Portugália története teljesen más, mint Görögországé, de piaci szemmel azonban mégis elképzelhető, hogy Portugália lesz a következő Görögország az eurózónában, minthogy a figyelem mindinkább a magánszektor tetemes adóssága felé fordul, s pánikhangulatban minden számít. Az ijesztőnek látszó piaci helyzetet igen tömören és lényegre tapintóan foglalta össze David Schnautz, a Commerzbank frankfurti kötvényelemzője.

Az árfolyamok kétségkívül tartalmazhatnak némi túlreagálási hatást is, ám tény: kedden a görög állampapírok hozamfelára - vagyis a német kötvényekétől való eltérése - 689 bázispontra emelkedett, míg a történelmi csúcsot elérő portugál 349-re, meghaladva a lett kockázati prémiumot. A csőd elleni biztosítás (CDS) értéke a görög esetben 736, míg a portugálokéban 278 pontra kapaszkodott fel, azaz a különbség még mindig tetemes a görögök kárára, de az irányzat aggasztó portugál szempontból is.

A spanyol és az ír papírok hozama is felfelé mozdult, miközben ezen országok tőzsdéin az indexek három-ötszázalékos zuhanást produkáltak, jórészt a banki részvények árfolyamának esése miatt. A Standard and Poor's délután jelentette be, hogy egyszerre két fokozattal leminősítette Portugália adósbesorolását, a közfinanszírozás szerkezeti gyengeségei és a gyorsan emelkedő államadósság miatt. A görög államadósságot ezzel egy időben három fokozottal, a spekulációs BB+ kategóriába helyezte.

Ebben a kiélezett hangulatban a befektetők - ellentétben az utóbbi hónapokkal - már kevésbé fordítottak figyelmet az eurózóna és a többi uniós tagország eltérő teljesítményére, ezért a közép-európai országok valutái is szenvedtek, a cseh koronától a lengyel zlotyn át a magyar forintig, amely meglehetősen látványos mélyrepülési gyakorlatot mutatott be. Reggel az euró még 263 forint körül járt, de késő délután a 267-268 forintos sávban ingadozott, igaz, kora este már inkább erősödött.

A közlekedési dolgozók sztrájkba léptek Portugáliában és Görögországban is, mintegy azt sugallva a piacoknak, hogy azért mégis van hasonlóság a két helyzet között. Ám Athénban jelenleg is tárgyal az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank (EKB) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) küldöttsége, hogy tető alá hozza azt a programot, amely végre megnyugtathatná a befektetőket is.

Február óta szinte minden uniós megnyilatkozás után csak rosszabbodott a görögök piaci megítélése. Mint Ollie Rehn pénzügyi biztos az uniós végrehajtó testületet kedden tájékoztatta, „a munka egyre nagyobb ütemben zajlik", és május elejére összeállhat az a csomag, amelyet aztán véleményezhet Brüsszel és az EKB, hogy az eurózóna dönthessen, odaadja-e azt a pénzt, amelyet megígért, ha Athén kéri.

Görögország kénytelen volt kérvényt benyújtani, mert a hozamok olyan magasra szöktek fel, hogy gyakorlatilag lehetetlenné tették a piaci finanszírozást. Majd két hónapos egyeztetés és olykor durva politikai viták nyomán április 11-én dőlt el, hogy az eurózóna egy hároméves görög program első évére - amelynek során az athén által felduzzasztott deficit négy százalékponttal csökken - 30 milliárd eurót adna, míg az IMF vélhetően 15 milliárdot., a piacinál mindenképpen kedvezőbb feltételekkel.

Miután azonban a görögök a múlt hét végén benyújtották igényüket, újra fellobbant a vita, nem kéne-e az athéni kormányt még keményebb megszorításra rávenni. Elsősorban Berlinben hallhatóak ilyen vélemények, ahol a támogatási csomagot - amelyből Németország 8,5 milliárdot állna - el kell adni a kétkedő parlamentben. Ám kedden a görög jegybank elnöke maga állt elő azzal az ötlettel, hogy idén nem négy, hanem öt százalékponttal kellene lefaragni a hiányt, s így „meglepni a piacokat".

Ez egyébként annál is indokoltabb lenne, hogy a minap kiderült az Eurostat adataiból: a tavalyi hiány nem a feltételezett GDP-arányos 12,7 százalékkal egyenlő, hanem 13,6 százalékra rúg, de lehet akár 14 százalék is. Kérdés persze, le lehet-e a görögök torkán nyomni egy még keményebb megszorító programot. A görög államadósság tavaly a GDP 115 százalékát tette ki, de idén elérheti a 125-öt.

Ezzel szemben a szintén tiltakozásoktól terhes Portugáliában az államadósság tavaly „csak" 76 százalékot, a hiány 9,4 százalékot tett ki, ez utóbbi idén három százalékponttal menne lejjebb egy népszerűtlen megszorító program nyomán, hogy 2013-ban ismét három alatt legyen, ahol volt egyébként 2007-ben és 2008-ban. A portugálok egyelőre gond nélkül jutnak pénzhez a piacon, finanszírozási igényük jóval kisebb, a görögök 53 milliárd eurójának kevesebb mint a fele.

Elemzők erre tegnap is rámutattak, aminthogy nemrégiben a Moody's szintén óvott a görög és a portugál - meg spanyol és ír - helyzet összemosásától. De a pánik az pánik, amelynek egyik, talán legfontosabb oka, hogy még mindig nem lehet tudni, megkapja-e a pénzt Görögország az eurózónától és az IMF-től, s ha igen mikor és milyen hosszabb távú átalakítási és takarékossági feltételekkel, s ha nem, tényleg csődbe megy-e.

- A következő időszaknak a kulcskérdése éppen ez - mondta lapunknak kedden Darvas Zsolt, a befolyásos brüsszeli Bruegel intézet kutatója. Véleménye szerint Portugália helyzete sokkal jobb, mint Görögországé. Portugália gondjai részben abból adódnak, hogy az eurózónához a gazdaság felívelő szakaszában, túlértékelt árfolyamon csatlakozott, s versenyképességét aztán nem tudta fenntartani. Pechére erre az időszakra esett a kínai felzárkózás, aminek következtében textilipara is súlyos veszteségeket szenvedett el.

A legalacsonyabb növekedési iramot produkálta az évtized eleje óta az eurózónában. Ám ezzel együtt - teszi hozzá Darvas - az Európai Bizottság számítása szerint 2020-ra Portugália államadóssága a GDP 100 százalékát érheti el, Görögországé viszont 180 százalékra ugorhat fel, ha évi 0,5 százalékos GDP-arányos fiskális kiigazítást feltételezünk.

A kutató úgy látja, fontos az IMF részvétele és az igen szigorú feltételek megkövetelése, mert a program csak ekkor lesz hiteles, s ekkor veszi el a kedvét esetleg más eurózóna tagoknak, hogy hasonló támogatást kérjenek. Amíg nem dől el, mi lesz, a görög csődöt sem lehet kizárni - mondja Darvas -, aki emlékeztet rá, hogy ez átütemezést vonna maga után, s Athén az adóssága nagyobb részét azért fizetné, miközben sokkal kíméletlenebb kiigazításra kényszerülne. Mint Darvas megjegyzi: önmagában a görög csőd nem rengetné meg az eurózónát.