Elszúrta a Williams a Forma-1-es részvények kibocsátását?
A piacralépés bátor tett, ám mi mindig bátrak vagyunk – fogalmazta meg ars poeticának is felfogható véleményét Adam Parr, a Forma 1-es Williams istálló vezérigazgatója, amikor a csapat részvényeit március elején bevezették a frankfurti tőzsdére. Nagy volt a felhajtás, a várakozás a döntés körül, miután a világbajnoki mezőnyből elsőként próbáltak a tőkepiacokon is versenyezni. Az úttörő lépésnek és a nagy csinnadrattának meg is lett a következménye, hiszen a a csapat valamivel több mint 27 százalékát jelentő, 2,4 millió részvényt az előjegyzési szakaszban szétkapkodták a rajongók és a befektetők. Ezzel nem mellesleg mintegy 60 millió eurót hoztak a Williams konyhájára. A kereskedés első napja után még olyan hírek is szárnyra kaptak, hogy a McLaren csapatnak is megjött a kedve a részvénykibocsátáshoz.
Az alig eltelt két hónap fejleményei után azonban korántsem biztos, hogy ezek a befektetőket is fűti a Parr által emlegetett nagy bátorság. Az istálló részvényeinek árfolyama a viszonylag rövid idő alatt mintegy 30 százalékkal zuhant. A részvények jegyzése járt ugyan a 27 euró környékén is – a jegyzéskori 25 dollár után –, ám ma is csupán 18,30 eurón születtek üzletek, ami ismét több mint 2 százalékos lemorzsolódásnak számít.
A negatív fejlemények különösen azért lehetnek bántóak a Frank Williams, az istálló alapítója és legnagyobb tulajdonosa számára, mert a nagy dirrel-durral beharangozott tőzsdére lépés előtt hangsúlyozta: ez nem csak egy kaland, hanem komoly pénzügyi befektetési lehetőséget kínálnak az új részvényesek számára. Ezzel ugyanis alighanem a korábbi években piacra lépő labdarúgó klubok részvényeitől kívánta megkülönböztetni a Williams-papírokat, hiszen a zöld gyep mestereit tömörítő klubok árfolyama néha köszönő viszonyban sincs a gazdálkodásuk eredményeivel. Elég csak a Serie A-ban vitézkedő Lazio tavaly őszi pénzügyi produkcióját példaként venni. A bajnokságban a várakozásoknál jobban teljesítő klub akkor már hónapok óta 30 eurócent körül mozgó részvényeinek árfolyama néhány hét alatt 1,6 euró közelébe szökött. A folytatásban már nem jöttek úgy a gólok, így újabb lejtmenet, s fájdalom, csak idén már több mint 51 százalékot esett az árfolyam a milánói börzén.
Szóval az a befektető most biztosan a falba veri a fejét, aki Frank Willimasra hagyatkozva érzelmi alapon vásárolt a cég papírjaiból.
Ráadásul semmi sem utal arra, hogy ez a tendencia megfordulna. Az istálló autói rendre a vert mezőnyben futnak, s a csapat irányítói is vitába kerültek egymással némi kommunikációs zavar miatt. Az említett „bátor” Adam Parr egy napokban tett sajtótájékoztatón jelezte, hogy a Partick Head társalapító az év végén visszavonul. Apró problémát az okozott, hogy erről utóbbi nem tudott, vagy ha igen azt egyelőre nem akarta a nyilvánosság elé tárni, így máris állt a bál a csapat vezetői között. A szurkolók mellett ugyanakkor immár a befektetők is azt vizsgálják vajon mikor is indult meg igazán lefelé a lejtőn a Williams autó. Ez pedig mindenképpen új elem a csapat életében, hogy pénzügyi körökből is szétcincálják őket. Sokan ráadásul Adam Parr 6 évvel ezelőtti vezérigazgatói posztba kerülését jelölték meg a gondok eredeti gócpontjaként.
A jelek szerint a nagy fogadkozások ellenére tehát semmi sem különbözteti meg a társaság részvényeit az inkább érzelmi alapon vásárolt labdarúgó klubok hasonló papírjaitól, ami persze a történet háterében a csapat komolyságát is megkérdőjelezheti, ami viszont további fiaskót jelenthet.
Ráadásul a kibocsátást és a piacra lépést megvizsgálva úgy látszik, hogy már a bevezetés módja is el volt szúrva. Kuti Ákos, az Equlior Befektetési Zrt. elemzője szerint a csapat nem a új részvényeket dobott piacra, hanem a tulajdonosok a meglévő tulajdonrészükből „ajánlottak fel” és értékesítették azt. Ennek pedig a befektetők körében azért olyan üzenete is lehet, hogy a tulajdonosok – minden hangzatos szándék ellenére – menekülnének a cégből. Ez pedig finoman szólva sem kelti a jó hírét a részvénynek. (Ebből a szempontból vizsgálva különösen érthető Patrick Head indulata.) Akár hogy is, ez hiba volt, s nagyon úgy néz ki, hogy a nagy akarás ellenére nem jól hajtották végre a részvénykibocsátást. Arról nem is beszélve, hogy a papír jegyzési ára is igen magasan 25 eurón lett meghatározva.
Ellenpéldaként meg lehet nézni a nyersanyag-kereskedő svájci Glencore most zajló hasonló lépését. A cég elsődleges kibocsátásra készül a londoni és a hongkongi tőzsdén. Már most bizonyos, hogy a folyamat végén a cégvezetők java részének közel egymilliárd dollárral vagy még nagyobb vagyonnal hízik az amúgy sem piciny bankszámlája. Persze az összehasonlítás nem feltétlenül megfelelő, éppen ezért a svájci vállalat történetével csak az szemléltethető, hogy a részvények piaci bevezetését nagyon jól is előkészíthető és roppant módon el is lehet szúrni, hiszen egy rendkívül érzékeny piacról van szó.
A Williams esetében ráadásul egy olyan cégről beszélnünk, amely bevételeket leginkább a reklámszerződések révén tud teremteni. Két legjobban látható „terméke” pedig a világbajnokságon futó autó. Ebből a szempontból, szinte az egyetlen dolog, ami emelkedésre bírhatná most rövid távon a részvényeket, ha az autók a mezőny élére kerülnének. Ez azonban nem nagyon körvonalazódik. Az eddigi futamokon a Red Bull és a McLaren autó küzdöttek az élen, vagyis ez sem nagyon erősítheti a bizalmat, s így nehéz további szponzorokat bevonni.
Arról nem is beszélve, hogy egy nagyon elszigetelt iparágról beszélünk. Az ipari gazdasági életbe ugyan van „átjárása”, de nem feltétlenül – mondja az elemző. Éppen ezért a brókerek, üzletkötők is némi távolságtartással kezelik az ilyen társaságok részvényeit.
A veszélyei és a hibái ellenére ugyanakkor az ilyen jellegű részvények iránt itthon is van érdeklődés – mondja Kuti Ákos. Cégükhöz, ha nem is minden nap, de azért rendszeresen befut olyan kérés, amely egy labdarúgó klubhoz köthető, vagy olyan kérdés megbízás, hogy ebben az iparágban akad-e valami „sztori”. Ezek közül akad olyan, ami valóban érzelmi alapú, de ilyen jellegű vásárlások nem mondhatóak váratlannak. Volt olyan, aki itthon is azért vásárolt BMW részvényt, mert ezzel a márkával közlekedett.