A világ vezető gazdasági hatalmai közötti gazdaságpolitikai koordináció fellazult, és a válságkezelés külön utakon zajlik tovább - írja Kovács Krisztián, a Concorde elemzője. Ugyanakkor továbbra is van globális együttműködés, de ez inkább csak a pénzügyi rendszer működtetésére, életben tartására szorítkozik. A pénzügyi rendszert ért akut fenyegetéseket - mint amilyen az európai válság - a legnagyobb gazdasági szereplők összehangoltan kezelik, ugyanakkor a világ pénzügyi rendszerének hosszabb távú megerősítésében, stabilizálásában kevésbé tapintható az együttműködés.

A jelenleg napirenden lévő kérdések között egy olyat sem találni, amelyben globális egyetértés lenne - mutat rá az elemző, hozzátéve, hogy, "globális" alatt a praktikusan hárompólusúvá vált - Egyesült Államok, EU, Kína közötti - érdekegyeztetést kell érteni. A gazdaságpolitika fő irányai szétváltak.

Az amerikai politika továbbra is rövidtávú növekedésre optimalizál, de nem folytat extrém monetáris enyhítést. Európa az államadósság-problémára összpontosít, megszorít és nem nyúl a pénznyomtatás eszközéhez. Kína a bankrendszerének kézi vezérelt hitelezési aktivitásával és erős regulációval igyekszik egyensúlyozni a növekedés és az infláció szempontjai között, a protekcionista árfolyam politika folytatásával pedig az exportdinamika fenntartását szeretné elérni egy gyenge konjunkturális környezetben is.

Az együttműködés fellazulása eddig igazán súlyos konfliktusokat nem hozott felszínre, de vannak olyan feszültségek, amelyek magukban hordozzák ennek lehetőségét. Ilyen lehet valamely protekcionista gyakorlat, például a kínai  árfolyam-politika. Egyelőre azonban nem tűnik valószínűnek, hogy a nézetkülönbségek komoly feszültséget okozzanak, a szoros kommunikáció éppen elég lehet arra, hogy biztonságos mederbe terelje a felmerülő konfliktusokat.