A korábbinál is pesszimistább prognózist adott ki a GKI Gazdaságkutató, szerinte jövőre 1,5 százaléknál is mélyebb lesz a gazdaság visszaesése, s a legjobb esetben is csak 2013-ban fordulhat pozitívba. Az év végére az alapkamat feltehetőleg 7 százalékra, az euró/forint árfolyam éves átlagban a tavalyi 275-ről 280-ra emelkedik, de az év végén is feltehetőleg 300 felett lesz.

Hangsúlyozzák: az IMF-megállapodásnak nincs alternatívája, mert annak esetleges elmaradása (elhúzódása) a rendkívül negatív nemzetközi piaci reakciók miatt közvetlen fizetésképtelenségi veszéllyel járna. Az IMF-fel folytatott tárgyalások sikeres elkezdéséhez elkerülhetetlen a változtatás, a hitelesség, a bizalom javítása, s a piacgazdasági elvekhez való visszatérés.

A jelenlegi kormány gazdaságpolitikáját a hatalmi, ideológiai és PR-szempontok uralják, a szakmai és társadalmi egyeztetés szinte teljesen hiányzik. E konfrontatív megközelítés a gazdasági problémákat szinte kizárólag külső okokra, mindenekelőtt az euró válságára, Magyarország nemzetközi függésére vezeti vissza. Csak lassan érlelődik meg a felismerés, hogy az IMF-megállapodás valójában a bankokkal, az MNB-vel, a hazai és nemzetközi tőkével való kiegyezést, a jogállami hatalommegosztáshoz és a piacgazdasági modellhez való visszatérést is kell, hogy jelentse. Ha a kormányzat csak technikai jellegű megállapodásra törekszik, a bizalom javulása csak átmeneti lesz.

A GKI szerint a gazdaságpolitika eddigi céljai közül szinte egy sem teljesül. Az eredetileg abszolút prioritásként megjelölt gazdasági növekedés már fél év elteltével háttérbe szorult, a gazdasági fejlődés nem gyorsul, sőt 2012-ben kb. 1,5 százalékos recesszió lesz. A költségvetés 2011-ben legalább a GDP 3 százalékának megfelelő mértékű lazítást (jövedelemnövelést) hajt végre, s ennek ellenére is csak 1,5 százalékkal javul a GDP. A foglalkoztatás nem nőtt, a munkanélküliség nem csökkent. Az elképzelések 2012-ben is kimerülni látszanak a töredék-munkaidőben végzett, inkább csak papíron javulást jelentő közmunkaprogramok tervezeteiben.

Az államadósság csak egyszeri államosítás (magánnyugdíjpénztár) nyomán csökkent, ráadásul ezt a forint gyengüléséből eredő adósságnövekedés már meghaladta. Nem jöttek létre a tartós adósságcsökkenés feltételei. A Széll Kálmán tervben előirányzott reformok részben papíron maradtak, részben viszont a tabuk – például a tandíj és vizitdíj – érinthetetlensége miatt a szolgáltatások minőségét rontó, társadalmilag igazságtalan, esetenként költségtérítést is igénylő rendszerek kialakítása kezdődött meg. Az államosítás jelszava mögött megbújó valóságos célok és előnyök teljesen homályosak.

A működő tőke egyre inkább nem befelé jön az országba, hanem kifelé menekül a széles körben bevezetett különadók és az átláthatóság hiánya miatt. A nagyarányú adócsökkentés és egyszerűsítés jelszava 2010 és 2012 között a valóságban nagyarányú adóátrendezéssé torzult, sőt már az adóemelések mértéke a nagyobb. Az állam túlterjeszkedik, tényleges lehetőségeinél többet ígér. Az ország nemzetközi versenyképessége és megítélése nemhogy nem javul, hanem határozottan romlik, súlyos bizalomvesztés érzékelhető.

A GKI-Erste konjunktúraindex a 2011. februári csúcs után, a Széll Kálmán Terv bejelentése óta egész évben szinte folyamatosan és jelentősen romlott. Az üzleti várakozások október óta stagnálnak, de értékük a 2009 végi, 2010 eleji, meglehetősen alacsony szintnek felel meg. A fogyasztói bizalmi index egy éve szinte folyamatosan esik, a lakosság a pénzügyi helyzetét és megtakarítási lehetőségét is romlónak érzi, s erősödött a munkanélküliségtől való félelem és az inflációs várakozás is.

A 2012. évi költségvetés pénzügy-politikai fordulatot jelent, erős restrikció valósul meg. Az egyenlegjavulásnak azonban csak kevesebb, mint harmada származik strukturális, reformjellegű intézkedésekből. A megszorítások fő eszköze az adóemelés, de a kiadások általános visszafogásának is fontos szerepe van. A bevételi és a kiadási oldalon egyaránt legalább 200-250 milliárd forintos feszültség valószínű, aminek felét fedezhetik a tartalékok. Így további intézkedések nélkül a hiány mintegy 250 milliárd forinttal haladná meg a tervezett szintet, s 3,5 százalékot közelítő deficit alakulna ki.

A költségvetési törvény 2012-re 2,5 százalékos ESA hiányt céloz meg, s várhatóan ez – esetleg egy ennél kicsit magasabb szám – képezheti az IMF-megállapodás alapját is. A GKI megítélése szerint az előkészítés alatt lévő, illetve a megállapodás alapján megvalósítandó évközi intézkedésekkel végül 2,9 százalék körüli hiány várható. Ez azonban a GDP csökkenése mellett nem elegendő az államadósság mérsékléséhez. A 2012. évi államadósság valószínűleg a GDP 84 százaléka körül, vagyis a 2010-11. évi felett fog alakulni.

A külső egyensúly a belföldi kereslet csökkenése és a Mercedes beinduló exportja következtében 2012-ben is kedvezően alakul. Az áruforgalmi aktívum a 2011. évi 7,5 milliárd euró után elérheti a 10 milliárd eurót, a folyó fizetési mérleg aktívuma azonban a kamatterhek növekedése és a kedvezőtlen befektetési klímával összefüggő profitkivonás miatt 2,5 milliárd euróról csak 3 milliárd euróra, a külső finanszírozási képesség 4,7 milliárd euróról 5,5 milliárd euróra, a GDP 5,5 százalékára emelkedik. Ez utóbbin belül a felhasznált EU-támogatások a gyenge magyar abszorpciós képesség miatt csak kissé, 2,2 milliárdról 2,5 milliárd euróra növekednek. A kiáramló működő tőke nagyobb lehet a beáramlónál.

A kormány 2012-ben folytatja az szja-reformot, s teljesen megszűnik az adójóváírás intézménye, továbbá 1 százalékkal, 8,5 százalékra emelkedik az egészségbiztosítási járulék mértéke. A fenti hatások összességében – változatlan bruttó esetén – a nettó bér közel 11 százalékos csökkenését okozzák. A versenyszféra számára 5 százalékos „béremelési ajánlást” fogalmazott meg a kormány, ami a vállalatok terheinek még a kilátásba helyezett adókedvezmény esetén is jelentős, gyakran elviselhetetlen emelkedését jelenti. Szigorodnak a béren kívüli juttatásokkal kapcsolatos szabályok is.

Ez sok céget arra ösztönözhet, hogy a béremelést e juttatások csökkentésével ellensúlyozza. A költségvetési szférában fenn kívánják tartani a kompenzációs rendszert, hogy 2012-ben se csökkenjen senkinek a havi nettó jövedelme, ennek megvalósíthatósága azonban az újabb kiadáscsökkentési igények miatt kétséges.

A GKI a számos bizonytalansági tényezőre tekintettel 2012-ben a bruttó keresetek évi 3-3,5 százalék körüli növekedését prognosztizálja, vagyis arra számít, hogy a cégek jelentős része nem tudja teljesíteni a kormányzati irányelvet, illetve különböző trükkökkel – például formálisan hatórás foglalkoztatás – bújik ki a minimálbér-emelés követelménye alól. Ez a nettó keresetek 1-1,5 százalék körüli emelkedését s a reálkeresetek mintegy 3,5 százalékos csökkenését jelentené.

A reáljövedelmek a reálbéreknél valamivel kevésbé, 3 százalék körüli mértékben csökkennek, mivel a szociális juttatások ugyan jelentősen veszítenek értékükből, s visszaesnek a vállalkozói jövedelmek is, de a nyugdíjak reálértéke változatlan szinten marad, s feltehetőleg növekednek a szürke jövedelmek.

A megtakarítások alakulása nagyon bizonytalan. A kormány és a Bankszövetség megállapodása 2012-ben csaknem 200 milliárd forinttal csökkentheti a devizahitelesek terheit, ami így kisebb lesz a 2011. évinél. Ugyanakkor a lakosság megtakarítási hajlandósága erős, a fogyasztók óvatossága tartós marad. A lakossági fogyasztás 2,5 százalék körüli, tehát a reáljövedelmeknél kisebb mértékű csökkenése várható.

Az infláció a szűkös vásárlóerő ellenére és a kormányzati adó- és áremelések hatására 2012-ben éves átlagban 5 százalék, az év végén 4,5 százalék lesz. A forint árfolyama és a jegybanki alapkamat nagymértékben függ az IMF-fel történő megállapodás előrehaladásától, ennek keretében a bankokkal való kiegyezés és a végtörlesztés 2012-es lezárásának mikéntjétől, a költségvetéssel kapcsolatos döntésektől.

A jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot javító jelentős intézményi változtatások elmaradása esetén ennél sokkal súlyosabb gazdasági helyzet, akár krízis is kialakulhat – írja a GKI.

GKI: Nincs alternatívája az IMF megállapodásnak!

IMf