Ádáz harcok a fűtési díj kifizetéséért és emeléséért egyaránt
Távhőfronton két egymással ellentétes irány körvonalazódik. A hőtermelők - illetve a velük e tekintetben egy kalap alá eső fatüzelésű erőművek - tiltakoznak támogatásaik csökkentése miatt és áremelést követelnek. Erre a szakminisztérium hajlani is látszik.
Másik oldalról a kormány továbbra is rendületlenül tiltja a lakossági hő-, gáz- és áramtarifák emelését. Amit ráadásul még így is minden eddiginél kevesebben tudnak kifizetni: lakások, iskolák állnak hidegen.
A hét végén több, a távhőtermelői támogatások csökkentésében érintett szakmai szervezet is hallatta a hangját. A távfűtő cégekért lankadatlanul lobbizó Magyar Kapcsolt Energia Társaság (MKET) először megkongatta a vészharangot: jelenlegi anyagi helyzetükre visszavezetve egyes településeken a fűtés leállását helyezte kilátásba. Csütörtökön aztán tudósításuk szerint a kormány szervei – a minisztérium és a Magyar Energia Hivatal (MEH) – meghallgatták érveiket. Ezt a minisztérium külön közleményben erősítette meg.
Alapvetően két kormányzati döntés borzolja a távhőszektor idegeit. Részint ez év márciusától egyszerűen megtiltották a lakossági tarifaemelést. Másrészt átalakították a hőtermelők – korábban visszaélésekre is lehetőséget adó – támogatását. Szakértői számítások szerint az áramfogyasztók számláikon keresztül tavaly már több mint 50 milliárd forintot fizettek bizonyos kiemelt távhőcégek támogatására. A változtatások nyomán az időarányos juttatás idén megfeleződhet.
Az MKET úgy érzi, eme új támogatás felvétele indokolatlanul bonyolult, ráadásul a legfőbb költségüket kitevő gáz ára is emelkedik. A hőtermelők anyagi helyzete mérettől függetlenül „egy hajszálon múlik” - fogalmaznak.
Ezért az árak felülvizsgálatát, valamint a belső tarifák illetve a támogatási szerkezet pontosabb megállapítását tartják szükségesnek. Noha konkrét áremelési követeléssel nem élnek, számítások szerint igényeik legalább 20 százalékos drágulást tennének szükségessé. A kormányszervek az MKET értelmezésében elfogadták, hogy szükséges a helyzet újragondolása. Ennek érdekében adatokat kérnek be. A szervezet azt reméli, hogy ez nem csak az időhúzást szolgálja. A felvetett problémákat szerintük november közepéig meg kell oldani.
Ezután a szakterületért felelős Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) is kiadott egy közleményt, amely viszont igen sokirányú értelmezésre ad lehetőséget. A nekik tulajdonított véleményt lényegében megerősítve elismerik a tárgyalások tényét, és leszögezik: a MEH mostantól helyszíni ellenőrzést hajt végre a szolgáltatóknál. (Kérdés, ez az eddigi szokásoknak megfelelően a helyszínnel való intenzív levelezést, avagy tényleges látogatást, netán részletes helyszíni kutakodást jelent-e.) Ha pedig ez alapján szükségesnek bizonyul, „pontosítanak a szabályozáson”.
Eddigi távhőtarifadöntéseiket ugyanakkor helyesnek ítélik. Egyszersmind fontosnak tartják, hogy a fogyasztókat ne terheljék „indokolatlan költségekkel”, illetve hogy az energiacégeket hatékonyságra ösztönözzék. Noha ez utóbbi két megfogalmazás látszólag a cégeket regulázza, tudvalévő, hogy az előző kurzusok is eme két tétel nevében hajtottak végre jelentős energiaáremeléseket. Az elmúlt évtizedekben az „indokoltság” és a „hatékonyság” szintjének központi, nem nyilvános meghatározása rendre lehetőséget adott az energiaárak infláció feletti emelésére (sok esetben a csökkenő nemzetközi árak ellenére).
A kérdésben egy suba alatt tartott, mégis egyértelmű törésvonal látszik kialakulni a kormányon belül. Az egyik frontot Orbán Viktor képviselheti, bár a kormányfő e témában nem szerepel a nyilvánosság előtt. Eszerint az energiaárakkal kapcsolatos politika magán viseli a választási ígéretek emlékét: a választásokat megelőzően a Fidesz vezetői pénzek „kitalicskázásának” leállítását, a rezsiköltségek radikális letörését ígérték.
Ebből a tarifák szinten tartása maradt, ami köztes megoldásnak tetszik a választási ígéretek és az egyre erősödő áremelési lobbi között. Orbán köréhez sorolható Lázár János Fidesz-frakcióvezető is: az ő (eredetileg igencsak elbújtatott) indítványára csökkentették a hőtermelők és a fatüzelésű erőművek áramszámlán keresztüli támogatását.
Eszerint a másik oldalon állna a minisztérium - annak is legfőképp energiaügyeket felelős államtitkára, Bencsik János. A volt tatabányai polgármester rendkívüli intenzitással igyekszik hidat verni a két fél között. Hivatalból ellenáll ugyan a céges nyomásnak, de gyakorta tesz gesztusokat feléjük – mint az a távhőközleményekből is kitűnik -, sőt esetenként még Orbánékkal is szembemegy az energiacégekért. (E tekintetben „természetes” szövetségese az energiahivatal.) Októberi sajtótájékoztatóján lapunk kérdésére Bencsik János az energiaáremelési stopot még „méltányolhatónak”, „kezelhetőnek” nevezte, ami azonban csak „rövid távon tartható”. A frontvonalak között ugyanakkor van átjárás: ahogy Bencsik János hol érvényt szerez, hol előzékenyen utat enged a kormányzati akaratnak, úgy esetenként Orbán Viktornak sem esik nehezére mondjuk egy interjúban megemlíteni, hogy „jövőre már nem tudjuk tartani az energiaárakat” (ahogy azt tette például tavaly a HírTV-ben).
A távhőtermelőket és a fatüzelésű erőműveket egy kalap alá vevő lázári logika hatásaira utal, hogy az MKET-tel egy időben szólalt meg a kárvallottak másik táborát képviselő Biomassza Erőművek Egyesülése is. Erőteljesen bírálták a Metárnak nevezett új támogatási rendszert, kiszámítható, stabil, hiteles támogatási politikát követelve. Úgy vélik, így nem jönnek Magyarországra a megújulóenergia-beruházók. Az MKET-nél némileg konkrétabban a jelenlegi kilowattóránként mintegy 30 forintos áramátvételi áruk 37-45 forintra emelését követelték. (Ezt a támogatást a jelenlegi logika szerint az áramfogyasztók fizetik meg a számlán keresztül. Összehasonlításul: a Paksi Atomerőmű 12 forint körüli áron adja ugyanazt az áramot.)
Miközben tehát zajlik az ádáz küzdelem a energiaárak emeléséért, egy másik fronton szintén parázs feszültség körvonalazódik. Kifizetetlen számlák miatt még soha ennyi épület nem maradt fűtetlenül.
Október közepétől sorra jelentek meg az aggasztó hírek. Először a Tigáz területére eső Gacsály általános iskolájában helyeztek kilátásba a hideg miatt tanítási szünetet. A szatmári településen az óvoda és az önkormányzat fűtésére sincs pénz – utóbbi épületben már az áramot is kikapcsolták.
Záhonyban a hőszolgáltató nem tudott fizetni a gázért, de megállapodtak a Tigázzal, így 300 lakásban indulhatott újra a fűtés. Egy napra rá Gyömrőn kapcsolta vissza a Tigáz a Teleki-kastélyban működő iskola gázellátását. Egy héttel később kiderült, hogy 18 Pest megyei – nagyrészt a Tigáz hálózatához tartozó – iskolában fáznak a diákok a tartozások miatt. Ezek számláinak rendezését végül a kormány vállalta magára – derült ki Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő bejelentéseiből. Az egyeztetéseket Pintér Sándor belügyminiszterre bízták.
De bizonyítván, hogy nem csak Közép- és Kelet-Magyarországon aggasztó a helyzet, Kocsis Ágnes, a soproni városüzemeltetési társaság képviselője pénteken közölte a távirati irodával: 6300 ügyfelük közül 2300 tartozik a fűtésdíjjal. Volt olyan háztartás, amelyet a kifizetetlen számlák miatt lekötöttek a hálózatról.
