A magyarokat – most már tudjuk – nehéz kormányozni, de azért van, akinek ez is sikerül. Leginkább azért nehéz ez a feladat, mert örökké kételkednek a kormány szavában (és jóakaratában). Jelesül akkor is ez a helyzet, amikor olyan pakkot kapunk, ami úgy csökkenti a kiadásokat és úgy növeli a bevételeket, hogy az senkinek sem fog fájni (vagy csak az 1% gazdagnak). De igaz-e ez? Vagy a kételkedőknek van ismét igazuk, akik azt állítják, hogy ismét a kisember fizet a végén?

Jelenleg csökken a lakosság jövedelme és fogyasztása, visszaesnek a beruházások, a vállalkozások jelentős része egyik napról a másikra él. Ennek következtében az 5 fő feletti cégeknél nagymértékű elbocsátás történt, történik, s ebben a körben már az összes létszám is fogy.

A gazdasági miniszter által a helyzet javítására korábban bejelentett munkahelyvédelmi akcióprogram szerint a költségvetési bevételek 300 milliárd Ft körüli összeggel csökkentek volna, amit a későbbi módosítások 285 milliárd Ft-ra enyhítettek. (A GKI számításai szerint a munkaerőpiacot érintő intézkedések 215 milliárd Ft-ot tesznek ki.

A többi tétel költségvetési hatása különböző feltételezések mellett további, akár 135 milliárd forint kiesést is jelenthet, így a teljes „számla” elérheti a 350 milliárd Ft-ot is, de optimista becslésként a megjelent 285 milliárd Ft elfogadható.) A fő kérdés, hogy ez mivel finanszírozható. Ez eddig kétséges volt, mostanra azonban a bejelentett intézkedéscsokorból választ kaptunk erre is.

A fedezetet elsősorban a közszféra befagyasztott bérei biztosítják. Itt a fügefalevelet az egészségügyi dolgozók részleges béremelése jelenti, melyet a kórházi büdzsékből vettek el, így a növekvő várólisták az egészségügyben, a ki nem fizetett kórházi számlatömeg (év végére 60 milliárd Ft), amelynek kamatait a beszállító vállalkozások fizetik meg (2-3 milliárd Ft), szintén a béremelés következményei. A meg nem valósult pedagógusbér-emelés (73 milliárd Ft) pedig mindössze egy fiktív tételt törölt ki a költségvetésből (feltehetően eddig sem gondolták ezt komolyan).

Csökken az EU Önerő alap is 20 milliárd Ft-tal (ezt 50 milliárd Ft-tal szeptemberben hozták létre, hogy az egyre nehézkesebb EU-forráslehívást segítsék legalább az önkormányzatok esetében). Nem nehéz belátni, hogy ez az intézkedés sem gyorsítja az EU források felhasználását. A hazai társfinanszírozás szintjének csökkentése (55 milliárd Ft) mérsékli a lehívható források nagyságát, így azok esetleges növekedésgeneráló hatását is.

A közszférában bevezetik a kötelező nyugdíjba vonulást és egy 3 évre szóló létszámstopot, valamint megszűnik a nyugdíj melletti munka lehetősége. Mindezek 30 milliárd Ft-ot tesznek hozzá a megtakarításokhoz. A miniszter szerint 22 ezer fővel csökken jövőre a létszám (s értelemszerűen évente további 20-25 ezerrel). Miután nem valószínű, hogy az intézkedés a fegyveres testületeket és az egészségügyet érintse (az előbbinél a korengedményes nyugdíj megszüntetése önmagában biztosítja, hogy szinte nincs nyugdíjba vonuló, az utóbbinál pedig túl sokan mehetnének nyugdíjba, így az ellátás kerülne veszélybe), az igazgatás és az oktatás marad lehetőségként.

Az előbbi létszámfogyása eddig sem sikerült, maradnak az önkormányzatoknál szolgálatot teljesítő hivatalnokok (5-7 ezer fő) és a közoktatás. Ennek ágyaz meg a pedagógusok kötelezőóraszám-emelése, valamint a várható alapfokú oktatási intézményi összevonások. A szakiskolai rendszerből a nem szakmai tárgyak óraszámának csökkentése (s azon belül a testnevelésórák megugrása) akár 7 ezer fő elbocsátását is jelentheti.

A közoktatásban eddig sem volt jellemző a munkavállalók nyugdíj melletti foglalkoztatása, amennyiben a helyettesítésről gondoskodni lehetett. Ez a reáltárgyak esetében sok helyen gondot okoz, így ez esetben sem valószínű a kényszernyugdíjazás. Maradnak a humán tárgyak.

Természetesen az elbocsátások következményei nem szerepelnek a költségek között. Egyrészt a (még ingyenes) pedagógus- és hivatalnokképzésből kikerülőknek eszerint nem lesz állásuk (s többségük pályakezdő munkanélkülivé válik), másrészt az elbocsátandók kieső fogyasztása és a munkanélküliek ellátása sincs beszámítva. Összességében kiadási oldalon legalább 10 milliárd Ft többlet keletkezik.

A szociális ellátások plafonjának bevezetése érdemben nem jelent megtakarítást, különösen, ha a gyermekek után járó kedvezményeket (jogosan) nem számítják bele.

A TB-járulékplafon (662 ezer Ft/hó) eltörlése az egyéni nyugdíjjárulék (10%) esetében (51 milliárd Ft) részben visszaveszi a szuperbruttó adóalap kivezetését, miközben újabb terheket rak a jövő nyugdíjkifizetéseire.

A pénzügyi tranzakciós illeték felemelése 3 ezrelékre készpénzforgalom (és postai sárga csekk) esetében (30 milliárd Ft) egyértelműen fogyasztásmérséklő hatású. A kártyahasználat a jövedelmek emelkedésével nő, részben kulturális, részben viszont praktikus okok miatt (mivel a kisebb, jellemzően községi boltokban nincs kártyaleolvasó). A csökkenő fogyasztás miatti állami bevételkiesés 8 milliárd Ft lehet. Nem mellékesen ez a lépés és a dohánytermékek monopolizált eladása miatti forgalomcsökkenés miatt további kereskedelmi munkahelyek elvesztésével is fenyeget.

A Magyar Államkincstár befizetési kötelezettségének további emelése (most éppen 30 milliárd Ft) csak akkor jelent érdemi bevételt, ha ez azt jelenti, hogy ennyivel kevesebbhez jutnak az önkormányzatok (a közszféra béreit, a nyugdíjakat és a gyermekek után fizetett juttatásokat, valamint a segélyeket ez nem érintheti.). A NAV-hoz bekötni tervezett közel 400 ezer pénztárgép révén elérni tervezett 95 milliárd Ft megvalósíthatósága kérdéses.

Nemcsak a pénztárgépekkel trükköznek az áfacsalók, hanem a „be nem ütött” tételekkel. Így a becsült fekete forgalomhoz (2000 milliárd Ft) képest várt fehérítő hatás – ráadásul ilyen rövid idő alatt – eltúlzott. A kivitelezés költsége (új szerverek a NAV-nál, az adatokat kezelő személyzet költsége stb.) az államnál, a kiépülés várható ideje, a vállalkozásoknál a kiépítendő internetes csatlakozás, valamint a működtetés költsége a homályba vész. Erősen valószínű, hogy a teljes kiépülés nem tud meglenni a jövő év közepe előtt, így mindent összevetve jó esetben 25-30 milliárd Ft többlet keletkezhet úgy, hogy a vállalkozásoknak ez évente 2-3 milliárd Ft többletkiadást jelent.

Összességében úgy látjuk, hogy a tervezett 397 milliárd Ft helyett mintegy 100 milliárd Ft-tal kisebb lesz a nettó megtakarítás. Ugyanakkor esély van arra, hogy a munkahelyvédelmi akcióterv kiadásai meghaladják a számított 285 milliárd Ft-ot. Ezzel együtt az intézkedések hatására kb. 150 milliárd Ft-tal lesz rosszabb az államháztartási egyensúly a kormány által reméltnél.

Ugyanakkor a munkahelyek növekedését az adó és járulékintézkedések aligha fogják érdemben növelni, inkább a foglalkoztatás összetétele változhat, illetve némileg több pénz maradhat egyes vállalkozásoknál. Az egyensúlyt javító intézkedések 80%-a közvetlenül negatívan hat a lakosságra, akár a növekvő elbocsátások, csökkenő munkahelyek, akár a többlet állami befizetések miatt. Emellett az egészségügyi ellátás és az oktatás területén további színvonalcsökkenésre kell felkészülni. Így lesz aztán a csokorból csomag! – írják a GKI elemzői.