagyban hasonlít Kelet-Európa 1990-es helyzetére, azzal a különbséggel, hogy a rendszerváltás sokkját átélő régióban legalább voltak ipari hagyományok, amelyekre lehetett építeni – állapította meg új tanulmányában a berlini DIW gazdaságkutató intézet, amely szerint az iparosításra alapozott növekedés lehet Görögország egyetlen esélye.

A DIW szerint Görögország számára a távozás az euróövezetből a legkisebb rossz, és más megoldás lassan már nem is marad. Ez azonban előrelendítheti az országot, hiszen a nemzeti fizetőeszköz bevezetése és egyben leértékelése egy csapásra javítana a versenyképességen. 

A javasolt stratégia másik fő eleme az iparosítás. Az elemzés rámutat: Görögország a kilencvenes évek közepe, vagyis már az euró bevezetését megelőző idők óta a lehetőségein felül költekezett, az euró bevezetésével pedig csökkentek a kamatok, ami még inkább felgyorsította az eladósodást. Ugyanakkor a mára tarthatatlanná vált adósságteher csak a probléma egyik megmutatkozási formája, míg a valódi ok a gazdaság szerkezeti gyengesége. 

Mindenekelőtt az exportképes ipar hiányzik – vélik a DIW szakértői. Az ipari szektor eltörpül az idegenforgalom mellett, termékeit nemigen lehet értékesíteni a határokon túl, és a szektor szereplői többnyire kis- és közepes vállalkozások, igazán hatékony, modern nagyvállalat pedig szinte nincs a görög iparban. 

"A kizárólag az államadósság leépítésére törekvő politika nem ragadja meg a probléma lényegét, ezért nem is oldja meg" – áll az elemzésben, amely szerint az "ipari bázis szélesítésére", külföldi működő tőke bevonására van szükség, éppen úgy, mint Kelet-Európában az 1989-90-es rendszerváltás után. A szocialista tervgazdaságtól megszabadult régió legtöbb országában megvoltak az iparfejlesztéshez szükséges alapok, hagyományok, a felzárkózás a kontinens nyugati feléhez viszont nem zárult le húsz év alatt, így várhatóan Görögországnak is hosszú időre lesz szüksége.