Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke előadásában gazdaságpolitikai fordulatot sürgetett, utalva arra, hogy az az ország hitelességének visszaszerzése alapvető fontosságú. Ehhez az IMF nyújtotta biztonsági háló elengedhetetlen. Magyarország sérülékenysége ugyanis rendkívül magas, országkockázatunk miatt 8 százalékos hozamot kell fizetnünk államkötvényeinkre, s ennek a szintnek hosszútávú csökkentése alapvető érdekünk – tette hozzá.

De nem csak a gazdaságpolitikában, a bankrendszerben is szemléletváltásra lesz szükség. Az utóbbi hónapokban a rendkívül erős magyarországi kitettségű külföldi – főleg osztrák és olasz – hitelintézetek forráskivonást hajtottak végre, 12 milliárd eurónyi összeget kiszivattyúzva a rendszerből. A pénzintézetek 5 hónap alatt egymilliárd eurónyi veszteséget szenvedtek el a devizahitelek kedvezményes végtörlesztésén, emiatt érthető, ha anyabankjaik aggodalommal szemlélik a magyarországi fejleményeket.

Az itteni leánybankok külföldről nemigen számíthatnak tőkeinjekcióra, ezért az itt gyűjtött betéteiket kell felhasználniuk működésükhöz. Kérdés, honnan kerül elő a pénz, hiszen a végtörlesztéssel 600 milliárd forintnyi lakossági megtakarítás füstölt el.

Egyelőre a régióban egyedül Magyarországon csökken az új hitelek kihelyezése, ami egyfelől a bankok hitelezési feltételeinek szigorodására, másrészt a befektetői-beruházói igények visszaesésére vezethető vissza – tette hozzá Radovan Jelasity, az Erste Bank elnök-vezérigazgatója, aki szerint 75 százalékkal esett vissza 2008-hoz képest a hitelkihelyezés. Tavaly az egész bankrendszer annyi hitelt folyósított, mint az Erste 2008-ban egyedül – szemléltette a helyzet súlyosságát a bankvezér.

Király Júlia szerint le kell lassítani a forráskivonást a magyar bankrendszerből, hogy a fejlesztésekhez szükséges hitelezési képesség megmaradjon. Az a kánaán, az a pénzbőség, ami a 2007 előtt jellemző volt, soha nem tér vissza, a magyar helyzet éppen ezért „nagyon kemény” – hívta fel a figyelmet.

Példaként hozta fel a spanyol bankok dél-amerikai, a válság előtt még rendkívül magas kitettségét, amelyek azt forráskivonással csökkentették, olyannyira, hogy a dél-amerikai országok ma már zömmel belső megtakarításaikból tudják fedezni a gazdaság fejlesztési igényeit. Magyarországnak is efelé kell haladnia.

Abban a konferencia pódiumbeszélgetésének résztvevői egyetértettek, hogy az IMF megállapodás úgy kell Magyarországnak, kint egy falat kenyér. Bod Péter Ákos volt jegybankelnök a „nemakarásnak nyögés lesz a vége” szólással szemléltette a mára kialakult helyzetet, hozzátéve, hogy ő személy szerint biztos volt abban, hogy május előtt itt nem lesz megállapodás. A tárgyalások elakadhatnak, de végül is valamennyi érintett érdekelt a megállapodásban, s ez lendíthet az ügyön – tette hozzá.

A kormány unortodox, innovatív gazdaságpolitikai eszköztárának értelmezésénél sok a tévedés, mutatott rá Bod Péter Ákos a válságadók kapcsán. Ezer éve ismert, hogy pénz onnan lehet elvonni, ahol van. Ha szépen elmagyarázzák, hogy most egyszeri segítségre van szüksége az országnak és a gazdaság szereplőinek a jövő érdekében ebben szerepet kell vállalniuk, ezt egy külföldi cég vezetői hajlandóak is elfogadni.

De azt már nem, hogy miután elvették a pénzüket, visszamenőlegesen még sértegessék is őket – utalt a kormányzati kommunikációban leledző bizalomromboló visszásságokra Bod Péter Ákos.

Mindent egybevetve úgy vélte, 2012 a konszolidáció éve lesz, a külföldi befektetők az előbb említettek és a recessziós félelmek miatt is óvatosan kezelik fejlesztéseiket, s inkább hatékonyságuk javításával, mintsem új beruházásokkal akarják növelni versenyképességüket. Amúgy is jellemző, hogy a külföldiek otthonról hozzák a pénzt fejlesztéseik finanszírozásához, „nem terhelik” ezzel a magyar bankrendszert.

Csaba László, a Közép-Európai Egyetem (CEU) tanára szerint nincsenek áthidalhatatlan ellentétek az álláspontok között, s ez bizakodásra adhat okot az IEU/IMF megállapodást illetően. Határozottan kritizálta a kormány a kommunikációját, s hiányolta a világos gazdaságpolitikai koncepciót is. A kormányt a „radványi sötét erdőben” eltévedt kirándulóhoz hasonlította, aki térkép és iránytű nélkül bolyong a kiutat keresve, s jobb híján azt kémleli, hogy a fák melyik oldala mohás.

A kormány szinte beiktatása óta fut az események után, vesszőfutása onnan datálható, amikor Orbán Viktor számára első brüsszeli útján világossá tette José Manuel Barrosó bizottsági elnök, hogy az EU – csontvázak ide vagy oda – nem enged a 3,8 százalékos GDP arányos költségvetési hiányból.

Azóta heti rendszerességgel jön valami szokatlan, a korábbi választási ígéretekkel nem konform bejelentés. Csaba László maliciózusan megjegyezte, hogy a kormány kommunikációs teljesítményén nem segítene Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő esetleges távozása, a problémák ennél sokkal mélyebbről gyökereznek.