A legújabb Varga-csomag – a régi eszközökkel – főleg ehhez csinál teret. A beruházások csökkenése folytatódik, a fogyasztás a reáljövedelmek emelkedése ellenére lényegében változatlan marad. Az amúgy is csökkenő infláció piacidegen eszközökkel való átmeneti leszorítása a korábban gondoltnál is radikálisabb.

Ezt és a májusig kedvező nemzetközi pénzpiaci hangulatot kihasználva az alapkamat csökkentése is gyorsabb a vártnál. Előretekintve egyre több kockázat halmozódik fel a magyar pénzpiaci folyamatokban. Az állam mind kiterjedtebb, növekedést gátló jellege erősödik, a magyar gazdasági pálya perspektívátlan.

Magyarországon technikai értelemben véget ért a recesszió. Fordulat azonban nincs, hiszen folytatódott a beruházások és a fogyasztás csökkenése az előző negyedévhez képest, s csak a kivitel (és ennél is jobban a behozatal) emelkedett.

Az általában kifejezetten rossz első negyedévi adatokat áprilisban (az iparban, a külkereskedelemben és a kiskereskedelemben) kissé kedvezőbbek követték. A bankrendszer túlélési üzemmódban van. A foglalkoztatás az első négy hónapban az öt főnél nagyobb cégeknél és a költségvetési szférában 0,7 százalékkal csökkent, a KSH lakossági felmérése szerint azonban egy százalékkal emelkedett a valamiféle munkát végzők aránya.

A különbséget többek között a külföldi és a szürke munkavállalás terjedése magyarázhatja. A munkanélküliségi ráta 2013. február-április hó folyamán 11 százalék volt, fél százalékponttal, mintegy 13 ezer fővel kevesebb az egy évvel korábbinál. Az egy év alatt külföldön munkát vállalók száma ennél minden bizonnyal jobban nőtt. Az első négy hónapban kétszázalékos reálkereset-emelkedés történt, de ez nem volt elegendő a fogyasztás élénküléséhez.

Az államadósság a 2012. végi 79,2 százalék után 2013 I. negyedévének végére a GDP 82,2 százalékára ugrott. Ez főleg a március végi gyenge, euróban mérve 304,30-as forintnak a következménye. A magán-nyugdíjpénztári vagyon felélését is figyelembe vevő összehasonlítható szerkezetben az államadósság valójában kb. 6 százalékponttal emelkedett. Az infláció a 2012. decemberi 5 százalékról 2013 májusára 1,8 százalékra zuhant.

A csökkenés pusztán statisztikai és piaci okokból is – az áfa-emelés kifutása, a világpiaci olajárak csökkenése, a vásárlóerő továbbra is visszafogott emelkedése – jelentős lett volna (3 százalék környékére ment volna le az áremelkedés), ezt az erőltetett rezsicsökkentés még markánsabbá tette. A Monetáris Tanács májusban is folytatta – 2012 nyár végétől, 7 százalékos szintről induló - kamatcsökkentési periódusát, 4,5 százalékra mérsékelve a jegybanki alapkamatot.

A magyar monetáris politikának kedvezett a nemzetközi pénzbőség, a június eleji – a túlzottdeficit-eljárás alóli kikerülés híre ellenére bekövetkezett – forintgyengülés azonban a folyamatok sérülékenységére utal.

A túlzottdeficit-eljárás alól való kikerülés jelentőségét elhomályosítja, hogy az EU egyidejűleg kemény kritikát fogalmazott meg a magyar gazdaságpolitika szinte minden lényegi elemével kapcsolatban. A most bejelentett Varga-csomag filozófiája jottányit sem különbözik a korábbi Matolcsy-csomagokétól; a rajtaütésszerűen bevezetett újabb adók még jobban elriasztják a befektetőket, a bankolás drágítása fokozza a készpénzhasználatot és a szürkegazdaságot.

A kormány fő céljai közül érdemben szinte egyik sem teljesül, s a választások közeledtével csak új elemekkel gazdagodik a gazdaságpolitika hatalmi-politikai céloknak való egyoldalú alárendelése. Ennek a túlzottdeficit-eljárás gyors újraindításának veszélye, valamint a pénzpiacok reakciója szab határt – értékeli a helyzetet a GKI.