A görögöket megmenteni gyűltek össze újfent rendkívüli tanácskozásra az eurózóna pénzügyminiszterei, akikhez aztán kedden este csatlakozott a többi uniós tárcavezető is, hogy a stabilitási paktum reformjáról, pontosabban az Európai Parlamenttel folyó egyezkedésről is egyeztessék a tagországi véleményeket. Ezt a reformot kellene a magyar elnökségnek tető alá hoznia június végéig. Ám mindent háttérbe szorító görög válsághoz viszonylag kevés köze van a soros elnökségnek, amelynek feladatait az eurózónához nem tartozó tagállam látja el.

A lapzártánk után befejeződött eszmecserét eleve igyekeztek valóban eszmecserének feltűntetni, nehogy a piacok döntést várjanak a görög válság tovagörgetését illetően. Bár Olli Rehn uniós pénzügyi biztos azt mondta, hogy a nézeteltérések nem olyan nagyok, mint amilyennek látszanak, az elemzők többsége úgy véli, hogy hatalmas szakadék tátong a hollandok és a luxemburgiak támogatta németek valamint a franciák ösztökélte Európai Központi Bank (EKB) között a magánbefektetők részvételét illetőn a válságkezelésben.

Egyrészről Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter, másrészről Jean-Claude Trichet, az EKB elnöke és a kormányzótanács több más tagja is egyértelművé tette álláspontját, amelyen változtatni nem akar.  A német kormány a mind szkeptikusabb közvélemény és törvényhozás miatt mindenképpen azt akarja, hogy a görög állampapírokat felhalmozó bankok és intézményi befektetők vállaljanak szerepet az athéni terhek enyhítésében, menjenek bele valamiféle átütemezésbe. Az EKB ezzel szemben kifejtette: szó sem lehet olyan megoldásról, amelynek nyomán ki kellene hirdetni, hogy Görögország teljesen vagy részlegesen fizetésképtelen, nem lehet szó arról, hogy a befektetők veszteséget szenvedjenek el.

Azzal érvel az EKB, hogy ha Görögország gyakorlatilag csődbe megy, az állampapírjai nem lehetnének az EKB portfóliójában, nem fogadhatná el őket fedezetül.  S a tovagyűrűző hatások miatt az összeomlás olyan súlyos következménnyel járna, mint a Lehman Brother bukása 2008 őszén az Egyesült Államokban. A német jegybank elnöke, Jens Weidmann odáig ment, hogy kifejtette: az euró ugyan túlélné a görög pénzügyi csődöt, de a hatások bizonnyal drámainak lennének.

Az uniós pénzügyi biztos viszont arról beszélt, hogy a háttérben folynak az egyeztetések, s elképzelhető, hogy a pár évvel ezelőtti bécsi kezdeményezés példáját próbálják követni, amikor a Kelet-Európában aktív bankokat felkérték, hogy maradjanak a térségben. Ám elemzők szerint akkor valóban likviditási, azaz átmeneti fizetőképességi gondokat kellett kezelni, most viszont a tartósan fizetésképtelennek látszó Görögországban kellene megőrizniük kitettségüket a bankoknak. A megfigyelők többnyire kötvénycserét emlegetnek, vagyis a forgalomban lévő görög papírokat váltanák át újra, de nagy kérdés, hogy például a hitelminősítők ezt miként értékelnék.

Egy biztos, a hét elején a Standard and Poor’s a világ legrosszabb adósának nyilvánította Athént, s ezzel tovább nehezítette az eurózóna dolgát is, amelynek újra sikerült a piaci mozgásokról lekésnie, s a legvégső pillanatig halogatni a döntést. A kedd esti eszmecserén megpróbálták valahogy közelíteni a német és a jegybanki álláspontot, s a megoldás keresése alighanem hétfőig tart, amikor a miniszterek rendes ülést tartanak. Aztán a jövő hét második felében összeülnek az állam- és kormányfők is.

Számítások szerint a hosszú távú finanszírozáshoz nem jutó görögöknek 2014 végéig 172 milliárd euróra lenne szükségük. A tavalyi, az eurózóna tagállamai és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által nyújtott 110 milliárdos hitelből még lehívható 57 milliárd, s ehhez jönne a privatizációból 30 milliárd. Vagyis 85 milliárdnyi forrást még találni kéne: az eurózóna tagállamai nem szívesen nyúlnának újra a zsebükbe. De ez elkerülhetetlen. Cserébe Athéntól újabb megszorításokat és reformokat követelnek, amivel szemben egyre erősödik a népi ellenállás.

Néhány tagállam szeretné, ha ebből a 85 milliárdból a magánhitelezők széles köre is kivenné a részét. Ha sikerül is most kialkudni valamilyen megoldást, az eurózóna csak időt nyer, mert a görög csőd elkerülhetetlennek látszik. A kormányokat azonban jelenleg az is aggasztja, hogy az európai bankok tűrőképességének vizsgálata is zajlik, s ha júliusban kiderül – márpedig kiderül -, hogy az államoknak feltőkésítési programokat is meg kell hirdetniük a görög válság kezelése mellett, akkor a helyzet nyilván sokkal súlyosabb, mint azt Brüsszelben, vagy a mérvadó fővárosokban elismerik. Akármiként is érvel Olli Rehn.