A várakozásoknak megfelel a KSH által közölt, második negyedéves, egyébként nem túl szép GDP adat. A gyorsbecslés alapján az előző év hasonló időszakához mért 1,2 százalékos csökkenés arra vezethető vissza, hogy – amint az hivatal is említi – a nemzetgazdaság ágazatainak mintegy fele csak stagnált, a belső kereslet pedig immár olyan mértékben esett vissza, amit az export növekedése képtelen volt ellensúlyozni – mondta a Népszabadságnak Kondrát Zsolt, az MKB Bank vezető elemzője. A belső fogyasztás zsugorodására kitérve megjegyezte: annak mértéke azt okozza, hogy a belföldi piacon lényegében mindenki számára recessziós jelek tapasztalhatóak.

Miután gyorsbecslésről van szó, tehát a részletes adatok nem ismertek, ám a korábban nyilvánosságra hozott egyéb adatokból azért az összetétel markáns elemeire lehet következtetni. Így szinte biztos, hogy az építőipar drasztikusan visszaesett, alighanem a mezőgazdaság is hasonlóan gyenge teljesítményt nyújt, s a csökkenő reálkeresetek miatt a szolgáltatóipar teljesítménye is gyatra. 

Ami igazán elkeserítő lehet: a nemzetközi folyamatokból nem látszik, hogy valami nagy fordulat következhetne be a következő negyedévekben. Vagyis rövidtávon nem sok remény van az érdemi javulásra. Így a következő negyedévi adat is - vélhetően - visszaesést mutat majd éves szinten, sőt, az előző, vagyis a mostani negyedévhez viszonyítva is.

Ez már csak azért is roppant kedvezőtlen, mert ha az előző negyedévhez viszonyított, naptárhatással kiigazított adatsort figyeljük, abból kiderül, hogy ez már az ötödik félév amikor csökkent vagy legjobb esetben is stagnálásnak mondható növekedést produkált a gazdaság. (A visszaesések között a kivételt az elmúlt év utolsó negyedéve jelenti, amikor is ebben az összevetésben 0,1 százalékkal nőtt a GDP.)

Az 5,8 százalékos júliusi inflációs adat már sokkal inkább mondható kellemetlen meglepetésnek, mint a GDP adat. (Az elemzői konszenzus 5,5 százalék volt.) Ennek egyik markáns eleme az élelmiszerárak emelkedésében keresendő – magyarázta Kondrát Zsolt. Az alkohol és a dohánytermékek jövedéki adóemelése is emelte az inflációt, ám ezt a korábbi évek tapasztalatai alapján meglepetést keltő, ennek hatását későbbre várta az elemző.

Egészen világos; az adat még mindig jóval a cél fölött húzódik meg. Az év végére egyébként 5,6 százalékos áremelkedési ütemre számít az MKB vezető elemzője. Több helyen – így a kormány részéről is – említett magyarázatokhoz, hogy a magas adat mögött az emelkedő adóhatások húzódnak meg, amelyek idővel kifutnak Kondrát Zsolt annyit fűzött hozzá: szinte biztos, hogy lesznek újak, hiszen foltozni kell a költségvetést. E mellett az IMF-tárgyalásokon is lesznek újabb elvárások, amelyek esetleg ismét plusz adótételeket eredményeznek. Így ha a mostaniak ki is futnak, az újak mérséklik a csökkenést.

Ezek a számok összességében egyáltalán nem szépek. A jegybanki alapkamat szintjét firtató kérdésünkre az elemző úgy reagált: ezek alapján szinte biztosan eltolódik az az idő, amikor „egészségesen” lehet csökkenteni az irányadó rátát. Ezek alapján meg kell várni az IMF megegyezést, megvárni egy erősebb, erősödő forintot. Elnézve azonban a monetáris tanács szavazati arányát és a tagok nyilatkozatait megvan a veszélye annak, hogy a megállapodás előtt lefaragnak az alapkamatból.

Hogy mindezek a kedvezőtlen adatok, s hogy technikai recesszióba csúsztunk lehetnek-e rossz hatással az amúgy sem díszes, mindhárom meghatározó hitelminősítőnél befektetésre nem ajánlott szinten lévő adósbesorolásra Kondrát Zsolt úgy válaszolt: ahogy sok más kérdésben, itt is az IMF-megállapodás jelenti a mérleg nyelvét.

Ezek az adatok valóban rontják az adósságpálya kilátásait, ám a besorolásunkat illetően most még aligha jelentenek mérföldkőköveket. Ha megszületik a megegyezés a nemzetközi szervezetekkel, akkor bizakodhatunk, hogy ez a beruházásokra is jótékony hatással lesz, s az segít abban, hogy egy jobb adósságpályát tudjunk felmutatni.