Kemény sarctól mentesülhetnek a kiskereskedelmi áruházláncok: információink szerint a Közigazgatási és Igazságügyi minisztériumnál és a nemzetgazdasági tárcánál is egyaránt kemény ellenállásba ütközött a Vidékfejlesztési Minisztérium agrárkamaráról tett javaslata.

Úgy tudni, hogy a nagy cégekre máskülönben milliárdos nagyságrendű „kamarai tagdíjat” előirányzó tervezet uniós direktívákat sérthet, mivel nagyrészt ugyanazt a céges kört és területet szabályozná, mint az információink szerint napokon belül a kormány elé kerülő, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) törekvéseit tükröző kamarai törvény tervezete.

Igaz, a cégek számára a kötelező kamarai tagságot előrevetítő, a névleg Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) és KIM közös javaslatában is van olyan pont, ami egyelőre fennakadt a rostán. Úgy hírlik, hogy a Gazdasági Versenyhivatalnál (GVH) nem talált megértő fülekre a kamarai törvény-javaslat egy igencsak sajátos pontja: eszerint a jövőben az ötszáz négyzetméternél nagyobb áruházak építéséhez a területileg illetékes kamara, míg a 2500 négyzetméternél nagyobbaknál ellenben az MKIK áldásával épülhetnének áruházak.

A törvényjavaslatban ugyan nincs pontosan szabályozva a döntéshozatal pontos rendje, azonban a GVH által aggályosnak minősített passzus alapján könnyen lehet, hogy a nagy áruházláncok a jövőben csak úgy fejleszthetnének, ha erre a helyi, illetve országos testületben a versenytársaik is rábólintanak.

(Ha messze nem ilyen durva eszközökkel, de Európa más területén is megpróbáltak már gátat vetni az áruházláncok terjeszkedésének. Angliában az ottani Versenyhivatal néhány éve versenyképességi teszthez – egyfajta hatástanulmány - kötötte volna az új nagy áruházak létesítését. Igaz, a szigetországban sokkal nagyobb a nagy áruházláncok koncentrációja, az ottani javaslat a városszéli hipermarketek miatt elnéptelenedett városközpontok leépülésének a megállítását célozták. Azonban a Tesco bíróságon támadta meg a gyakorlatot, és végül az angol bíróságok elutasították az ottani Versenyhivatal törekvéseit.)

A megkérdezett üzleti vállalkozások egyöntetűen berzenkedtek a kötelező kamarai tagság ötletétől, mondván: ez a cégeknek az új sarc – tagdíj – mellett jókora többletadminisztrációt fog jelenteni.

Emellett jókora plusz stábra lesz szükség az új kamarának. A törvényhozók a jelek szerint alaposan bebetonoznák a későbbi kamara helyzetét.

A februárban kiszivárgott javaslat egyik sajátságos kitételekén a területi kereskedelmi és iparkamarák kapnák meg jövőben a ma a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvényben szóló adatnyilvántartási feladatokat. A cégek és az egyéni vállalkozók a beszámolóikat a KIM égisze alatt működő cégbíróságok helyett a kamarának kell megküldeni, amely összesíti azt. (Ezzel egyűttal a KIM megszabadul a mérlegadataikat notóriusan késve, vagy nem benyújtó kisvállalkozások ellenőrzésének a nyűgjétől.)

Ilyenformán a kamara nemcsak az eddig cégbíróságnak fizetendő illetéket kaphatja meg, ám a cégnyilvántartásból származó adatok összesítésével is foglalkozó vállalkozások – Opten, Microsec - az KIM helyett a kamarától vásárolhatják meg ezeket az adatokat, ami szintén szépen hozhat a majdani kamara konyhájára - vagy éppen a kamara is kiépítheti erre az adatbázisra a saját üzletét.

A cégek között az sem szült jó vért, hogy a jelek szerint a törvényalkotók kizárólag az MKIK-t és az Agrárkamarát vonták be a törvényjavaslat előkészítésébe. Igaz: ez nem véletlen. A VM ugyanis szintén régóta gründolta a „saját” kamarájának a létrejöttét, ahol - a korábban elvetélt Etikai Kódexhez némileg hasonlóan – egy asztalhoz kényszerülne az élelmiszer termékpálya összes képviselője.

A tervezet szépséghibája csak az volt, ez igencsak drága mulatság lett volna az ágazat nagy cégeinek: a VM tervezetében az évi bruttó egymilliárd forintot meghaladó árbevételű cégektől a bevétel 2 ezrelékét kellene befizetni tagdíjként. Ez viszont az Agrárkamarának jövedelmezne ragyogóan: lapunk számítása szerint csak a kiskereskedelmi szektor nagyjaitól 3 milliárd forint folyna így be „tagdíjként”, de az élelmiszerfeldolgozó cégek befizetéseivel kikerekítve jóval nagyobb összegből gazdálkodhatna a kamara.

A törvény-javaslat tervezetéből úgy tűnik, hogy ezeket a pénzeket az Agrárkamara a kisebb vállalkozások támogatására használná fel – ami éppen szintén felvethetne versenyjogi aggályokat.

Úgy tudni, hogy az érintett tárcáknál inkább azt kifogásolják, hogy a két kamara tevékenysége között jókora az átfedés, ez pedig szembe menne a bürokrácia leépítését célzó uniós törekvésekkel. Nem véletlen, hogy a VM is fúrta a kamarai törvény szövegét, mondván, hogy ott nincsen megfelelően elhatárolva egymástól a két kamara tevékenységi köre.