Előre nem látható kockázatokat jelentett volna az elmúlt évek során a lakossággal egy körbe vont kis cégek energiadíjcsökkentése - válaszolta Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára arra a kérdésünkre, hogy miért nem lehetett a lakossággal elvileg egy körbe sorolt kisvállalkozások energiadíjait a lakosságéval együtt csökkenteni. A kormány ugyanis a megfizethető energiaárak és az ellátási függetlenség növelése mellett az ellátás biztonságát is ugyanolyan fontosnak tartja, amit semmi nem veszélyeztethet - tette hozzá. Leszögezte viszont: a jövőre nézve a kormányzat határozott célkitűzése a vállalkozások rezsiköltségeinek csökkentése is. Arra a kérdésünkre, hogy lát-e további lehetőséget lakossági rezsicsökkentésre, a már bejelentett mértékeket ismételte meg.

A parlamenti államtitkár tájékoztatóján a három említett alapelv mentén sorra vette az elmúlt négy év energetikai eseményeit. A cél a 2011-ben elfogadott nemzeti energiastratégia szerint az "atom-szén-zöld" jövő. Az állami MVM megvásárolta az E.ON földgáztárolóit és a magyar-orosz gázszerződést birtokló nagykereskedőjét, az állami MFB pedig megvette az algyői stratégiai gáztárolót a Moltól.

Így szavai szerint a hazai gáztárolók 80-85 százaléka ma már állami tulajdon. (A több mint 300 milliárdos ügyletsorozat komoly szakmai vitákat váltott ki. Ugyanakkor kérdés, melyik gáztároló maradt még magántulajdonban.) Az államtitkár megemlítette, hogy Horvátország, Románia és - legutóbb - Szlovákia felé is új gázvezetéket adtunk át. (A szlovák leágazás pontosabban jövő év elején indul, de Orbán Viktor és az országában tartott elnökválasztást azóta elvesztő Robert Fico szlovák miniszterelnök azt a múlt héten már átadta.)

A paksi bővítésről szóló döntés fontosságát arra hivatkozva emelte ki, hogy az állami MVM tulajdonában lévő Mavir szakanyaga szerint a ma körülbelül 10 ezer megawattos (MW) hazai erőműrendszerből 6500 MW elöregedés miatt kiesik, a fejlődő magyar gazdaság energiaigénye viszont évente másfél százalékkal emelkedik. (Szakértők szerint ezek az előrejelzések finoman szólva nem megalapozottak. Habár a magyar erőműrendszerben elöregedés folytán kétségtelenül állítanak le egységeket, ám számos régi blokkot - például az állami Vértesi Erőműét - szociálpolitikai okokból fenntartják. Ráadásul elsősorban nem régi, hanem újonnan épült egységek állnak le, mert az alacsony áramárak miatt képtelen kitermelni saját bekerülési költségeit. Ezért vagy el sem indulnak - ilyen számos erőműterv, például a Molé -, vagy leálltak - mint az E.ON számos erőműve, vagy a kapcsoltan áramot és hőt együtt termelő kisebb egységek -, vagy a csőd szélén táncol, mint a Dunamenti.

Az évi másfél százalékos igénynövekedés húsz éves távlatban szakértők szerint aránytalanul túlzó. Ráadásul az első három, a válság által már kevéssé érintett évben a hazai kereslet éppen hogy csökkent. A nagyívű állami beruházási terveknél rendre hivatkozott, derűlátó előrejelzéseit a tapasztalatok fényében az állami irányítású Mavir mindeddig nem csökkentette józanabb szintűre.) Az államtitkár amiatt is szükségesnek nevezte a paksi bővítést, mert a nukleáris fűtőanyag bárhonnan beszerezhető, vagyis nőtt a függetlenségünk. A paksi bővítéssel az egység áramtermelésben meglévő aránya a mai 45 százalék körüli szintről 55 százalékra nőne.

Megemlítette azt is, hogy a megújuló energiák részaránya a 2009-es 8,2 százalékról 2012-re 9,6 százalékra nőtt, amivel - meglátása szerint - már a 2016-os célokat is teljesítettük.

Fónagy János kérdésünkre közölte: a nonprofit - szavai szerint no-profit - energiaszolgáltatásról szóló törvénytervezet azt jelenti, hogy a hazai energiatermelő- és szolgáltató társaságok nyereségüket nem vihetik ki az ágazatból profitként, "hozamként", hanem azt fejlesztésre-üzemeltetésre kell költeniük. Hozzátette: a 2013-as év eredményei utáni osztalékfelvételi szándékokat a jogszabályterv nem érinti. (Egyes hírek szerint a hazai energiaszektor külföldi tulajdonosai eme, pontosan nem ismert tartalmú fenyegetések hatására most - talán utoljára - minden lehetséges fillért igyekeznek kivonni hazai energiaérdekeltségeikből. Még akkor is, ha a cégek tavaly történetesen veszteségesen gazdálkodtak. A társaságoknál ugyanis - igaz, csak egy 2007-es egységes készletfelértékelés miatt - az eredménytartalékok szintje százmilliárdos nagyságrendű.

Az energiatulajdonosok akár ezt a teljes, százmilliárdos eredménytartalékot is kivonhatnák a cégekből a jogszabályok megsértése nélkül. Értesülésünk szerint a Fidesz-kormány szakértői is osztják ezt a vélekedést, annak ellenére, hogy most épp "rendkívüli" vizsgálatot tartanak arra nézvést, hogy az osztalékok sértik-e a beruházási és üzemeltetési terveket. Ennyi készpénz kétségtelenül nincs a társaságokban, tehát erre kölcsönt kell felvenniük, mégpedig jellemzően anyavállalataiktól.)