Az európai atomerőművek körüli jelenlegi bizonytalanság és annak tovagyűrűző energiapiaci hatásai az unió gazdasági növekedésének lassulását okozhatja rövid és középtávon. Hosszabb távon azonban az alternatív energia szektort fellendítheti, ami már az unió teljesítményére is jótékonyan hat - állítja a KBC Securities Magyarországi Fióktelepének szakértője.

A Japánt ért földrengés és annak nyomán kitört szökőár jelentős károkat okozott a fukusimai atomerőműben. Napjainkban is kérdéses még, hogy milyen következményei lesznek a katasztrófának, a veszély messze nem múlt el. Noha Európa elvileg a közvetlen sugárzási veszélyeknek nincs kitéve, a pszichológiai és gazdasági hatások feltétlenül elemzésre méltók.

Az atomerőmű katasztrófája átértékelte az atomerőművek alkalmazhatósági, elfogadottsági viszonyait: még ha minden racionálisan felmérhető eshetőségre fel is készülnek az atomerőművek tervezői, és ezek beárazásra kerülnek is, a kiszámíthatatlan katasztrófák okozta károkkal Csernobil emlékének elhalványulásával egyre kisebb mértékben számoltak a technológia támogatói. Jól látható az Európai Unió, és különösen a német kormány döntéshozóinak reakciójából, hogy hirtelen kívánják utolérni magukat ezen kockázatok számszerűsítésében.

Az 1980 előtt épített német atomerőművek működési engedélyének meghosszabbítását a német kormány elutasította, és Európa-szerte felülvizsgálatok, valamint úgynevezett stressz-tesztek vették kezdetüket. Ennek következtében a villamos áram termelési kapacitások szűkülnek.

A KBC szakértője szerint a leállítások és felülvizsgálatok nyomán kieső termelői kapacitás csupán alig 1 százaléka az Európai villamos energia kapacitásoknak, azonban mégsem jelentéktelen mértékről van szó, mivel a kieső kapacitást nem könnyű pótolni. A nukleáris erőművek olyan különleges energiaforrást biztosítanak, mely fajlagosan a legolcsóbb, folyamatos 24 órás üzemet biztosít, gyakorlatilag a stabil villanyáram-szolgáltatás (a zsinóráram) alapját képezi. Ennek regionális kiesése befolyásolja az üzembiztonságot, és a szolgáltatási hatékonyságot.

„Alternatívaként a szén és a gáz merül fel, ám egyikkel sem lehetünk maradéktalanul boldogok" - érzékelteti a dilemmát az elemző. A szén felhasználhatósága a környezetvédelmi és készletezési szempontok miatt korlátozott.

A gáz pedig - hacsak nem a nagyon drága cseppfolyós importforrást választjuk - politikai aggályokat hordoz Európa számára. „Az orosz gázfüggőség újbóli növekedésétől az unió döntéshozói legalább annyira félnek, mint az atomenergiában rejlő kockázatoktól." A szénerőművekre való támaszkodás így elkerülhetetlen, ez a termelési eljárás növelni fogja a villamos energia árát, amint az már a határidős jegyzésekben érzékelhető is volt. „Ugyanakkor biztosan nő a gáz iránti igény is, mely az olajat követve drágul, és emelni fogja az inflációt, közvetve pedig a gazdasági talpra állást késlelteti a krízisből amúgy kilábaló félben levő európai gazdaságokban." - összegez az elemző.

Hosszabbtávon azonban ellentétes hatások is megjelenhetnek, így felértékelődnek a zöldenergia beruházások. Mind a magasabb energiaárak, mind pedig a nyomás az alternatívák felmutatására azt fogja okozni, hogy javulnak az alternatív energiás termelési eljárások megtérülési mutatói.

 Az elemző szerint javulni fog a megítélése az alternatív energia cégeknek, amilyen idehaza az E-Star, vagy a PannErgy, és profitálhat az energiaipar átalakulásából a CEZ, vagy éppen a MOL is. Ezek a hatások azonban messze nem olyan erősek, hogy önmagukban átalakítanák Európa energiapiacát. Például, ha az extrém mértékben elszabaduló nyersanyagárak megbéklyózzák a gazdaságot, akkor máris nem erre fogunk emlékezni - figyelmeztetnek a szakértők.