A világ össztermékének zömét adó Húszak Csoportja (G-20) hitet tesz a növekedés ösztönzése és a jegybanki politikák fokozatos és jól áttekinthető normalizálása mellett – ezt tartalmazza a pénzügyminiszterek és jegybankelnök hétvégi sydneyi tanácskozásáról a Bloomberg szerint kiadni tervezett nyilatkozat, amely így utal arra is, hogy a részvevők szeretnék csitítani a fejlett és a feltörekvő országok éles vitáját az utóbbi hetek piaci zavarainak okairól. A konferencia tétjét az utóbbi hetek eseményei alaposan megemelték.

A feltörekvő országokat pénzkivonási hullám érte el január végén, globális tőzsdei kilengéseket is kiváltva. A befektetők bizonytalanok, vajon a globális gazdaság fellendülése mennyire lehet tartós, Amerika tényleg gyorsít-e, Európa valóban maga mögött hagyja-e recessziót, miközben Kína talán lassít, s egyes feltörekvő gazdaságok a politika mocsarába látszanak süllyedni? S hogy a bizonytalanság érzése nem ok nélküli, azt alátámasztja a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Gazdasági és Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) friss elemzése.

Mindkét nemzetközi szervezet reformok kritikus tömegének megvalósítására szólítja fel a G-20-akat, hogy a globális gazdaság érdemben bővüljön, máskülönben tartósan lassú növekedés és magas munkanélküliség fenyeget. A figyelem középpontjában az amerikai jegybank (Fed) áll, amely folyamatosan szűkíti a pénzteremtési programját, s most már csak havi 65 milliárd dollárért vásárol értékpapírokat, holott decemberben még 85 milliárdot szánt erre a célra.

Megindult a portfóliók átrendezésének folyamata, s a feltörekvő piacokról idén már több pénz távozott, mint az egész múlt évben. E fejleményre reagálva fakadt ki Raghuram Rajan indiai jegybankelnök, hogy a nemzetközi egyeztetés rendszere immár nem működik, s ez nagy baj. Hasonlóan vélekedett dél-afrikai kollégája, Gill Marcus, aki reményét fejezte ki, hogy az Egyesült Államoknak sem mindegy, mi zajlik a feltörekvő piacokon. Ám Janet Yellen, a Fed új elnöke a képviselőházi meghallgatásán a minap egyértelművé tette, hogy az amerikai jegybank elsősorban az amerikai gazdaságért felelős, s egyelőre nem lát kockázatot a feltörekvő piaci zavarokban.

Igaz, a nyíltpiaci bizottság januári üléséről e héten közzétett jegyzőkönyv azért elismeri: ha folytatódik a feltörekvő piacokon az árfolyamzuhanással, hozamemelkedéssel, s például Törökország vagy Dél-Afrika esetében nagymértékű kamatemeléssel járó eseménysor, abban azért megjelenhet némi kockázat. Várható tehát, hogy a fejlett országok lazító-szigorító jegybankjai és az ellenük lázító feltörekvő állambeliek éles vitába keverednek egymással.

Ám a diskurzus alighanem tágabb keretbe ágyazódik, hiszen az IMF – és az OECD is – olyan tanulmánnyal készült a sydneyi találkozóra, amely bizakodik ugyan az idei 3,7 százalékos globális növekedésben a tavalyi három százalékos iram után, de aggódik a feltörekvők romló teljesítménye, esetleg tartóssá váló piaci zavarai miatt, s az eurózónát fenyegető deflációs veszély miatt.

Az IMF azt ajánlja, hogy az amerikai jegybank tartsa a maga menetrendjét, csak fokozatosan vonuljon vissza a mennyiségi nevű élénkítő programból, miközben az Európai Központi Banknak tovább kellene lazítania, még alacsonyabb kamattal és még hosszabb lejáratú, kisvállalkozásokat célzó hitelekkel.

Országra szabott, de összehangolt reformprogram révén, a globális GDP 2018-ig 2,25 billió dollárral lehetne a ma vártnál magasabb az IMF számítása szerint. Azaz öt év alatt évente 0,5 százalékkal gyorsabb iram is elképzelhető lenne, ha például Kína rugalmas árfolyamrendszerre állna át, s szociális védőháló kifeszítésére vállalkozna, ha Németország élénkítené a belső fogyasztást és a beruházásokat, ha sok állam munka- és árupiaci átalakításba kezdene, különös tekintettel a szolgáltatásokra. És nem utolsósorban, ha Brazíliától az Egyesült Államokig sokat költenének az infrastruktúra fejlesztésére, amennyiben a költségvetési kiigazítás fokozatos és a növekedést ösztönzi.