Fontos, hogy a kutatás-fejlesztési (k+f) támogatások összegét olyan léptékben határozza meg az állam, hogy a kis- és középvállalkozások is részt tudjanak venni ilyen tevékenységekben – jelentette ki Glattfelder Béla, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára a Világgazdaság Innováció: látszat és valóság konferenciáján. Nem lenne jó, ha csak nagy költségvetésű, hatalmas projektekre lehetne pénzeket elnyerni, így ugyanis kis cégek könnyen eleshetnek a lehetőségektől és forrásoktól – hangsúlyozta. Márpedig rájuk is szükség van ahhoz, hogy a magyar gazdaság előrelépjen és fejlődjön – tette hozzá.

A k+f még a kis cégeknek se fölösleges úri mulatság – fogalmazott. Szavai szerint ugyanis ha ezek a vállalkozások haladnak a korral, eredményeket érhetnek el, s az életben maradásuk, fejlődésük biztosított lehet. Míg ha a k+f-ből nem veszik ki a részüket, akár el is tűnhetnek a piacról, vagyis létük kérdőjeleződik meg.

Az állam ennek érdekében kutatásra és fejlesztésre hatalmas forrásokat biztosít, hiszen idén 256 milliárd forint vissza nem térítendő és 30 milliárd forint visszatérítendő támogatást áll rendelkezésre. Ez jelentékeny előrelépés az elmúlt évekhez hasonlítva – jelentette ki.

Az államtitkár szerint hasonló tendencia tapasztalható az Európai Unióban is. E mögött az a felismerés húzódik meg, hogy Európa mellett kezdenek elhúzni a konkurensek. Ebben a helyzetből pedig új technológiák kifejlesztésével lehet elmozdulni. Ezzel kapcsolatban kiemelte: olyan új kutatás-fejlesztési eredményekre van szükség, amire a piacon igény van. Nem az az egyszerű cél ugyanis, hogy a rendelkezésre álló forrásokat elköltsük. Ha csak ennyit tesz az ország, attól nem léphet előre az ország gazdasága. Egyértelműen az a szándék, hogy egy-egy vállalkozás olyan terméket, szolgáltatást hozzon létre, amely teljes egészében versenyképes a hazai és nemzetközi piacon is: nincs szükség a fakerék újabb feltalálására – fogalmazott.

Az államtitkár a k+f hazai célterületei közül kiemelte például az energiaszektort. Az unió számára is az egyik elsődleges szándék, hogy belátható időn belül csökkentse az energiafüggőséget – szögezte le. Jelenleg ugyanis az uniós tagországok évente évi 400 milliárd eurónyit költenek harmadik országokból származó energiahordozók beszerzésére. Ez ráadásul az évtized végére 500 milliárdra nőhet. Ezt a tendenciát kívánatos lenne megfordítani. Másik területként a környezetvédelmet említette. Az elektromos hajtású gépkocsik fokozatos térnyerését például tipikusan olyan változásnak tartja, amely szivacsként szívhatja fel ezeket a fejlesztéseket.

Arra a kérdésre, hogy az állam a kutatás-fejlesztési fejlesztésének szándékát összekapcsolja-e a felsőoktatással, az államtitkár úgy válaszolt: általában a pályázatoknak feltétele, hogy valamilyen k+f központot, így például egyetemet is be kell majd vonni.

A hatékonyabb finanszírozás érdekében a kormány átszervezte a a finanszírozást koordináló hátteret, s januártól felállt a Nemzeti Kutatás, Fejlesztési és Innovációs Hivatal. Pálinkás József, a szervezet elnöke rámutatott, a gazdaságot és az innovációt, annak céljait mindenképpen össze kell hangolni. Ha ez elmarad, az erre fordított forrásokat nem lehet magas hatékonyság mellett „elkölteni".

Hangsúlyozta, hogy szándékaik szerint rálátnak minden hazai fejlesztésre, s így a párhuzamos programok kiszűrhetőek lesznek. Így remélhetően egy olyan k+f portfóliót tudnak létrehozni, amely a magyar gazdaság igényeit minden területen ki tudja elégíteni, azaz egyértelmű szándék, hogy az innováció ne öncélú legyen. Vagyis ne csak elköltsék a pénzt, hanem értékeket hozzanak létre, és ez fejlessze a gazdaságot. Ehhez az szükséges, hogy nemzetközi mércével mérve is vonzó k+f környezetet hozzanak létre.

Ezzel kapcsolatban Mártha Imre, az Invitel operatív főigazgatója a konferencia panelbeszélgetésén hozzáfűzte: az már mindenképpen egy üdvözlendő változás és irány, hogy ezen a területen valóban az ipar számára felhasználható értékeket kívánnak létrehozni. Károlyi László, a Legrand vezérigazgatója viszont a formálódó állami stratégiával kapcsolatban megjegyezte: az nagyon jó szándék, hogy a hazai k+f-ben fókuszpontokat határoznak meg, miután sajnos olyan ország vagyunk, amelyben nem végtelenek a lehetőségek, és nem tudunk minden területen hatékonyak lenni. Fontos viszont, hogy legyenek ellenőrző pontok is, amikor rá lehet nézni, hogy a projektek hozzák-e az kitűzött célokat.

A jelenlegi hazai k+f környezettel kapcsolatban Ablonczy Balázs, az SAP Hungary ügyvezető igazgatója kifejtette: közép- és nagyvállalati körben az innovációs ciklus markánsan lerövidült, ez mindenképpen pozitív változás. Ezzel kapcsolatban Mártha Imre kiemelte: olyan különadókat vezettek be az elmúlt években, amelyek az érintett vállalkozásokból komoly forrásokat vontak ki. Ennek hatására a vállalkozások a kutatás-fejlesztési területre költöttek kevesebbet. Ez okozott némi megtorpanást a területen. Amíg ez a helyzet fennáll, a vállalatok a k+f-forrásokat a korábbiaknál szűkösebben mérik majd.